Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

12 286. országos ülés január 14. 1884. pedig a pénzügyi bizottsághoz való áttételét méltóztassék elrendelni. Elnök: A benyújtott törvényjavaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni s előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Lükő Géza: A nagy zajban nem hallottam jól, de ugy vettem észre, hogy az elnök ur méltóztatott mondani, hogy a benyújtott törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz fog áttétetni. Ez ellen nincs semmi észrevételem, hanem a mennyiben a honvédség elhelyezéséről van szó, én kérném egyúttal kimondatni azt, hogy a törvényjavaslat a véderő-bizottsághoz is áttétessék. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Nem a honvédség elhelyezéséről van itt szó, hanem arról, hogy egy tiszti lakház és laktanya építésére 400,000 forint elégtelen lévén, a költség 167,000 írttal felemeltetett. Ez tehát az elhelyezésre nem vonatkozván, hanem tisztán pénzügyi kérdés lévén, azt hiszem, a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz kell utasítani. (Helyeslés.) Több előterjesztés nem lévén bejelentve, következik a napirend: a pénzügyi bizottságnak 448. sz. jelentés az 1884-iki áílamköltségvetésről. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni. (Felolvasottnak veszszük!) Eszerint az általános vitát megnyitom, melyben az első szó a bizottság előadóját illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn, a pénzügyi bizottság nevében, az 1884. évi költségvetést általánosságban elfogadásra van szerencsém ajánlani, nem tartom szükségesnek államháztartásunk számadatait tüzetesen elősorolni, kitíínnnek azok a jelentésekből, melyek az egyes tételeket indokolják és a megelőző éviekkel is összehasonlítják. Nem bocsátkozom a deficit számítgatásába sem, mert a mérleget általános jelentésünk végén felállítok és az eltérő sokféle számítások már annyira ismeretesek, annyiszor ismételve voltak, hogy a vitát e téren egészen meddőnek tartom. Fentartom természetesen magamnak a szerencsét, hogy az eltérő számításokat bírálhassam. A bizottság általános és részletes jelentései előadják és megmagyarázzák azon csekély törléseket, melyeket a bizottság javasol; a deficit nagyságát, jelentőségét, sőt, mint eddig, a pénzügyi bizottság kitérj észté figyelmét: a kormányzat, közgazdaság forgalom és eulturális fejlődés minden terére, hogy egyfelől consíatálhassa a haladást, részint a nemzet erőfeszítésének és áldozatainak eredményét, másfelől, észrevegye és kijelölhesse a jelentkező túlzásokat, melyeknek folytatása akár pénzügyi, akár közgazdasági tekintetben káros hatással lehetne állami vagy társadalmi életünkre. Most is ezeket tartalmazza jelentésünk. Ugy hogy a vita kezdetén, mig annak védelmére vagy magyarázgaíására Titalva nem vagyok, csak néhány felvilágosítást leszek bátor, részben a jelentés kiegészítésére, részben bővebb indokolására előadni. Pénzügyi tekintetben csak azt emelem ki, hogy az 1884. évi költségvetésben mutatkozó deficitnek nemcsak összegét, de jelentősegét is tekintetbe kell venni, ugy a múlt évek eredményével való összehasonlításnál, mint « tehermérlegelésnél. Mert ha annak összege 20 millióban irányoztatik elő, vagy ha a törlesztési szükségletet is hozzáadjuk, a fedezet nélküli deficit 30 millióra tehető; nemcsak azt kell haladásnak tekinteni, hogy a megelőző évekéhez képest apadt ez, hanem azt is, hogy azon évekhez képest milyen jelentékeny különbség van a befektetések felgyűlt és most már gyümölcsöző összegére, a forgalmi élet fejlődésére, a nemzet kiviteli és termelő képességére nézve, mert ha ezeket akár a bei-, akár a külföldi pénzügyi viszonyok összehasonlításánál tekintetbe nem vesszük, más országokat is túlterhelteknek fogunk találni, holott csak fejlődöttek azok és saját haladásunkat sem vesszük észre, holott ez is adatokkal bizonvífható minden téren. Es ha ez igy van, kétségtelenül nem. előnyös ugyan a deficitnek még mindig jelentékeny összege: de ha egyszer az államháztartás minden ágának rohamos fejlődése daczára az nem nő, hanem apad. ez a pénzügyi rendezés haladását is jelenti. Mert ha például kerek számokban beszélve í 875-ben 2387* milliós háztartásban 40 millió deficit van

t 7 millió beruházás mellett, 6.746,000 frt államadóssági törlesztéssel, 1884-ben pedig 329 milliós háztartásban, melyet azonban több millióval tisztán kezelési elszámolás növel, 30 millió deficit van 24 milliónyi beruházással és mintegy 117» milliónyi adósságtörlesztéssel, a pénzügyi rendezés haladása szembeötlő. Bátorító tény ez, de egyszersmind kötelességünkké teszi, hogy ez utón haladva, a rendezést folytassuk és a nemzet érdekeinek szemmel tartása melleit, befejezzük. (Tisza Kálmán ministerélnök a terenibelép. Zajos éljenzés joobfelöl. Mozgás, zaj bal felől.) Ezen álláspontot annál indokoltabbnak tartom ; mert sikeresebb eszközök, a most alkalmazásban levőknél jelenlegi helyzetünkben és viszonyainkban, sem a kiadások, sem a bevételek tekintetében rendelkezésünkre nem állanak. Es ha ez úton eddig is értünk el eredményt, azon meg is maradhatunk. De tagadhatatlan az, hogy épen azért, mert a rendelkezésre álló eszközökkel és az államháztartás jeleidegi igényei mellett, a nemzetnek nagy erőfeszítésébe kerül egyfelől: a haladás követelményeinek eleget tenni, másfelől: az államháztartás rendezését előmozdítani, azért kell a kormánynak és törvényhozásnak ép ugy, mint a társadalom-