Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-292

292. országos ülés január 21. 1884. jvjy Midőn a t. minister ur iránt a rizstermelés meghonosítása körüli törekvéseiért elismerésemet fejezem ki., egy másik igen nevezetes gazdasági ágazat előmozdítását ajánlom, a mely jövedelme­zés tekintetében nagyon fontos és fontos lesz a jövőben is és ez a komlótermelés. A kormány ezen gazdasági ágazatnak .elő­mozdítására az állambirtokokon még nem tette meg azt, a mit tenni hivatva volna. A komló tete­mes jövedelmet biztosít. Elég ebben Csehországra Nürnberg vidékére utalnom. A múlt évben Saaz­ban komlókiállítás volt, nem tudom volt-e a mi­nisteriumnak e kiállításnál biztos;., hogy ott ta­pasztalatokat gyűjtsön és e tekintetben a ministert felvilágosíthassa; azt azonban tudom, hogy Bara­nyában a bélyei uradalomban nagyobb arányban és nagy sikerrel tenyésztik a komlót; tudom, hogy nagy munkát kivan, de jövedelmet is ád. A bruttó jövedelem holdankint 8—900—1000 frt. A nettó jövedelem pedig (i — 7 — 800 frt közt ingadozik, tehát oly eredmény kedvező években, mely ugyan­csak megérdemli, hogy gazdáink figyelme erre felhivassék. Tudom jól, hogy Erdélynek némely vidékein szintén nagy sikerrel termelik a komlót, nevezetesen a Küküllő mellett és Segesvár vidé­kén már jelentékeny komlótenyésztés indult meg. Magyarországban Zborón Sárosmegyében, Vasme­gyében gr. Erdődy István vörösvári uradalmában tettek kísérletet és pedig nagy sikerrel. Ezek azok, a miket ez iránt elmondandó voltam. Azonban mint történetbuvár is állíthatom, hogy hazánkban hajdan virágzott a komlótermelés. A 16 -17-ik században hazánkban legalább is négyszer annyi sörfőzde létezett mint most; igaz, hogy nem olyan nagy gyárak, mint például a kőbányai, hanem kiseb­bek szétszórva s ehhez a komlót mind hazánk ter­mesztménye szolgáltatta. Ez iparág lehanyatlott azután, mint minden ily magyar dolog III. Károly és Mária-Therézia uralkodása alatt, mely időben hazánkat kezdették osztrák gyarmatnak tekinteni -és minden fejlődő iparágat elnyomtak azért, hogy az import Ausztriából történhessék. És így pusztul­tak el a magyar sörgyárak, igy enyészett el a múlt század első felében a komlótenyésztés, mely már jelentékenyen ki volt fejlődve. Én leg­alább annyit óhajtok, hogy abból, a mi a statisti­kai adatok szerint ma Csehországból hazánkba beho­zatik, a mi mintegy félmillióra megy, hogy itt Kő­bányán feldolgoztassák— mondom, óhajtom, hogy legalább erre az összegre menő pénz maradjon benn az országban s az itt gyártott sör honi kom­lóból termeltessék. Ez olyan óhajtás, a minek re­mélem, sem a t. minister ur, sem az előadó ur ellene tzólni nem fognak; ha lehetséges lenne, jó volna az, hogy még exportot is sikerüljön eszkö­zülnünk, de ha az importot nem birjuk akadá­lyozni, legalább az importtal felérő exportot ér­KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTET. jünk el, oly czikkben, melyre climaticus viszo­nyaink teljesen alkalmasak. Mindenek előtt óhajtom azt, hogy a 'minister ur jó példával menjen előre és tétessen kísérletet az alkalmas államjószágokon, például Ungvárott vagy a felső megyék némely részében, kevésbbé fenn a Kárpátok között, hol a napszám sem olyan nagy áru. Lehetne továbbá kísérletet tenni a fo­garasi uradalomban, hogy haszonnal-e, azt a mi­nisterium jobban ítélheti meg, mert ehhez bizonyos évszakban sok kézi munka kell. Talán a fogarasi uradalomban lehetne megkísérteni, különben a t. minister ur sokkal jobban megítélheti a helyet, hogy hol, mint én. De azt hiszem, hogy az alföld némely pontján sem ártana kísérletet tenni vele, mert ha Baranyában a főherczegi bélyei uradalom nagyon jól termelheti a komlót, talán a pécskai uradalom is alkalmas volna rá. Ha aztán meglátja a gazdaközönség, hogy a t. minister ur az állam­jószágokon komlót termeszt, követni fogja a jó példát. Továbbá méltóztassék nekem a t. ház meg­engedni, hogy igen röviden ugyanezen rovatnál egy tételhez hozzászóljak. ([Jattjuk!) Itt a 15-ik lapon az állattenyésztés rovatában vagy a sajtter­melés előmozdítására fel van véve 3,500 frt. Én azt gondolom, hogy itt leginkább a Máramarosban tett kísérletek folytatása czélozíatik, vagy másutt új ilyen sajtkészítő gyáraknak, tanítói állomásoknak felállítása. Bármelyik czéloztatik, mind a kettőt helyeslem s a t. minister ur figyelmét különösen egy speciális körülményre hívom fel, arra t. h, hogy a felföld mellett e részben az alföldet se ha­nyagoljuk el. Tudomásom van róla, hogy a t. mi­nister ur a múlt nyáron a magyar alföld egyik legjelentékenyebb gazdasági és állattenyésztési góczpontját személyesen meglátogatta, hogy ta­pasztalatokat nyerhessen: Debreczent és környé­két. A t. minister ur a Hortobágyon is kinn volt. Én e szempontból a Hortobágyról akarok szólani s annál inkább tudom, hogy a t. minister ur helye­selni fogja indítványomat, mert most már ismeri az ottani szokásokat, minthogy személyesen volt ott. A Hortobágyot hajdan tejjel mézzel folyó Kánaánnak tartották. Hogy ma nem mézzel folyó, ezt t. Göndöcs képviselőtársam tudja legjobban megmondani, mert ma ott a tióra a méhtenyésztésre hiányos s igy mézzel folyóvá nem fogjuk újra átvarázsolni. De bizonyos tekintetben tejjel most is folyik. A t. minister ur kinn járván, méltóztatott látni az ottani roppant mennyiségű marhaállományt, mely több mértföldnyire van a városoktól, hónapokig kinnt van s igy a tej ha szón kint vész el. Talán lesznek adatai a t. minister urnak r arra, hogy kö rülbelől 5000 tehén teje vész el. Én a t. minister ur actáiból merítem e számadásokat, nem alapta­lan dolgot beszélek. S ez nem kicsinyes dolog és Í8

Next

/
Oldalképek
Tartalom