Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

g4 258. országos ülés október 8. 1883. ezeknek, hogy tanuljanak szlávul, hogy folyékonyan tudjanak plaidirozni. Magyarországban az igazságügyminister ur eltiltja az ügyvédeket, hogy a vádlottak nyelvén beszéljenek. Más az eljárás ott, más Magyarországon. Itt egy alapeszme felállíttatott, melyet nemesak a nemzetiségek perhorrescálnak, de a mely igen nagy visszahatással van Horvátországban is. Ez alapeszme a fajnak, az állammal való indentificálása. Horvátországban attól tartanak, hogy a nemzetiségek után rájuk fog kerülni a sor és bizonyos tekintetben már rajok is került. (Ellenmondás.) Itt Magyarországban ugy állíttatik fel a dolog, mintha más fajú népek itt nem is léteznének. (Ellenmondás.) A kormány megelégszik a külsikerrel, megelégszik azzal, hogy kiverte a nemzetiségeket a parlamentből, (Fölkiáltások : Hiszen ön is itt van.') a közigazgatásból, a hivatalokból. Számtalanszor felhoztuk itt, hogy ránk nézve az u. n. nemzetiségi törvény holt betű, számtalanszor kimutattuk, hogy nincs az a törvény, mely ellenünkben meg ne volna sértve. Jól emlékszem, hogy egy román képviselő ezelőtt négy évvel concret adatokkal kezében kimutatta, hogy a nemzetiségek ellen minden törvényt ki lehet játszani. Ez már a t. kormány praxisa. E praxist akarta Horvátország irányában applicálni, csakhogy ottan rosszul járt. (Mozgás.) T. ház! Tizenöt éve annak, hogy a horvátmagyar kiegyezés köttetett, mely az 1868. évi XXX. t.-cz.-ben kifejezést talált. Azóta különféle kormányok voltak Magyar- és Horvátországban, de soha egyetlen kormánynak sem jutott eszébe az illető törvényt ugy magyarázni, mint azt a jelen kormány tette, nem jutott eszébe akkor sem, mikor Magyarország terroristicus eszközökkel kormányozta Horvátországot a hires u. n. Ranch bán nérájában. (Mozgás.) Midőn ezen felkelés kezdődött Horvátországban, a horvát lapok egyszerűen minden commentár nélkül az illető törvény szakaszait kinyomatták, hadd lássa a világ, lehet-e oly világos t örvényt máskép magyarázni — lehet-e oly világos törvényt magyarázat tárgyává tenni. Hiszen az 1868: XXX. t.-cz. 57. §-a világosan azt mondja, hogy a közös hivataloknál a horvát nyelv a hivatalos nyelv. Akkor azt mondani, hogy a kettős czímerek helyett, lehet magyar feliratokat kifüggeszteni, ennek logikáját nem értem. Ha ezen törvénynek már magyarázata sértő volt a horvátokra nézve, még inkább sértő azon intentio, a mely ebben rejlik. (Halljuk! Halljuk!) Horvátország saját területtel bir. Horvátországnak kifejlődött individualitása van. Horvátország királyság. Ismeretes egy bánnak azon mondata: regnum regno non praescribit leges. (Mozgás.) Horvátország szerződött Magyarországgal pactum conventum alakjában és ezen szerződés kifejezést nyert magyar törvényben. De valamit becsúsztatni ottan, ahol ezt tenni nem Bzabad, nem jelent mást, mint Horvátországnak demonstrálni alárendeltségét. Horvátországban, mert a magyar felirattal demonstrálni akartak, mert kimutatni akarták alárendeltségét, ezen felirattal ott ugy tűntek fel, mint G-eszler kalapja. (Nagy mozgás). Bizonyos t. ház, hogy a magyar kormány könnyelműen járt el, mikor a 15 évi praxison túltette magát. De ugy látszik, hogy a kormánynak praxisa conflictusokat felidézni, mikor annak szüksége nem forog fönn. Egy pregnáns példát fogok felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A kormány a szerbek egyházi autonómiáját a legdurvábban megsértette. Daczára a régi kiváltságoknak, az újabb törvénynek és a százados praxisnak, megsértette választási jogunkat az egyházi főnökökre nézve s kinevezett egy patriarchát. Mielőtt ez történt volna, több komoly higgadt férfiúval és kormánypárti képviselővel elmentek a ministerelnök úrhoz s megmondták neki: kegyelmes uram, ne tegye azt, mert ez megsértése jogunknak, ez nem politika, ez egyházi ügy,nekünk van több püspökünk, parancsoljon, meg fogunk bárkit választani, csak azt ne, ki ellensége autonómiánknak és a ki a hierarchia omnipotentia szószólója. Azt mondták: mi jót nem állunk a komoly consequentiákért, melyek ebből fejlődhetnek. Tisza Kálmán ministerelnök ur mosolygott s kinevezte a patriarchát. Csend volt, tökéletes csend, mert voltak higgadt szerb férfiak, a kik a népet türelemre intették. Azonban a kormánynak ily esetekben sajátságos logikája van. Ha nincs kitörés, akkor azt mondja, a nép egyetértett, ha kitörés van, mint Horvátországba';:, azt mondja, ez az agitátorok műve. Ámde t. ház, ezen phrasis „agitátorok műve" már lejárta magát (Általános ellemmondás) hivatalos és mérvadó körben. Bécsben nem hisznek ennek a phrasisnak. Hogy ez, a mi Horvátországban történt, nem az agitátorok műve, kitetszik onnan, hogy Horvátországba egy cs. kir. tábornokot neveztek ki. Ez az egész situatióra nézve jellemző. Horvátországban a situatio komoly. Horvátországban ma e szó, magyar: az üldözésnek, a zaklatásnak kifejezése, ez a szó: „magyar" minden bajnak, minden rosznak a kifejezése. Olvastam az újságokban, nem tudom, hogy igaz-e, hogy kihurczolták a templomból szt. István képét s azt mondták, te is magyar vagy. Én ismerem azt a népet és tudom, hogy jó katholikus és ha már ehhez nyúl, ez már a kétségbeesés jele. De azt mondják, hogy ez nem más, mint vak gyűlölet a magyar ellen. Hát miért gyűlöli a horvát a magyart? Hiszen a horvát nem is ismeri a magyart, érintkezésbe sem jön vele. Tehát valami más oka kell, hogy legyen annak. Nagy figyelemmel kisértem a t. pénzügyminister unuk beszédét és ugy látszik, ezen beszéd nagy hatással volt ezen házban is. De a t. pénzügyminister ur ugy adta