Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-295

190 295 orsiágos ülés jaunár 24. 1884. Elnök: Megszavaztatik, Tibád Antal jegyző (olvassa): A magy. orsz. középtanodákba járó 15 horvátországi tanuló számára 200 írttal. 3000 fit. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Oly egyetemi magántanárok jutalmazására, kik elméleti szakot adnak elő, melyre rendszeresített tanszék vagyP nem létezik, vagy betöltve nincs s kinek tanári pályán megtartása az illető facultás véleménye szerint kivánatos 3000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 14. Ösztöndíjak a magyar határőrvidék számára 4740 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Összes kiadás 78,443 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevétel 4710 frt. Eílök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): XIX. fejezet. 5. czím. Közművelődési czélok. 1. Magyar nemzeti múzeum. Személyes járadóságok és dologi kiadások 100,000 frt. Thaly Kálmán: T. ház! Midőn a magyar nemzeti múzeum rovatánál felszólalok, teszem azt azon tudatban, hogy ezen intézményünk egyike a nemzet legsikerültebb intézményeinek, egyike azoknak, melyeket a nagy közönség leginkább látogat s melyek közt a közművelődést annak sokféle ágaiban ez intézet talán leginkább terjeszti. Én igen szives készséggel ismerem el, hogy a t. közoktatási minister ur i nemzeti múzeum iránt, annak fejlődése, előmozdítása iránt mindig nagy gonddal 'és készséggel közreműködött s a nemzeti múzeum tovább fejlődésének ügyét lelkiismeretesen szivén hordta. Midőn ezt tudva, a nemzeti múzeumnak különösen régiségtára ügyében felszólalok, azt gondolom, hogy a t. minister ur velem egyet fog érteni, ha indítványomat röviden szives.figyelmébe ajánlom. (Halljuk!) A t. minister ur Európa legnevezetesebb múzeumait ismeri, szemmel látás s komoly tanulmányozás útján. Én is egy jó csomó külföldi muzeumot összejártam és átvizsgáltam. Én jól tudom, hogy azzal, a mit mondandó leszek számára újságot nem mondok, de csak figyelmébe akarom ajánlani a dolgot, a mely talán elkerülte figyelmét, tekintettel a múzeum mostani helyzetére, vtigy lehettek eddig a megvalósítás körül olyan akadályok, melyekről nekem nincs tudomásom s p.kkor köszönettel veszem, ha. a t. minister ur ez irányban felvilágosít. Nevezetesen, bár nemzeti muzeumunkban, melynek főgazdagságát — melyet már Európa szakkörei is ismernek és méltányolnak — a régiségtár képezi, egyike a nevezetesebb gyűjteményeknek s legújabban tudományos beosztása is annyira haladt, hogy az illető közegek szakértelmének és szorgalmának elismeréssel adózom: mégis meg fogja engedni nekem a t. minister ur, ha azt mondom, hogy ezen nevezetes régiségtár a maga környezetében, peripheriájában — nem magát a szakfelállítást, hanem az assembléet értem — az európai nagyobb muzeumokhoz hasonlítva, kissé szegényes. Nem akarok összehasonlítást tenni az európai nagy nemzetekkel, hisz mi szegény nemzet vagyunk, túlságos fényre nem költhetünk. Nem akarom a londoni, párisi, berlini muzeumokat említeni, hanem csak a magyarhoz hasonló vagy annál kisebb nemzetet említek, veszem pl. a bajor nemzeti muzeumot: a münchenit, mely nem is régen alakult és már annyira haladt, hogy egyike a legmodernebbül berendezett muzeumoknak. A t. minister ur nagyon jól emlékezik rá, hogy a régiségtár hogyan van ott berendezve. Nálunk a falak, plafonok puszták, ott az országból a legszebb mennyezetek vannak összehordva a zárdákból és palotákból és a falakat részint gobelinek, részint pedig a bajor történetből vett és a legkitűnőbb művészek által készített festmények díszítik. Hazánkfia Wagner is festett ott néhány képet, a mely a bajor és a magyar történelembe vág. Azt gondolom, hogy azon nagyszámú ezerekre és ezerekre menő közönség, a mely a nemzeti muzeumot és annak különösen régiségtárát látogatja, hazafi érzetében nagyban emeltetnék, ha muzeumunkban is megkezdetnék azon rendszer, hogy a puszta falakat részint a történelemből merített freskók, részint gobelinek díszítsék. A minister ur jól fogj ;i tudni, hogy a magyar államnak Bécsben a bankutczában lévő palotájában jelentékeny gobelinek vannak, melyek Mária-Terézia alatt szövettek és a melyeken a magyar czímer is látható. Ezek a magyar állam tulajdonai. Én nem látom be, hogy ezek akkor, a mikor a nemzeti múzeum falai puszták, Bécsben legyenek. Én tehát azt ajánlom a minister urnak, hogy méltóztassék a magyar állam tulajdonát képező bécsi gobelinekből néhányat lehozatni és azokkal a nemzeti múzeum régiségtárának falait díszíteni. (Helyeslések.) A müncheni muzeumot hoztam fel. A minister ur is tudja, hogy a legszebb portálék, a legszebb mennyezetek és gobelinok a vittelsbachi uralkodóház tulajdonai, a melyeket a nemzeti múzeum számára adott. A vittelsbachi felséges uralkodóház a mi felséges uralkodóházunkkal rokonságban van. Tudomásom van róla, hogy Bécsben az uralkodó családnak oly nagyszámú gobelinjai vannak, hogy azoknak alig egy harmada használtatik és van felaggatva. Vannak ott számos gobelinok Mária-Terézia korából, a melyeken a magyar történetből vett jelenségek nagy arányban vannak