Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-292

138 292. országos ülés január 21. 1884. igen czélszerűen tenné a t. minister tir, ha ott is ilyen sajtkészítő intézetet rendezne be, hogy ezen gazdaságilag figyelmet érdemlő ág ott is emeltessék és betanittassék. Az illető igen szorgalmas s minden új iparág megtanulására kész polgárok, hogy az elvesztett nagymennyiségű tejet értékesítsék sajt gyanánt, mindent elkövetnének, ha a t. minister ur egy ilyen sajtkészítő mestert a Hortobágyon telepítene le néhány nyarad szakára. Ugy tudom, hogy a t. minister ur fel is kéretett erre és én óhajtanám, hogy nyilatkozzék az iránt, van-e szándékában ilyen sajtkészítő állomást az itt felvett összegből a Hortobágyon berendeztetni ? Ezek voltak azok, miket a jelen rovatnál előadni bátorkodtam, még majd más rovatoknál is lesz szerencsém felszólalhatni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Steinacker Ödön: Ritka eset, hogy valamely budgettétel a folyó esztendőben kisebb legyen, mint a mnlt esztendőben volt. A gazdasági egyesületek támogatására szánt összeg 40,000 forintról 30,000 forintra szállíttatott le. Nem vagyok ugyan annyira beavatva a gazdasági egyesületek viszonyaiba, hogy megítélhessem, hogy igaza van-e Göndöes Benedek képviselő urnak abban, hogy a leszállítás túlságos, de őszintén megvallom, hogy osztom azon indokot, a melyet a minister ur felhozott, hogy „a gazdasági egyesületek életképessége s eredményes működése érdekében szükséges, hogy azok mindinkább saját erejükből álljanak fenn; és folyó kiadások fedezése czéljából kormánysegélyre ne számítsanak, hanem azt csakis rendkívüli esetekben vegyék igénybe." Akármely összegben állapittatik in meg a dotatio, erre még hosszú időkön át lesz szükség. E tekintetben csak azon kérést intézem a minister úrhoz, hogy e dotatiónak felhasználásában,a mennyire lehet, egyenlő szempontokból induljon ki és egyenlő jóakarattal támogassa a gazdasági egyesületeket. Nekem tudomásom van arról, hogy a szebeni gazdasági egyesület oly kérelemmel utasíttatott el, a mely másoknak teljesíttetett. Van okom hinni, hogy ez részben azért történt, mert ezen gazdasági egyesület máskép van szervezve, mint a többi egyletek, a melyek megyei természetűek és megyék szerint vannak kikerekítve. A nagyszebeni gazdasági egyesület az egész volt királyföldre, tehát 4 megyére terjed ki s ezért nem volna czélszerű ezen hosszú évek óta gyökeret vert szervezetet megváltoztatni. Én tehát arra kérem a t. minister urat, hogy a mennyiben azon igények, a melyeket kijelöltem, azon czélokkal, a melyek a budgetben ki vannak jelölve megegyeznek, ugyanazon jóakarattal viseltessék ezen egyesület iránt is, mint a többiek irányában. Elnöki Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Wahrmann Mór előadó: Én a pénzügyi bizottság nevében csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy miért szállíttatott le a gazdasági egyesületek czéljaira szánt összeg 40,000 frtról 30,000 frtra. A pénzügyi bizottság jelentésében határozottan az mondatik, hogy a ház által mindig az átruházási jog úgyis az egyes rovatok közt megvan engedve a ministernek, ugy hogy tulaj donkép az egyes rovatok semmi súlylyal és jelentőséggel nem bírnak, ezek csak némileg szolgálnak tájékozásul arra nézve, hogy a t. ház és a törvényhozás lássa, hogy minő czélokra, mily irányban és mily arányban akarja fordítani az egyes összegeket a minister. De azokból azon következtetést nem lehet vonni, hogy azon összeg egyáltalán túl nem léphető határt képez. Ebből a szempontból bírálta meg a pénzügyi bizottság ezen tételt is s minthogy megfelel az összeg annak, mely a múlt esztendőben ugyanazon czélra kiadatott, kifogásolhatónak nem tartotta. Ha a t. minister abban a helyzetben lesz, hogy minden egyes rovat kerekében oda adhat nagyobb összeget, a hol a szükség mutatkozik és kevesebbet, a hol azzal is kijöhet; de az egész összeg egy tételben szavaztatik meg a ház által. (Helyeslés.) Gr. Széchenyi Pál, földmívelós-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! A gazdasági egyletek segélyezésére szánt összeget, egész őszintén bevallva, azért j avasoltam kevesebbre vétetni 10,000 forinttal, mert tapasztalásból tudom most már, hogy bár teljes elismeréssel kell lennem a gazdasági egyletek egy nagy része irányában, hogy a nekik adott subventiókat a legjobb czélokra fordítják, mégis vannak másrészt oly egyletek, melyek ugy szólván lételüket ezen subventiókkal tengetik és nekem teljes meggyőződésem, hogy oly egylet, mely csakis a súbventio folytán képes életét föntartani, hogy az mint nem életképes, azt a hasznot sem fogja hozhatni, a mely hasznot a gazdasági egyletektől várni jogosítva vagyunk. (Élénk helyeslés.) En ennek folytán subventióból fennálló egyleteknek — ha meg is szűnnek — hiányát nehezen fognám tapasztalni. Miután már is egy kicsit szokássá vált a gazdasági egyleteknél, akár kellett, akár nem, subventióért folyamodni a ministeriumhoz — és egy ideig, mig kedvet kellett gerjeszteni, meg is lettek adva — szükségét látom most már ezen utón is figyelmeztetni gazdaközönségünket, hogy a magunk erejéből igyekezzünk elérni azt, a mit eddig sült galambként vártunk a kormánytól. (Ugy van!) Ezért javasoltam ezen törlést és remélem, hogy a gazdasági egyletek megértik ezen intést, mert én a gazdasági megerősödést csak attól várom, hogy ha a magunk erejéből és tevékeuysé-