Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-295
198 295. országos ülés január 24. 1S84. országban lehetetlen az esküdtszéki intézményt jó sikerrel meghonosítani, mig ellenben elfeledi azt, hogy az országban politikai és sajtó vétségekre nézve már évtizedek óta áll fenn az esküdtszéki intézmény; elfeledi, hogy a szomszéd Ausztriában, melyet sokan annyira szeretnek utánozni, már évtized óta áll fenn minden bűntényekre, vétségekre az esküdtszéki intézmény, elfeledi, hogy az eddig összegyűjtött statistikai adatok szerint, az ország hetven-század részében értik és beszélik a magyar nyelvet, következőleg, azon törvényszékek székhelyén felállítandó esküdtszékek sem nemzetiség, sem faj, annál kevésbé nyelv tekintetében akadályba nem ütközhetnek. Ezen állapot bizonyára a t. igazságügyminister ur belátása szerint is tarthatatlan, annál tarthatatlanabb, mert az erdélyi részekben, mint tudja, a magyar büntető törvénykönyvnek anyagi része, mint bűnvádi eljárás pedig az osztrák büntető perrendtartás van érvényben. így vannak összeházasítva a magyar és osztrák törvények, a nemzet és az ország azon részének nagyobb örömére és hasznára. Azt hiszem, hogy a minister ur nem is fog késni a közvéleménynek intő szózatát figyelembe venni, hogy a bűnvádi eljárás valahára véglegesen, még pedig az esküdtszéki intézmény behozatalával szerveztessék. Ez lenne egyik legfőbb mozzanat, a mely által a mélyen megrendült közerkölesiség javulását várni lehetne és a folytonosan szaporodó bűntetteknek legbiztosabban lehetne gátot vetni. Az esküdtszéki intézmény egyik legjobb eszköz épen ezek ellenében a népéletnek magának fejlesztésére, illetve a jogérzet és törvénytisztelet emelésére hatni, mely fontos vívmány már csak ezen szempontból is kiváló figyelmet érdemel. Szóljak-e még az irói és művészeti tulajdonjog szabályozásáról szóló törvényjavaslatról? Ez is egy régen sürgetett, fontos tárgy. Mikor a t. igazságügy ministerium 1882-ben beterjesztette, törvényjavaslatának végrehajtási záradékában az volt mondva, hogy ezen törvény 1884. január 1-én lép életbe. Ezen törvényjavaslat azonban, mint tudjuk, épen jelenleg járja a szaktanácskozmány tárgyalását; következőleg, hogy mikor lesz belőle törvény, azt hiszem, maga a minister ur sem tudja megmondani. Azonban szabad legyen ez alkalommal megjegyeznem azon törvényjavaslatról, hogyha már a csirkefogók ellen törvényeket lehet hozni és azokat végrehajtani, mennyivel szükségesebb lenne G szellemi tolvajlás, illetőleg azoknak műveletei ellen, kik folytonosan nemcsak plagizálás, hanem különböző titkos, kézalaíti és más irányban kizsákmányoló eljárással kárt okoznak azoknak, a kik évtizedeken át éjnek nappá tételével művelték a tudománynak egyik-másik ágát, az emberiség és általában a közjólét érdekében tevékenyen működvén. E zen visszaélések megtorlása érdekében uralhatlan u i szükséges az irói és művészi jog szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak mielőbb törvényerőre emeltetése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kívánok még szólani, a minister ur figyelmét felhíva, a bagatell, vagyis 20 frtos ügyekről, melyek csekélynek látszanak ugyan, de ezt a közönség legnagyobb része, különösen az uzsoratörvény meghozatala alkalmával 2—3 forintra korlátolt korcsmai hitel érdekében is nagyobb mérvben szokta igénybe venni. Azt hiszem, a minister ur, az előtte fekvő statistikai adatokból, illetőleg a községi bíráskodást gyakorló hatóságnak feljelentéseiből, kimutatásaiból bővebben meggyőződhetik arról, hogy ezen intézmény jelen keretében az 1877 : XXII. t.-cz. értelmében nagy hézagot pótol és általánosan közhelyesléssel fogadtatott; mit bizonyít az, hogy azon községi birák teendői csaknem átlagosan megkétszereződtek s megháromszorozódtak a nélkül, hogy nagy hátralékkal zárnák le az évet. Igen természetesen azon apró követelések — 20 forintig — képezik teendőiknek legnagyobb részét. Nagyobb mérvben való elterjedése s népszerűsítése okából egy lényeges ugyan, de nagyon egyszerű változtatás kívánatos, értem az illetékesség kérdését. Ugyanis e tekintetben az 1877: XXII. t.-cz. 15. §-a azt mondja, hogy a bírói illetékességet rendszerint az alperes lakhelye, vagy ha állandó lakhelylyel nem bír, tartózkodásának helye szabályozza. Ez t. minister ur nagyon nehézzé teszi azon korcsmárosok, vagy kisiparosokra nézve, a kik azon területen kivül levőknek hiteleztek, hogy kénytelenek minden apró összegecske, pár kr., vagy írtért az illető alperes lak- vagy tartózkodási helye után illetékes községi bíróságnál perelni. Ebben az irányban változást eszközölni, úgy tudom nemcsak az erdélyi ipar- és kereskedelmi kamara, hanem más testületek is felszólaltak.miről a minister urnak is tudomása lesz. Azt kérik ugyanis.hogy azon irányban egy rörid novella által méltóztassék segíteni és pedig a segítség annál indokoltabb, meri ugyanazon idézett t.-cz. 36. §-a szól arról, hogyha ily ügyekben valaki meghatalmazottat küld, annak költségei nem állapittatnak meg. Ha a hitelező saját lakhelyén perel, akkor igazolt lehet a költségek meg nem állapítása, de ha más helyre kell menni, hogy minden költséget elveszítsen és saját zsebére pereljen, az igen nag)- nehézséget okoz és számtalanszor ép azért nem is lépnek fel a kisebb összegek iránti követeléssel. Én tehát bátor vagyok ezen 15. §. megváltoztatását, vagy pedig a 36. §. megváltoztatását a minister ur becses figyelmébe ajánlani. Még a katonai büntető törvényekről kívánok szólani, a mely már évek óta kisért. Szüntelenül igérik annak behozatalát azon elavult, régi, kinzó
