Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-295
295 országos ülés január 24. 1884. 191 kivivé. Azt gondolom, hogy ha az uralkodóház tulajdonjogát fentartva, a minister, a nemzeti múzeum érdekeit tekintve, illető helyen a maga módja szerint megtenné a kellő lépéseket és a vittelsbaehi uralkodóház példáját előtérbe állítná, sikerülne elérni, hogy ezen, a magyar történelem egyes jeleneteit ábrázoló gobelinok a nemzeti múzeumba kerüljenek, minthogy azok Bécsben nincsenek felfüggesztve, hanem összegöngyölve ládákba vannak rakva. Ezek szegény nemzeti muzeumunkat díszíthetnék és közönségünk művészi és történelmi értékét nevelhetnék. Azt gondolom, hogy a minister ur ismeri a Zólyom várában lévő mennyezetet, a mely festményekkel van díszítve. Nem mondom, hogy ez nagy művészeti becsű, de nálunk az ily mennyezetek ritkák. A pozsonyi városházban is van egy nagyon szép, de ez nem kapható, mert a városi múzeumnak van fentartva. Van ilyen mennyezet Beszterczén és Körmöczön is. Én azonban különösen a zólyomira utalok. Azt gondolom, hogy ha a minister ur figyelembe véve azt, hogy nemzeti muzeumunknak vannak becses bútorai a 16. és 17. századból és hogy azok felszerelése hiányos, mert a mennyezeteket, gobelineket, mind pedig a bútorzatot egy kor styljét kitűntetőleg kell berendezni, ugy, hogy az illető, a ki a terembe belép, úgyszólván az illető századba képzelje magát helyezve. Azt gondolom, hogy nem cselekszem helytelen dolgot akkor, ha azt ajánlom, hogy oda méltóztassék törekedni, hogy a régiségtár puszta mennyezete az ilyen plafondok áthozatalával, mint a zólyomi váré, feldíszittessék. így díszittette fel az uralkodóház a laxenburgi várat, szintén máshonnan oda vitt plafondokkal. Midőn bátor volnék ezt a minister ur szíves figyelmébe ajánlani, jól tudom, hogy nem valami új, hallatlan dolgot mondottam, vagy olyat, melyet a minister ur nem ismerne, csak szíves figyelmébe ajánlom, vagy ha oly akadály forogna fenn, mely a kivitelt lehetetlenné tenné, a felvilágosítást tőle köszönettel fogom venni. Azonban mindenesetre kívánatosnak tartom, hogy a régiségtár mostani csupasz meztelenségéből a kor forgalmaihoz képest alakíttassák át és a mennyire, szegénységünktől telik, mi- i dőn magunknak vannak gobelinjeink, piaiondjaink j Bécsben, legalább azok egy részének átszállítása- j val a nemzeti múzeumnak talán egy vagy két j terme szereltessék fel szakszerüleg, azután majd ! lassacskán évek alatt következnek a többiek. Én | meg vagyok győződve, hogy ez nem is kerül jelen- j tékeny költségbe és azért teljes jóakarattal az ügy | buzgó érdekében a t. minister urat ezen dolgokra | figyelmeztetem. (Helyeslések.) j Trefort Ágoston, vallás- és közokta- | tásügyi minister: T, ház! Én is érzem az e részbeni hiányt, azért a képviselő ur figyelmezte- ! tését szívesen veszem, Fogok értekezni a múzeum igazgatójával és egyéb illetékes helyeken, illetékes személyekkel és a mennyire lehet, szívesen fogom előmozdítani ezen óhaj teljesültét. (Helyeslés.) Elnök l A tétel ellen nem lévén észrevétel, az megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 2. rovat. Országos képtár 26,000 itt.' Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 3. rovat. Meteorológiai központi intézet 14,580 frt. Elnök I Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 4. rovat. Országos zeneakadémia és szinitanoda 43,050 trt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 5. rovat. A nemzeti zenede segélyezésére 1500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 6. rovat. Iparmúzeum 16,800 frt. Herman Ottó; T. ház! A Novara-expeditio egy tagja a világ körül való utazásáról visszatérve, azt beszélte nekem, hogy azon utazásán legbájosabb dolog az volt, hogy ő sehol, sem az angol coloniákban, sem sehol másutt központokban és egyebütt nem találta meg az illető gyűjteményekben az illető környéknek tárgyait, akár Jávában Borneo szigetén, vagy bárhol nézte a gyűjteményeket, mindenütt más vidékekről valókat látott, de azokat a tárgyakat, melyek az illető vidéken voltaképen előfordultak, azokat representálva nem találta. T. ház ! Egyáltalán mindenki, a ki tudományos ezélból vagy egyáltalán csak érdeklődésből országokat, nemzeteket keres fel, első sorban azoknak gyűjteményeiben tájékoztatni akarj a magát ama nemzet dolgai iránt. Igen gyakran megtörténik az eset, hogy külföldiek hozzánk Magyarországra jővén, keresik a magyar ethnographiai gyűjteményt, melyben maguknak a magyar ethnographiai tárgyakról rövid idő alatt alapos fogalmat szerezzenek. Én elismerem, hogy például a magyar nemzeti múzeumban történt intézkedés, hogy némely osztályban a hungaricumok egyes csoportban kiállíttassanak, ugy, hogy a külföldi tudósok pár óra alatt tájékozást szerezhetnek maguknak Magyarországnak e tárgyakban való állásáról. De ethnographiai dolgokra csupán egy gyűjteményünk van: a Xántus-féle, a mely nem magyar, hanem Borneo, China és más távoli vidékekről való, ugy, hogy az ideérkező angol itt mindenfélét lát hiányosan, a mit saját hazájából már ismer, de magyar tárgyakat hiába keres. Én emlékezem, hogy a bécsi kiállítás előzménye gyanánt meg volt bizva Romer apát és Xántus is, hogy az országot beutazzák azon ezélból, hogy ethnographiai tárgyakat gyűjtsenek