Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-294

294, országos ülés január 23, 1884. 173 vannak, de az egyetemi facultás tudományszakai által, különösen az exact tudományszakok által felhasználható könyvek abban nem találtatnak, A klinikák felállítására 2.700,000 márkát, évi kiadásokra 148,000 márkát áldozott a német kor­mány a strassburgi egyetemre, melynek hivatása hasonló a kolozsvári egyeteméhez, t. i. a német nemzetiség bástyájául van felállítva, a, német cultura és tudományosság terjesztésére* És misem mondhatunk egyebet, a kolozsvári egyetemnek is hivatása az, hogy a tudománynak bástyája, nem­zetiségünk oltalma és védelme a cultura által legyen az erdélyi részekben. És ezen egyetemet a minister ur teljesen loealis érdekűnek tekinti, mintha Lipcse és Thubinga stb. egyetemei is locálisok volnának. Azt hiszi, hogy azon egyetemnek hivatása nem más, mint pepimére intézetül szolgálni a buda­pesti egyetemnek. A legjelesebb tanerőket, a kik ott kiváltak, a helyett, hogy velők a fiatal egye­temet engedné gyarapítani, felhozza Budapestre, így felhozatott Fodor József, Schulek, a két Plósz és Högyes. És miért jönnek élezek a tanerők Ko­lozsvárról? Talán tudományos működésükre nézve hátrányosabb Kolozsvár? Nem. Egy kis város csendes köre sokkal inkább megfelel a tudományos munkásságnak mint a nagy város zaja. De eljön­nek azért, mert rosszul vannak javadalmazva. A kolozsvári egyetemen a tanárok kapnak 2000 frt fizetést és 300 frt lakbért, a budapesti egyetemen 2500 frt fizetést és 400 frt lakbért. A kolozsvári egyetemen tandíj-jutalék nincs, Budapesten az egyetemi tanárok tandíjakban igen jelentékeny összegeket vesznek be. A vizsgálati szigorlati díjak Budapesten szintén tekintélyes összeget tesznek, holott Kolozsváron, hol a hallgatók száma Budapesthez képest csak V 6 , igen csekély összegre olvadnak le. Ha Kolozsváron a tanárok hasonló díjat kapnának, mint Budapesten, még a minister csábításainak is ellenállnának és nem hagynák el a kolozsvári egyetemet, melyhez kötve van tudo­mányos életük első fejlődése és annyi emléke. Te­kintsük a segédtanárok állását Kolozsvárt. Nem­csak hogy a javadalmazás csekély, de semmi mel­lékkeresményt sem szerezhetnek maguknak, mint Budapesten és 10 év alatt 1 neveztetett ki rendes tanárnak. A magántanárok teljesen fizetés nélkül vannak. Az államköltségvetésben 3000 frt van felvéve magántanárok segélyezésére és ezen 3000 forintból a minister ur 300, mond háromszáz fo­rintot fordít a kolozsvári egyetem magántanárai­nak javadalmazására, tehát 7i»-et. S minthogy Kolozsvárt 12 magántanár van, hogyha rendre járna ezen összeg, 12 évre volna szükség, hogy egy-egy magántanár 300 írtban részesüljön, tehát 12 évig koplalhat. Magántanárok nélkül fejlődő egyetem lehetetlen, T. ház! A kolozsvári egyetemnek nincs tisz- | | tán erdélyi loealis jellege. A hallgatók V*-ét a Ki­rályhágón inneni ifjúság szolgáltatja és ha a vi­déki egyetemeket nem lehet loealis jellegű egye­temeknek tekinteni, ha nem lehet első- és másod­rangú egyetemeket felállítani, mert a tudomány nem ismer rangot, és fokozatot, az az egyenlőség elvén alapul és azt követeli meg a kolozsvári egyetemtől a tudomány fejlesztése érdekében, a mit a budapestitől, tehát az a mostani elbánás, melyben a minister ur részesíti épen nincs indo­kolva. Én ennek indokát másban nem tudom ta­lálni, mint abban, hogy ez az egyetem a minister ur kegyvesztett gyermeke. Azt hiszem, hogy hiába való a harmadik egyetem felállítása, mig a máso­dik egyetem nincs felszerelve. Mig a második egye­tem ily sajnálatos állapotban sinlődik, mig az a kezdetnek kezdetén van, még ott van folytatás befejezés nélkül, addig a minister urnak tovább mennie ezen ország érdekében nem lehet, nem lehet azért, mert az ország nem birja meg egy­szerre két egyetem szervezésének anyagi kiadá­sait. De nem is rendelkezik az ország a megfelelő szellemi erőkkeL Hogy ha a minister ur nem ugy akarja megoldani a harmadik egyetem kérdését, miként a kolozsvári jogi facultással tette, hogy t. i. a különböző akadémiák feloszlatásával áttette a tanerőket az egyetemhez, úgy látom, hogy az a czélja a minister urnak, hogy a jogakadémiákat megszüntetve, azok professorait, a kiknek meg­választásában eddig elegendő gond nem volt, a harmadik egyetem számára tartsa fenn. Magyar­ország, fájdalom, szellemi erők tekintetében még nem elég gazdag arra, hogy még egy második in­tézete a fejlődés kezdetlegességeivel küzd, addig egy harmadikat állítson fel. Am tessék a minister urnak az általam csak röviden és főbb vonásokban előadott hiányait az ország második egyetemének orvosolni s akkor nincs kifogásom ellene, sőt szivesen járulok ahhoz hogy a tudománynak új hajlékot építsünk, De le gyen meggyőződve a minister ur, hogy midőn a kolozsvári egyetemnek 10 évi fennállása után ily eredményeket látunk, akkor előttünk tanügyi po­litikája nem tűnik fel oly kecsegtető szinben, mint azok előtt, kik azt czifra paloták fényében bá­mulják; (Helyeslés a ssélsö balon) és a t. háznak is kötelessége, hogy a minister ur politikájának, a mely kapkodásból áll, sokat megkezdett, a nélkül, hogy folytatott és folytatott, a nélkül, hogy bevégzett volna, véget vetni és figyelmez­tetni, hogy azon fényes palotákra, melyeket épí­tett, az ország második egyetemének állapota szo­morú árnyat vet és figyelmeztetni, hogy ő nem az építési iparosok czéhmestere, hanem a magyar tu­dománynak kell, hogy gondnoka legyen. (Élénk helyeslés a széUft baloldalon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatási minister: {Halljuk!) T. képviselőház! Nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom