Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-292
292. országos ni és január 21. 1884 1 í 1 ^ 1<JÖ azon helyzetben, hogy ezt tehessük és habár meg vagyok is erről győződve, hogy a minister a legőszintébb buzgalommal van azon, hogy a rendelkezésére álló eszközök igénybe vétele mellett ezélt érjen és habár egyes ágaknak fokozatos előmenetelében nem kételkedem is, mindazonáltal pénzügyeink javulását a jelenlegi rendszer mellett elérhetőnek nem tartom és csakis az önálló vámterü let megvalósításától várom. Midőn ezen általános szempontot hangsúlyosom, ez nem gátol engem abban, hogy egyes rovatokra is kitérj eszszem figyelmemet és az adott viszonyoknak megfelelőleg törekedjem jóakaratú felszólalásaim, indítványom és figyelmeztetésem által arra, hogy kereskedelmünk, földmívelésünk és iparunk egyes ágai fejlesztessenek. E rovatnál érintve vannak a consulatusok jelentései is és itt főleg azért szólalok fel, hogy ezekre a jelentésekre hiyjam fel a figyelmét a t. háznak. Ugron Gábor képviselő ur hazánk némely részének, különösen az erdélyi részeknek oly jelentékeny ipari kiviteléről szólott keletre, a mely újabb időben nagyon elhanyagoltatott. Tudjuk, hogy nem csak a havasai földre, Oláhországra, Moldvára és részben Bulgáriára terjed ki az erdélyi kivitel, hanem hogy az egyes ipari czikkek a fekete tengeren eljutottak Kis-Ázsia főemporiumáig : Trapezuntig. A keleti utazók, sőt Vámbéri maga is tanúságot tesz arról, hogy még Persiában is találkozott az erdélyi, különösen a brassói gyártmányokkal és pedig asztalosművekkel és tulipános ládákkal. Fájdalom, azonban e kivitel mindinkább csökken, a minek oka természetszerűleg az, hogy a mióta Románia mint önálló állam rendelkezik a vámokról, védvámos rendszert követ és igy a behozandó iparczikkekre kivetett vámjaival meggátolja a mi exportunkat. Éhez járul még az is, hogy a finomabb árúknál Anglia iparczikkeivel kell megküzdeni'nk, a melyek reánk nézve, kivált a finomabb árúczikkek, nagy nehézségeket okoznak. De itt nem is annyira a finom árúkról van szó, hanem a keleti izlés eltalálásáról, a mire az erdélyi iparosok képesek, mert közelebb lévén a kelethez, ők az odavaló Ízlést és gondolkozást is természetszerűleg könnyebben eltalálják. Részemről tehát oda concludálok, a mit — nem tagadom — magyar iparunk fáradhatatlan védője, gr. Zichy Jenő is mondott, hogy nem szabad az első nem sikerülés esetében elcsüggednünk, hanem rajta kell lenni más utón, nevezetesen a kiállításokban való részvétel által — és itt egy Bukarestben rendezendő kiállításnak is jelentékeny szerep jutna — hogy Erdély elvesztett keleti kereskedelmét még fokozatosabb mértékben nyerje vissza. Én ezen rovatnál, midőn keleti export-területünkre utalok, ezt csak mellesleg azért teszem, mert Ugron Gábor és gr. Zichy Jenő képviselő urak szóba hozták, mert én kiválólag a magyar kivitel nyugati piaezairól akarok beszélni. Újabb időben ugyanis egynémely iparágunk örvendetes fellendülést nyervén, Európa oly országait is kezdi elfoglalni kiviteli terrénumul, melyekkel ezelőtt nagyon ritkán volt érintkezésünk, sőt direct összeköttetésünk épen nem és ma már újabban örvendetesen vesszük észre, hogy nevezetes consum teréül kínálkozik. így vagyunk Magyarországban a fokozatosan emelkedő szeszkivitelünkkel, különösen Spanyolországban, a mely ország ma egyik legjobb piaczunk kezd lenni a kivitelre nézve. A szesz ugyan nálunk eléggé meg van adóztatva mindenfele, de épen mert jelentékeny bevételi forrást is képez, nézetem szerint kötelessége volna a kormánynak gondoskodni arról, hogy a kivitel minél inkább megkönnyittessék,illetőleg a magyar szesznek minél tágasabb piacz biztosíttassák külföldön oly országokban, melyekkel ezelőtt nem állott fenn összeköttetés. Magyarország szesztermelői ismételten adtak be folyamodványokat a ministerhez ez iránt, méltóztassék intézkedni, hogy miután ők hazafias szándékkal viseltetvén, inkább Fiumének és a magyar államvasuton szándékoznak kiviteli küldeményeiket szállítani mintsem a déli vasúton Triesztbe, hogy a fiumei kikötőből ezután direct szállítmányok érkezhessenek spanyol kikötőkbe, különösen a magyar szeszkivitel részéről, nevezetesen hogy Barcellona, Malaga, Valenciával az Adria és a Lloyd-társulat gőzösei, melyek általunk subventionáltatnak, direct járatokat létesítsenek Fiúméból. Én ugy tudom, hogy a t. minister ur tett is némi ígéreteket és lépéseket is e részben. Birtokában vagyok a minister urnak 1883. jun. 6-án kelt rendeletének, melyben a szesztermelők egyesületét értesíti, hogy ezeknek óhajtását a Spanyolországon való direct összeköttetés ügyében az Adria hajózási társulat tudomására hozta, de csakis tudomására hozta. Talán valamivel többet is lehetett volna tenni. A Lloyd-társulattal a t. minister ur — ugy látszik, a rendelet szövege ezt mutatja, noha biztos nem vagyok benne — kötött is némi egyezményt arra nézve, t. i. } hogy aLloydtársaság a Fiúméban feladott szeszt a spanyol kikötőknek ha directe nem juttatja el, gondoskodjék mégis olyformán, hogy a feladott árúk, Trieszttel a teljes paritást föntartván, érhessék el czéljukat és egyúttal saját magának a Lloyd-társulatnak kell gondoskodnia arról, hogy a Fiúméban feladott magyar árúk, ha a társulatnak illető vonala a spanyol kikötőket nem érintené is, mégis rendeltetési helyükre az illető szállító fél „ nagyobb megterheltetése nélkül jussanak. Ez a passus az, a mi engem némileg aggaszt, az illető félnek „nagyobb megterheltetetise nélkül". Tehát a Fiume Triesztben feladott árúk közt kell mégis valami különbségnek, megengedem,talán nem lényeges, de valami megtér-
