Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

302. országos ülés ványa nem foglal határozott állást a kérdés mikénti megoldása iránt, de hatáiozottan fentartja a kérdés megoldásának aetualitását. És ez elég. — Elég ez arra, hogy mindenki állást foglalhasson a jövő választásoknál a fenforgó kérdéssel szemben. A kik a politikában ideálok után törekszenek, azok az általánosan kötelező polgári házasság mellett fognak nyilatkozni, erre fogják választóikat eapacitámi. Tehetik ezt ugy a kormánypárt, mint az ellenzék részéről. A különbség csak az lesz, hogy valószínűleg azok, a kik a kormánypárton lesznek, utólag kénytelenek lesznek e kérdésben is ugy, mint sok másban a viszonyokkal megalkudni. A ki pedig a viszonyokkal nem akar számolni, tiszteletre méltó consequentiával ugyan, de csak meddő politikát követhet. Hiszen Deák Ferencz is azon epochalis beszédében az általánosan kötelező polgári házasságot nem állította oda, mint absolut követelményt, hanem taglalva az egyház és az állam közti viszonyt, a kötelező polgári házasságot, mint a legtökéletesebb intézményt jelezte, a mely szerinte nálunk is fokozatosan elérhető lehet. Ezt mondja a ministerelnök ur is. Addig mig véleményről van szó, tehát véleménykülönbség nincs köztük. Én azonban, midőn a kérdés concrét megoldásáról van szó, mint törvényhozó mindig a megoldást tartom szem előtt és ezért sem a múltkor nem fogadtam el Irányi javaslatát, sem pedig ezen alkalommal nem fogom szavazatommal támogatni, mert az általánosan kötelező polgári házasság szükségét nem látom be mindaddig, mig az általa elérendő czél elérhető a nélkül is, vagyis az egyházi házasság kötések fentartásával. Hiszen a kötelező polgári házasságnak lényege épen ugy nem áll a polgári hatóságok alaki functiójában, mint az egyházi házasságkötés lényege nem áll a papi megáldásban. A kérdés lényege az, hogy az állam egységesen szabályozza a házassági jogot és tekintet nélkül a felekezetekre, csak emberi és polgári jogokat ismerjen el. Nincs két állam, a melyben egyforma házassági jog léteznék, még ott sem, a hol az általánosan kötelező polgári házasság van behozva. Egykoron Angliában és Francziaországban szigorúan el volt tiltva az egyházi házasságkötés, de ma nincs eltiltva, sőt ritka kivételt képez, hogy az egyházi kötés ne kövesse a polgári házasságot. Olaszországban az egyházi házasságkötés nemcsak hogy megelőzheti, de rendesen meg is előzi a polgári házasságot, Poroszországban a felsőház háromszor vetette vissza a polgári házasságra vonatkozó tör- ' vényjavaslatot, nem háromszor egymás után, mint most nálunk kétszer egymásután, hanem három törvényhozási cycluson keresztül vetette vissza, mig végre az ottani culturharcz tetőpontján Bismarcknak az elért óriási politikai sikerek után, sikerült az általános kötelező házasságot is kivívni. Én tehát nyiltan bevallom, hogy ebben az február 4. !8S4 347 \ | országban is megalkudni akarok a viszonyokkal. Elérhetőnek vélem a ez élt a kötelező polgári házasság behozatala nélkül is, elérhetőnek vélem azon példátlan vallási türelmességnél fogva, amely ezen országnak valóságos történelmi fejlődésén alapul. Én elégségesnek tartom, ha ott, hol az egyházi házasságkötés hitfelekezeti akadályokba ütközik, az állam ne legyen arra kárhoztatva, hogy a felekezeteknek végrehaj'tó közege legyen, hanem módot és jogvédelmet nyújtson a család alapítására irányuló emberi és polgári jogok érvényesítésére. Én azokon kívül az általános kötelező polgári házasság ellen még csak egy okot kivártok felhozni s ez pénzügyi természetű. Én akkor, midőn ez országban az egyházaknak legnagyobb része gazdag dodatióval bir, az általános kötelező polgári házasságnak költségeivel nem akarom terhelni az államot. Én ugyan nem hihetem, hogy a polgári házasság kötését a pénzügy minister mint polgári jogügyletet illetékszabás alá vonná, de annyi bizonyos, hogy ugy mint az egész világon, azzal taksák fizetése lesz egybekötve, ha csak nem akarnak odáig menni, hogy az egyházi házasságkötést eltiltsák, vagy a papi stólát eltöröljék, mert különben az általános kötelező polgári házasság behozatalával kétszeres terhet rónának a népre Ismerem azon ellenvetést, hogy az általános kötelező polgári házasság behozatala nélkül, mindig fenn fog maradni egy bizonyos különbség házasság és házasság közt, azonban méltóztassék megengedni, ezen különbség fenn fog állani mindenkor, még a kötelező polgári házasság behozatalával is, mert mindig az az eset fog fennállani, hogy egyikéhez hozzájárul az egyház a maga elismerésével és áldásával, a másikhoz pedig nem. Aki a teljes egyenlőséget akarja elérni, annak odáig kell menni, a meddig a radicalismus ösvényén mentek azok, a kik eltiltották az egyházi házasságkötést. Én nem akarok odáig menni, én tehát azon érvnek súlyát nem ismerem el. Mindezeknél fogvaröviden körvonalozva álláspontomat, hozzájárulok a minister elnök ur indítványához, a mely szabad kezet biztosít a megoldás iránt és nem provocálja a culturharczot, mint talán az ellenzék szeretné. Elfogadom a ministerelnök ur indítványát és pedig annak egységes egészében. (Élénk 'helyeslés j bbfelöl.) Elnök: T. ház! A tanácskozás érdekében kívánok észrevételt tenni. A mai nap folyamán egy párszor hallottam olyan nyilatkozatokat szónokoktól, a melyek, sértők nem lévén, határozottan nem voltak megróhatok, de a melyek épen nem alkalmasak arra, hogy a tanácskozás higgadt menete tovább is fentartathassék. Ha azok ugyan44*