Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

286. országos ülés Január 14. 1884. 13 nak az igényekben és a költekezésben a legnagyobb óvatossággal eljárni. És ezért fordítá a pénzügyi bizottság mindig kiváló figyelmét arra, hogy az államháztartásnak nemcsak beosztása legyen takarékos, de iránya és a társadalommal való viszonya is olyan, hogy csak a nélkülözhetetlenre és más mint az állam által nem végezhető feladatokra szorítkozzék; de azoknak aztán megfeleljen is; mert tisztán pénzügyi szempontból, nem a törvényes kötelezettségektől, sem a fejlődés igényeitől a szükséges források; t elzárni nem lehet. E szempontok által vezéreltetve, az idén is a pénzügyi bizottság nem szorítkozott tisztán számviteli feladatokra, nemcsak azt nézte: mit lehetne az előirányzatból törülni és ezen az úton a mérleget hogyan lehetne javítani; mert e tekintetben most már csakugyan kevés tenni valót fog találni az oly bizottság, mely a feladat magaslatán akar állani, de a politika mindazon ágaira kiterjészté figyelmét, melyek az államháztartással összefüggésben állanak és nemcsak azt mondja el igénytelen jelentésében, mit tart elfogadhatónak és megszavazhatónak a költségekből, de felhívja a figyelmet a kormányzat egyes ágaiban és ezekkel érintkező társadalmi működésben észlelhető azon jelenségekre is, melyekből most igazolatlan és elviselhetetlen teher nem származik ugyan, de melyek oly utakba vezethetnek, oly áramlatoknak nyithatnak tág kaput, melyek nemcsak sok elkerülendő állami kiadást okozhatnak, de egyszersmind félszeg, hogy ne mondjam káros közgazdasági és társadalmi politikát is. Azért vetett a bizottság futó pillantást, a közigazgatás, a közgazdaság, az állami ipari és vasúti üzlet és a társadalmi tevékenység némely ágaira, mert a jelent és jövőt egyaránt szem előtt tartva, csekély tehetsége és igénytelen belátása szerint meg akarta jelölni azon pontokat és jelenségeket, melyeken az állami működésben túlmenni ez idő szerint, az állami érdekek szempontjából, nem tartaná czélszerünek. Ezen eljárás indokolására egy-két szót azért kell felhoznom, mert könnyen félreértésekre vezethetne. A közigazgatás, az állami vasúti és ipar, valamint közgazdasági politika jelenleg felkarolt feladatait és szükségeit a bizottság elfogadandóknak, a közérdek és törvényes intézkedések által egyaránt indokoltaknak tartja. Ha tehát a bizottság, midőn alig törölt a közigazgatási kiadásokból, épen semmit a közgazdaságiakból és vasútiakból ; nagyon keveset az állami ipartevékenységével összefüggő kiadásokból és ezt is inkább csak elhalasztás, mint megtagadás szempontjából tette, mégis iparkodik megvonni a korlátokat, melyeken túl sem a közigazgatás, sem a közgazdaság és forgalmi vagy iparpolitika terén, igénytelen nézete szerint, az állam nem mehet és ha ezeket a szempontokat akkor emeli ki, mikor tényleges törlésekkel azoknak érvényt nem szerez, ez abból magyarázható ki, hogy igénytelen felfogása szerint a takarékoskodást ajánlani, a politikára és annak irányára befolyást gyakorló tényezőnek figyelmét kikérni épen az államháztartással foglalkozó pénzügyi bizottságnak nemcsak akkor lehet és kell, mikor tényleges költségek és intézkedések már előtte állanak, hanem mikor a létező intézkedésekkel, melyeket helyeselhetni vél, oly igények és irányok állanak közelségben, hogy ezek elé egy lépés jobbra vagy balra a szemelőtt tartandó korlátokon, legalább a bizottság nézete szerint, túlvezetne. És minthogy a pénzügyi politikát, mely az egész politikával szoros összefüggésben áll, sőt többnyire annak kifolyása is, a mennyiben annak terhével kell hogy megbirkózzék és igy annak eredményét nem lehet másként helyesen beosztani, mintha a politika egész mezejének szemmeltartásával állapittatik az meg: ezért tért ki a bizottság ezen kérdésekre is, de a nélkül, hogy túlmenne azon hatáskörön, melyet a t. képviselőház becses bizalmából maga elé szabva lát. A magyarázata azon ellentmondásnak látszó körülménynek, hogy a bizottság a költségvetést csaknem változatlanul ajánlja elfogadásra; tehát a kormány politikáját nemcsak nagyjában, de részleteiben is helyesli és mégis első sorban az ő figyelmét hivja fel arra, hogy bizonyos pontokon sem költekezésben, sem feladatok vállalásában túl ne menjen. A különbséget a jelen és jövő közötti különbség ; az elért czélok elfogadása és helyeslése; de egyszersmind a tovább menés fölöslegessége, sőt néhol káros volta magyarázza meg. Még pedig nemcsak pénzügyi szempontból, de a közgazdasági érdekek tekintetében is. Mert az állami tevékenység igen czólszerűen és szükségszerűen lőn nálunk a forgalmi, közgazdasági és ipari politika terén kiterjesztve, hogy a gyenge társadalmi tevékenységnek, mintegy úttörőül és támaszul szolgáljon. De épen azért, mert ebből a szempontból fogjuk fel hasznos feladatát: czélellenes lenne, ha a magániparkodásnak támasztana versenyt, vagy annak törekvését, érdekeltségét tenné fölöslegessé. Ezt a marha- és lótenyésztés terén ép ugy szem előtt tartandónak vélem, mint a gépgyártás, helyi vasutak létesítése és a culturális, valamint a humanitás terén való tevékenység több ágában is. Mert ha könnyen enged az állam a minden oldalról jövő segélyhívásnak; a társadalmi öntevékenység üdvös ösztönét fojtja meg; ha forgalmi és ipari tevékenységét kelletén túl terjeszti ki, nem példát és erőt, hanem versenyt támaszt, vagy épen monopolizál. És azt hiszem, hogy ez pénzügyi ép ugy, mint közgazdasági szempontból egyaránt helytelen dolog lenne. Ezeket előrebocsátva, a költségvetést épen