Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-291

110 291. országos ülés január 19. 1884. államvasutíársulatok kellő irányban való kiterjesztését jellemzi, kétségtelen, hogy megfelelő felszerelés szükségeltetik. Eddigelé ugyanis, ha a külföld vágataival, sőt az osztrák-magyar államvasutak felszerelésével összehasonlítjuk az államvasutak kocsiparkját, nagyon szomorú viszonyokat tapasztalunk. Ha most hozzáveszszük, hogy péld. a budapest-szőnyi vasút felépül és a szőny brucki vasút is átmegy a magyar államvasutak kezelésébe, ha veszszük, mint a jelenségek mutatják, hogy a t. kormány •— valami nagy hatalmi helyről indíttatva — a munkács-beszkidi vonal kiépítését tervezi, tehát ezen két vonal által ismét ki fog terjesztetni a magyar államvasutak hálózata, ezen két körülmény igazolja, hogy égető szükség az államvasutak mozdonyainak szaporítása és különösen a gabonaszállítás érdekében a teherkocsik szaporítása. Én tehát részemről azt, hogy 150 új mozdony szereztessék be 1884—85 folytán, igenis helyeslem ég arra részletenként előirányzott költségvetési tétel ellen semmi ellenvetésem nincs. Hanem igenis azt, hogy ezen beszerzendő 150 új mozdony közt csakis 50 terveztetik a magyar államvasutak gépgyárában építtetni, 100-at pedig külföldről szándékoznak behozni, ez ellen van némi észrevételem. T. ház! Nagy költséggel szereltetett fel a magyar államvasutak gépgyára s el kell ismerni, hogy tökéletességre vitte, például a budapesti malmok igen complicált és nagy mértékben kifejlődött malomgéprészeket is itt készíttetnek, a vasutmozdonyok is complete itt állíttatnak ki a magyar gépgyárban. Ha már ennyire fejlesztették ezen gyárt, a mit helyeselhetek, igen kívánatos volna a hazai ipar szempontjából, ha nemcsak 50, hanem mind a 150 mozdony készíttetnék ezen hazai gépgyárban. Midőn tehát ebbeli óhajtásomat a hazai ipar foglalkozása szempontjából fejezném ki, a t. minister ur figyelmét fel kell hívnom arra, hogy talán czélszeríí volna, miután ezen 150 mozdony ngy sem fog egyszerre, hanem fokozatosan beszereztetni, ha lehet nemcsak 50-et, de jelentékenyebb arányban a 150 közül a magyar gépgyárban készíttetni el, a helyett, hogy kaszákat és gazdasági gépeket gyártson a gépgyár, a mit helyesen hallottam megtámadtatni sokak részéről a pénzügyi bizottságban, hogy a magán-gépgyáraknak és a magán-vasiparnak támaszt concurentiát, a helyett, hogy ott, hol szükség volna, hivatását betöltse. Mert mi berendeztük e gyárat tökéletesen és mégis, ime, a mozdonyok kétharmadát külföldön akarjuk csináltatni, itt pedig kaszát kalapáltatnak, örülni fogok, ha a minister ur megczáfol és ki fogja jelenteni, hogy 50 mozdony helyett 100-at fog csináltatni a magyar gépgyárban s én leszek első, a ki ezért elismerését fejezi ki a í. minister ur irányában. Most már 150 mozdony mellett 5—6 évi rész| létben szükségeltetik az előterjesztés szerint mintegy 3000 teherkocsi beszerzése. Alig van ország, melynek vasutai épen oly helyzetben lennének, mint Magyarországéi teherkocsik tekintetében. Nálunk ugyanis a gabona learatása, kicsépelése rohamosan történik az egész országban, legalább az alföldön és a dunántúli vidékeken mint gabonatermelő vidékeken, úgy hogy egyszerre kell történni a szállitásoknak részint Fiume, részint a Duna vidéke, sőt részint Hamburg felé is, úgy hogy mind a gőzhajótársulatok, mind pedig a vasutak alig győzhetik — jobb termés esetében — a gabonaszállítási a nyugoteurópai piaczokra és nekünk érdekünk az, hogy mennél gyorsabban történhessék különösen midőn az amerikai verseny gabonánkat azon piaczokról már is leszorítja. Tehát a teherkocsik szaporítása különösen tekintettel az aratás idején bekövetkező gyorsszállítás szükségére, nagyon is kívánatos. Ezt elismerem és el kell továbbá ismernem azt is, hogy még ezen három ezer kocsinak bevásárlása által a magyar államvasutak nem lesznek túlságosan ellátva szálilítási eszközökkel, sőt még az osztrák-magyar monarchia túlsó államaiban levő vasutak, pl. a Ferdinandbahn és a Nordbahnhoz képest még gyengén lesznek akkor is ellátva, de legalább mégis úgy, hogy rendes viszonyok közt a szükségnek meg fognak felelni. De én még azért hiszem és óhajtom hinni, hogy igy legyen, mert én azt kívánom, hogy oly jó termés legyen Magyarországon, hogy ezen 3000 új teherkocsi a régiekkel egyetemben se legyen képes az export-szükségletnek megfelelni. És mikor ezt óhajtom és kívánom, remény lem is, hogy talán teljesülni fog, ha nem a folyó évben, talánalegközelebbiekben: akkor feltételként kell azt elfogadnom, az hogy eféle kocsik kibérlése szükséges lesz, legalább aratás idején. S ezen bérlések kérdéséről is óhajtok egy pár szót szólani. (Halljuk!) Én a teherkocsik kibérlését, mint már más alkalommal is volt szerencsém kifejteni, nem ellenzem, sőt bizonyos feltételek mellett épen szükségesnek is tartom. Azonban azon adaton, melyet maga a minister ur vall be indokolásában, egy kissé mégis megütköztem, a mennyiben a kibérlés igen tetemes költséget igényel, t. i. a folyó évben majdnem 3000 teherkocsit kénytelenek bérben tartani a magyar államvasutak, a ^melyekért épen lVä millió bérösszeget fizetnek. Én hiszem, hogy ezen igen kedvezőilen jelenség javulni, illetőleg a kikölcsönzés mérve apadni fog, mihelyt ezen új beszerzendő kocsik forgalomba vétetnek. Hanem lássuk hogyan áll a dolog jelenleg; és erre nézve kérném épen a minister ur némi felvilágosítását. Én igen megbízható oldalról kaptam ugyan tudósítást a kocsik kibérlésének jelenlegi módjáról, de mégis azt óhajtanám, vajha ez valótlan lenne, leg-