Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-294

174 294. országos Ölés január 23. 1884. természetesnek találom, hogy Ugron Gábor kép- | viselő ur, mint kolozsvári képviselő ekkép szólott. (Tetszés jobb felől Zaj balfelól.) Egyébiránt kár volt magát echaufirozni, mert ezen dolgokat én ép ugy tudom, mint a t. képviselő ur. Ugron Gábor: De nem tesz semmit! Trefort Ágost, vallás- és közoktatási minister: A t. képviselő ur ugy gerálja magát, mint a kolozsvári egyetem protectora, de merek jót állni, hogy a tanárok, a kik tudják, hogy mindent megteszek, a mit tehetek a budget keretében a kolozsvári egyetem emelése érdekében, azok nem osztják a képviselő ur nézetét. Hát ki hozta létre a vegytani intézetet, talán a képviselő ur ? (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Az ország pénzén!) Hát a boncztani intézet felépítésére talán szükséges volt engemet sürgetni ? Én azt régen akartam. Thaly Kálmán: Akarta! Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási minister: Igen akarta, de az akaratnak meg vannak a maga határai. Egyébiránt annyit lamentálunk pénzügyi viszonyaink felett és egyszerre akarunk mindent tenni. Hiszen méltóztatik jobban ismerni a kolozsvári viszonyokat mint én, ha a t. törvényhozás nekem megszavazna 1 millió frtot a kolozsvári egyetem felszerelésére, nem volnék képes azt felhasználni. Hiszen egy épületet alig tudok ott felállítani, ha itt tizet építek, nincs annyi bajom, mint ha egyet Kolozsváron akarok építeni. Ez által nem akarok semmi rosszat Kolozsvár ellen mondani. Egyébiránt a mi a klinikát illeti, ha a képviselő ur egy kissé utána nézett volna és tudná, hányszor voltam Kolozsváron és hányszor kisértem meg ezen dolgon javítani, tudná, hogy én voltam, a ki sürgette ezen dolgok átalakítását és javítását. A hibák és hiányok másban vannak és különösen a létező visszaélésekben a kolozsvári Karolinakórháznál. Nem Pesten vannak, sem az egyik, sem a másik ministeriumban, hanem Kolozsváron. A képviselő ur méltóztatik apprehendální, hogy több történik a pesti egyetem érdekében. A dolog természete hozza magával azt, hogy ha 10 egyetemet állítunk is fel, az állam a pesti egyetemre több gondot fog fordítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a tanárok fizetése Kolozsváron kevesebb, az nagyon természetes. 2000 frt ott több, mint Budapesten 2500 frt és hogy minden enquétere nem hivők meg kolozsvári tanárokat, ez onnan van, mert a budapestiek helyben vannak és meghívásuk nem kerül az államnak semmibe, ha pedig kolozsvári tanárokat hivők fel, útiköltséget és diurnumot kell nekik fizetni. Ez az egész dolog kulcsa. A mi a könyvtárt illeti, évi 4000 forint egy kisebb egyetem könyvtárának költségeire — ezzel nem akarom sérteni a kolozsvári egyetemet vagy tanárait — elég tisztességes összeg. Egyébiránt ha pénz viszonyaink olyanok lesznek, hogy alterum tantumot fognak megszavazni a kolozsvári egyetem tudományos ezéljainak előmozdítására, azt szívesen elfogadom és el is fogom költeni. Biztosíthatom egyébiránt a t. képviselő urat, hogy ha a boncztani intézet készen lesz, nem fogunk megállni, hanem tovább fogunk menni, mert ha a Kolozsvári egyetemet felállítottuk, azt a szükséges intézetekkel el is kell látni. Kérem a t. házat, méltóztassék az előirányzott összeget megszavazni. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: T. ház! Személyes kérdésben kívánok szólni. A minister ur oly czélzást tett, mintha én, mint Kolozsvár képviselője, talán hazabeszéltem volna. (Derültség a jobboldalon.) Első t sorban kötelességem, kerületem érdekeit és intézeteit ismertetni, (Helyeslés) de másod sorban kijelenthetem, hogy a minister ur insinuatiója teljesen téves, mert a kolozsvári egyetem tanárainak szavazata jobban függ a minister úrtól, semhogy bármily helyes indítvány által azokat a magam részére megnyerhetném. A mi pedig azt illeti,, hogy a minister ur a megszavazott összeget el fogja költeni: abban soh'sem kételkedtem, mert látom, hogy most is a kórboncztani intézet építésénél egy oly helyiségválasztatott ki, a hol aterassirozás 100 ezer írtnál többe fog kerülni, a mit sokkal jobb volna a tudomány czéljaira fordítani. (Helyeslés a szélső balon.) * Herman Ottó: T. ház! Egy dolgot tagadni alig lehet és ez az, hogy én nem merem feltenni Magyarország közoktatási ministeréről, hogy ő a kolozsvári egyetemet csekélybe venné culturális tekintetben, vagy bármikép. Még azt sem vonom kétségbe, hogy a kolozsvári egyetemet fejleszteni akarja; hanem t. ház, Ugron Gábor képviselőtársam ráutalt a budapesti palotákra s azokra a valósággal költséges építkezésekre. Természetes, hogy nálunk e tekintetben roppant sok túlság történik. Nekem t. ház, valahányszor egy ily palotát belső berendezésével látok s valahányszor azt vizsgálom, mindig eszembe jut egy dolog, hogy a mikor én magam ornithologiával kezdtem foglalkozni, azt gondoltam, hogy ugy érek czélt legjobban, ha megveszek valamennyi vadászati eszközt, ami csak arra való, hogy vadászszak mindenféle madárra és én ezen eszközöket mind magamra aggattam és ugy indultam az erdőbe. A vége az volt, hogy nem tudtam czélt érni, mert az a sok szerszám, a mivel elfoghattam volna egy szúnyogot és ha kell egy elefántot is, annyira megterhelt, megakasztott működésemben, hogy semmiféle eredményt el nem érhettem. Én tehát megszoktam azt, hogy egészen egyszerűen, csak a legszükségesebbekkel felszerelve induljak a vizsgálatokra. Ha vizsgáljuk t. ház, azoknak a tudósoknak