Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

g4 258. országos ülés október 8. 1883. ezeknek, hogy tanuljanak szlávul, hogy folyéko­nyan tudjanak plaidirozni. Magyarországban az igazságügyminister ur eltiltja az ügyvédeket, hogy a vádlottak nyelvén beszéljenek. Más az eljárás ott, más Magyarországon. Itt egy alapeszme fel­állíttatott, melyet nemesak a nemzetiségek per­horrescálnak, de a mely igen nagy visszahatással van Horvátországban is. Ez alapeszme a fajnak, az állammal való indentificálása. Horvátországban attól tartanak, hogy a nemzetiségek után rájuk fog kerülni a sor és bizonyos tekintetben már ra­jok is került. (Ellenmondás.) Itt Magyarországban ugy állíttatik fel a dolog, mintha más fajú népek itt nem is léteznének. (Ellenmondás.) A kormány megelégszik a külsikerrel, megelégszik azzal, hogy kiverte a nemzetiségeket a parlamentből, (Fölkiál­tások : Hiszen ön is itt van.') a közigazgatásból, a hi­vatalokból. Számtalanszor felhoztuk itt, hogy ránk nézve az u. n. nemzetiségi törvény holt betű, szám­talanszor kimutattuk, hogy nincs az a törvény, mely ellenünkben meg ne volna sértve. Jól em­lékszem, hogy egy román képviselő ezelőtt négy évvel concret adatokkal kezében kimutatta, hogy a nemzetiségek ellen minden törvényt ki lehet játszani. Ez már a t. kormány praxisa. E praxist akarta Horvátország irányában applicálni, csak­hogy ottan rosszul járt. (Mozgás.) T. ház! Tizenöt éve annak, hogy a horvát­magyar kiegyezés köttetett, mely az 1868. évi XXX. t.-cz.-ben kifejezést talált. Azóta különféle kormányok voltak Magyar- és Horvátországban, de soha egyetlen kormánynak sem jutott eszébe az illető törvényt ugy magyarázni, mint azt a jelen kormány tette, nem jutott eszébe akkor sem, mikor Magyarország terroristicus eszközökkel kormá­nyozta Horvátországot a hires u. n. Ranch bán nérájában. (Mozgás.) Midőn ezen felkelés kezdődött Horvátországban, a horvát lapok egyszerűen minden commentár nélkül az illető törvény szakaszait ki­nyomatták, hadd lássa a világ, lehet-e oly világos t örvényt máskép magyarázni — lehet-e oly vilá­gos törvényt magyarázat tárgyává tenni. Hiszen az 1868: XXX. t.-cz. 57. §-a világosan azt mondja, hogy a közös hivataloknál a horvát nyelv a hiva­talos nyelv. Akkor azt mondani, hogy a kettős czíme­rek helyett, lehet magyar feliratokat kifüggeszteni, ennek logikáját nem értem. Ha ezen törvénynek már magyarázata sértő volt a horvátokra nézve, még inkább sértő azon intentio, a mely ebben rej­lik. (Halljuk! Halljuk!) Horvátország saját terü­lettel bir. Horvátországnak kifejlődött individuali­tása van. Horvátország királyság. Ismeretes egy bánnak azon mondata: regnum regno non praes­cribit leges. (Mozgás.) Horvátország szerződött Magyarországgal pactum conventum alakjában és ezen szerződés kifejezést nyert magyar törvényben. De valamit becsúsztatni ottan, ahol ezt tenni nem Bzabad, nem jelent mást, mint Horvátországnak de­monstrálni alárendeltségét. Horvátországban, mert a magyar felirattal demonstrálni akartak, mert ki­mutatni akarták alárendeltségét, ezen felirattal ott ugy tűntek fel, mint G-eszler kalapja. (Nagy mozgás). Bizonyos t. ház, hogy a magyar kormány könnyelműen járt el, mikor a 15 évi praxison túltette magát. De ugy látszik, hogy a kormány­nak praxisa conflictusokat felidézni, mikor annak szüksége nem forog fönn. Egy pregnáns példát fogok felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A kormány a szerbek egyházi autonómiáját a legdurvábban meg­sértette. Daczára a régi kiváltságoknak, az újabb törvénynek és a százados praxisnak, megsértette választási jogunkat az egyházi főnökökre nézve s kinevezett egy patriarchát. Mielőtt ez történt volna, több komoly higgadt férfiúval és kormánypárti kép­viselővel elmentek a ministerelnök úrhoz s meg­mondták neki: kegyelmes uram, ne tegye azt, mert ez megsértése jogunknak, ez nem politika, ez egyházi ügy,nekünk van több püspökünk, parancsoljon, meg fogunk bárkit választani, csak azt ne, ki ellensége autonómiánknak és a ki a hierarchia omnipotentia szószólója. Azt mondták: mi jót nem állunk a ko­moly consequentiákért, melyek ebből fejlődhetnek. Tisza Kálmán ministerelnök ur mosolygott s ki­nevezte a patriarchát. Csend volt, tökéletes csend, mert voltak higgadt szerb férfiak, a kik a népet türelemre intették. Azonban a kormánynak ily ese­tekben sajátságos logikája van. Ha nincs kitörés, akkor azt mondja, a nép egyetértett, ha kitörés van, mint Horvátországba';:, azt mondja, ez az agitátorok műve. Ámde t. ház, ezen phrasis „agitátorok műve" már lejárta magát (Általános ellemmondás) hivatalos és mérvadó körben. Bécsben nem hisznek ennek a phrasisnak. Hogy ez, a mi Horvátországban történt, nem az agitátorok műve, kitetszik onnan, hogy Horvát­országba egy cs. kir. tábornokot neveztek ki. Ez az egész situatióra nézve jellemző. Horvátország­ban a situatio komoly. Horvátországban ma e szó, magyar: az üldözésnek, a zaklatásnak kifejezése, ez a szó: „magyar" minden bajnak, minden rosz­nak a kifejezése. Olvastam az újságokban, nem tudom, hogy igaz-e, hogy kihurczolták a templom­ból szt. István képét s azt mondták, te is magyar vagy. Én ismerem azt a népet és tudom, hogy jó katholikus és ha már ehhez nyúl, ez már a két­ségbeesés jele. De azt mondják, hogy ez nem más, mint vak gyűlölet a magyar ellen. Hát miért gyűlöli a hor­vát a magyart? Hiszen a horvát nem is ismeri a magyart, érintkezésbe sem jön vele. Tehát valami más oka kell, hogy legyen annak. Nagy figyelem­mel kisértem a t. pénzügyminister unuk beszédét és ugy látszik, ezen beszéd nagy hatással volt ezen házban is. De a t. pénzügyminister ur ugy adta

Next

/
Oldalképek
Tartalom