Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-291
291. országos ülés január 19. f8M. 109 Feltűnő a t. minister ur azon indokolásban foglalt eme nyilatkozata, hogy az országnak nincs szabad választása, mert számba kell venni a szomszéd államok elhatározását. Hogy e részben a t. minister ur mit ért, nem tudom, azt hiszem azonban, hogy az ez irányban felmerült mozzanatokról, jelenségekről ha közvetlen hivatalos utón nem, legalább a kormánypárti lapokból értesülve lesz. Es mit olvasunk e lapokban a múlt év október havában? Az van az egyik kormánypárti lapban, hogy a román kormány már múlt év vége felé Bakótól a Bisztricza völgyben Piatrán és Békáson át az erdélyi határszélig a vasút kiépítését elhatározta, továbbá azt mondja egy lap október elején, hogy Marosvásárhelytől Piatrán át Al-Moldovával összekötő hadászati vasút építése iránt osztrák és magyar, ugyromán katonai szakférfiak közt tárgyalás folyt. Azt hiszem, hogy azon akadályok, melyek a beszkidi vonal beterjesztése előtt nem engedték, hogy a marosvásárhely-tölgyes-moldvai vonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat beterjesztessék, ezen említett tárgyalások által túl vannak haladva, következőleg a t. minister urnak nem sok idő kell arra, hogy ezen vonal valósítását bővebben tanulmányoztatván, az előirányzatot és a vasút kiépítési tervezetét a képviselőház elé törvényjavaslat alakjában betérj eszsze. Hogy e részben a munkács-beszkidi vonal, mely részint nemzetgazdászati, részint kereskedelmi, de azt hiszem leginkább hadászati szempontból sürgettetik, mert csak ez lehet értelme a bécsi kormány által elrendelt vonalnak, hogy azon nyereménytöbblet, mely ki van mutatva a budgetben, a 10.400,000 frt nem is egy, hanem három év alatt a munkács-beszkidi vonal kiépítésére fordíttassák, melylyel szemben a marosvölgyi vonal sokkal több előnyre hivja fel a kormány figyelmét. Ugyanis részint a héjasfalvi, részint a marosvásárhelyi vasúti állomás azon két végpont, melyektől a Székelyföld, mint sokan mondják, Szibéria el van zárva, egyetlen postakocsi közlekedése van Segesvártól Gy.-Szt.-Miklósig, melyen rendesen egy, szükség esetén két szekér tartja fenn a közlekedést. Azt hiszem a t. minister ur eljöttnek látja az időt arra, hogy ezen keleti érdekeink tovább fejlesztésére, a "keleti kereskedésre és terményeink értékesítésére múlhatatlanul szükséges vasút kiépítésére mielőbb határozott nyilatkozatot tegyen. Hogy e részben nagy akadályokba nem ütközünk, bátor vagyok hivatkozni arra, hogy a t, minister urnak Borszékben létele alkalmával egy bizonyos uri ember, midőn a diadalivek és lobogók és különböző lakmározások, a minister ur tiszteletére rendeztettek, elmaradván, a kérdezősködésre azt felelte, nem szeretem az ilyen hü-hókat, tetteket várok, s elvárom, hogy e vasút építésére 3 ezred katonaság és a megfelelő pénzösszeg kirendeltessék, azzal ki lehet építeni e vasutat. Hogy mennyire igaza volt azon uri embernek, mutatja az, hogy Oroszországban az ottani közlekedési minister collegájaa t. minister urnak intézkedett már az iránt, hogy a vasutak az úgynevezett vasúti zászlóaljak által építtessenek, mit hazánkban is bátran meglehetne kísérlem és ezen drága és költséges hadseregnek különösen vasúti csapatait xzen műveletekre fel lehetne használni, (Helyeslés a szélső balon.) Bátor vagyok ezt a minister ur figyelmébe ajánlani. Minthogy az előadottakból kitűnik, hogy a keleti vasúti hálózatnak továbbfejlesztése sürgős és elodázhatlan; minthogy a munkács-beszkidi vasútvonal kiépítését a minister ur jelentésében kilátásba helyezte, azt hiszem, nem vétek sem az illem, sem a tágyalás ellen, ha felkérem a minister urat, hogy méltóztassék ezen alkalommal nyíltan és határozottan megmondani, hogy a marosvölgyi vasút kiépítése jelenleg minő stádiumban van és hogy ez mikor fog már kiépíttetni. Mi, mint erdélyi emberek, határozottan elvárjuk a minister úrtól, mint erdélyi embertől, hogy a minister ur nem fog annyi időt várni, mint előde, ezen vasút kiépítésével. Minthogy pedig tegnap azt méltóztatott mondani — talán a keresztények és izraeliták közti házasságról szóló törvényjavaslat elvetése folytán beállott válsághatása alatt — hogy ha még e helyen leszek, megfogom tenni: én részemről kívánom, hogy addig maradjon azon helyen, a mig a haza és a nemzet javára tud és akar szolgálni. (Elérik helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Szíves elnézést kell kérnem a t. háztól, hogy a közlekedési tárcza tárgyalása alkalmával oly gyakran szólalok fel, de szerény nézetem szerint épen ezen és a földmívelési tárcza mely hazánkra nézve nagy fontossággal bir, mert csak ezek keretében lehet hazánk vagyonosodását, nyomorúságos közösügyi állapotaink mel lett némileg előmozdítani. Azt hiszem, hogy minden képviselő kötelességét teljesíti, midőn e tárczák költségvetéseit ä legkomolyabb figyelemben részesítvén, az egyes rovatoknál és tételeknél felszólal, ha valami felvilágosítást óhajt, vagy valamit a kormány figyelmébe óhajt ajánlani. (Halljuk !) Hogy itt az államvasutak rovatánál felszólalok, erre engem indít a pénzügyi bizottság jelentése, a mely szorgalommal van egybeállítva és a mely a mozdonyok és vasúti kocsik vételére vonatkozólag érdekes adatokat tartalmaz. Én tehát nem valami speciális kérdésben és nem valamely vasút érdekében kívánok szólani, hanem nézeteimet akarom elmondani az államvasutaknak új mozdonyokkal való felszereléséről, az új teherkocsik beszerzéséről és a kocsik bérletéről. Azon óriási fejlődésnél fogva, mely néhány év óta a magyar
