Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-291
291, országos ülés január 19. 18S4, 101 egy. A legtöbb szavazatot kapták: Kapisztory Ferencz 149, Fekete Zsigmond 149 szavazatot, Elnök: A legtöbb szavazatot nyert képviselők az illető bizottságokba megválasztottaknak jelentetnek ki és teendőik teljesítésére utasíttatnak, egyszersmind pedig a Deák-siremlék bizottságba megválasztottak névsora a főrendiházzal is közöltetik, hasonló választási eljárás czéljából. Következik az 1884. évi költségvetés és pedig a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetésének részletes tárgyalása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): „6. Fentartás, összesen 219,603 írt." Thaly Kálmán: T. ház! Én csak egy budgetrovat beosztási tévedésre, vagy hibára hivom fel a t. ház figyelmét, a mely közjogi összeütközésre is vezethet s nem is először, mert, ha emlékezetem nem csal, a múlt évi budget tárgyalása alkalmával is történt felszólalás e beosztás ellen, t. i. az, hogy a hol a folyamok megneveztetnek és elősoroltatnak, először Magyarország s azután Horvát-Szlavonország főczímek állanak és a Dráva folyam egyenesen drága horvát testvéreinknek adományoztatik. Ez ellen én a magyar közjog szempontjából tiltakozom. (Helyeslés balfelől.) A Dráva csak annyira magyar, mint horvát folyam. Tavaly is történt — mondom — felszólalás s a t. minister ur, afélével mentegetődzött,hogy gondolom Zágrábban vagy Eszéken van a folyamfelügyelőség s ez annak rayonjába esik. Tisztelem én a folyamfelügyelőséget akárhol van, de Magyarország közjogából és határából nem engedek semmit. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) A belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával volt szerencsém röviden vázolni a határsérelmeket és ráutalni azon sérelmekre is, melyek a Dráva mentén előfordulnak, a mely felszólalásom hogy nem volt alaptalan, mutatta az, hogy a ház egyik t. veterán tagja, Somssich Pál képviselő ur, még bővebben kifejtette e visszaéléseket, sőt maga a a belügyminister ur is elismerte a Drávánál előforduló ily állapotokat. Arra kérem tehát a t. házat, méltóztassék a t. közlekedési minister urat oda utasítani, hogy tavalyi igéretét — mert ha emlékem nem csal, tett ily Ígéretet, hogy a mennyire lehet, segíteni fog a budget ezen felosztása ellen — legalább jövőre nézve váltsa be és ne bátorítsa önmaga a horvátokat ily beosztás által, midőn a Drávát egyenesen horvát folyamnak concedálja, hogy újabban ily határsértéseket kövessenek el a Dráva mentén. Csak ezt akartam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem lehettem jelen, midőn a t. minister ur szíveskedett az én szavaimra is reflectálni. így tehát ma szólásjogommal élve, csupán csak j néhány megjegyzést akarok tenni a hydiographiai intézetre nézve. Constatálom mindjárt azt, hogy a t. minister ur az intézet felállítását elvileg pártolja, csak a kivitel tekintetében vannak bizonyos más nézetei, a miket én részemről elfogadhatóknak nem tartok. A t. minister ur egész ministerkedése alatt mutatta, hogy igyekszik mindent a saját hatáskörébe vonni, a mi által a ministerium tevékenységét, működését, az apparátus functióját nehézkessé, késedelmessé teszi. Áll ez kiváltképen oly intézetre, mint a milyen a hydrographiai intézet. Ha a t. minister ur ezt mint Önálló osztályt a ministerium keretébe és közvetlen hatáskörébe akarja vonni, ugy előre mondhatom, hogy ez az intézet azt a feladatot, a melyre hivatva lesz, teljesíteni nem fogja, először azért, mert a mozgása nehézkes lesz és főkelléke hiányozni fog, a mi minden ilyen vizsgáló-intézet legelső kelléke: a működés Önállósága, hogy disponálhasson oly irányzatok felett, a melyekre utaltatik és a melyek mint tapasztalati eredmények határozottan az intézetnek önálló működését feltételezik. Csak azért szólalok fel, mert én lévén az első, a ki felvetettem a hydrographiai intézménynek eszméjét, kötelességem tiltakozni az ellen, mintha oly intézet lebegett volna szemem előtt, a mely bureaucratieus tekintetek alá esik. Én önállóan működő intézetet képzeltem, mert csak igy teljesítheti azon kötelességét,a mely véghetlenül fontos és szükséges. Ez volt az, a miért szólásjogomat felhasználni bátorkodtam. Földes Gyula : Tegnapi felszólalásomban rámutattam a Dunára, mint hazánknak fő vízi útjára. A t. közlekedési minister úrtól elvártam volna, hogy a Dunaszabályozásra vonatkozólag oly nyilatkozatot tegyen, a mely ne csak az érdekelt vidéket, hanem az egész országnak termelőit megnyugtassa. A t. minister ur ezen megnyugtató válaszszal késett és ismét arra mutatott, hogy e legvitálisabb érdekünkre az ország pénztárában nincsen pénz. Már tegnapi beszédemben voltam bátor reá mutatni, hogy mentül inkább elodáztatik ez a szabályozás, annál többe fog az kerülni és ugy járunk vele, mint az adós, a ki addig prolongál, mig csődbe esik, hogy vagy lehetetlen lesz a szabályozás, vagy pedig roppant költségekbe fog az kerülni. Bátor leszek tehát egy határozati javaslatot beadni, a mely utasítja a ministert, hogy a Dunaszabályozás megkezdésére már a jövő évi költségvetésbe az erre szükséges összeget felvegye. Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy egy pár szóval ne reflectáljak a t. minister urnak egy másik feleletére. Ez az ugy nevezett Pozsonygzászi vasutat illeti. Megvallom, megdöbbentett a | minister urnak abbeli nyilatkozata, hogy ő enge-