Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

258. ersai^os ülés oktoljer &. 1883. (35 elő a dolgot, mintha a horvátoknak semmi okuk sem lett volna fellázadni és hogy ezt csupán sportból csinálták. T. ház ! A miket a pénzügyminister ur előadott, ezekre nézve nekem más informatióm van. Ugyanis, a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy ezen czímerek már egy éve ki voltak függesztve. Igaz, a t. minister ur tavaly kiadta a rendeletet, de azt nem foganatosították, hanem ezen czímerek a pénzügyi igazgatóság hivatalában a padláson voltak. Igaz, a t. pénzügyminister ur kérdést intézett gr. Pejacsevich bánhoz, lehet-e ezen czímereket kifüggeszteni ? A felelet az volt, hogy halaszsza el ezen ügyet addig, niig a Határőrvidék kérdése megoldást nem nyer. Es ebben az évben a pénzügyminister már nem értesítette a bánt, csak Dávid pénzügyi igazgatót. Van valiimi a t. pénzügyminister ur beszédében, a mely nagy hatást tett a házban. Azt mondta ugyanis, hogy a zendülésnek oka nem a nagy állami, hanem a községi adó, a mely 100—200 százalékot tesz. Nagyon kíváncsi lettem volna, ha a t. pénzügyminister ur megmondta volna, hol van az a roppant községi pótadó ? Nem mondta meg, pedig e tekintetben nagy különbség van a községek és városok közt, nagy különbség van a Határőrvidék és a polgári Horvátország közt. Mondja meg a t. pénzügyminister ur: van-e a polgári Horvátországban község, a mely többet fizet, mint 15 százalék pótadót? Határőrvidéken, ott igenis van nagy pótadó, azért, mert ott az államadó nagyon kicsiny, (Derültség jobbfelől) nern is képzelik, hogy milyen kicsiny ott az államadó és a hol az államadó kicsiny, ott természetesen a községi adónak, a pótadónak magasnak kell lenni, mert nem birják minden szükségletüket ezen kis adóval fedezni. A horvátországi városokban igenis megengedem, hogy a községi adó nagy; mert a horvátországi városoknak nincsen oly területük, mint v. magyarországi városoknak, nincsen földbirtokuk, hanem kénytelenek a községi adóval szükségleteiket ellátni. Tehát ezt kellett volna mondani, de ugy általánosan azt állítani, hogy nem az állami, hanem a községi adó az oka, az t. ház, mégis nagyon erős. T. ház! A t. pénzügyminister ur mindenben vádolja az autonóm kormányt. Ugy tűnteti fel a dolgot és ezt önök padjairól is képviselők ugy tüntették fel, hogy a közös magyar kormány nem rendelkezhetik az autonóm kormánynyal. Hiszen t. ház, nem az a baj, hogy az autonóm kormány nem engedelmeskedik a közös kormánynak. Engedelmeskedik az, ugy mint bármely magyar, de a baj az, hogy az autonóm kormány egészen vakon engedelmeskedik és abban igazsága van a pénzügyministernek, hogy nem lehet informálva egészen hitelesen, mint a hogy informálva kellene lennie; mert az autonóm kormány vakon engedelmeskeKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84 XS-TÍ. KÖTET. dik, tehát a baj abban van, hogy az autonóm ko r mánynak elég önállósága nincsen. Épen igy áll a dolog az úgynevezett nemzeti párttal. Ezen nemzeti párt Horvátországban épen olyan nagy bajt okoz, mint Magyarországban. Ott épen az a kifogás van ellene, mint itt Magyarországban, hogy a választások alkalmával mindent elkövetett, hogy a kormánypárt többséget nyerjen. Horvátországban minden hivatalnok mindenféle visszaéléseket csinált s mégis büntetlenül maradt, ha csak jó kortese volt a kormánynak. (Ellenmonäások jobbfelől.) Hiszen az újságokban olvastuk, hogy a lázadók egy faluban agyonütötték a kormánypárti kortest. T. ház! Horvátországban a közös hivatalok rendkívüli kiváltságokkal birnak. Ott minden közös hivatalnok magát urnak, a horvátokat pedig nem tekinti egyébnek mint jobbágyoknak s ezekben a közös hivatalokban csupa magyarországi emberek alkalmaztatnak s horvátok csak nagy nehezen juthatnak azokhoz. A mi lényeges dolog Horvátországban, az, hogy a rósz administratio a magyar fajuralomnak tulajdonittatik és ez nemcsak Horvátországban, hanem széles Magyarországban is igy van, a hol csak a nem magyar ajkú jő érintkezésbe a magyar hivatalnokkal. Ez tulajdonképen a baj és ez rejti magában a veszélyt. Nem csodálkozhatni t. ház, hogy mindezzel szemben Bécsben nagyon szemügyre vették a magyar ügyet. Lehetnek meggyőződések, hogy azon tényezők, melyek a monarchia egységét képviselik, soha nem fo.ajkk engedni, hogy a monarchia ezen felében oly áiáapotok fejlődjenek ki, a melyek lázadásra, zendlülésre okot adnak. Fogjuk fel a helyzetet ugy, a mint van. A monarchia a keleten akar állást foglalni, ott sympathiákat ébreszteni. És lehetséges-e ez, ha Magyarországon, a monarchia ezen felében a fajrokonok oly kormányzat alatt állanak, mely zendülésre ád okot. T. ház! Mikor a ministerelnök ur határozati javaslatát olvastam, egészen meg voltam lépetve; nem ismertem rá azon ministereinökre, a ki pár évvel ezelőtt a nemzetiségeket összetiprással fenyegette. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Nem ismertem rá, hogy azon ministerelnök olyan engedékeny a horvátok irányában. En azt nem magyarázhatom máskép, mint az által, hogy azon tényezők, a melyeknek érdekében van, hogy olyan állapotok ne fejlődjenek, mint Horvátországban, hogy azok befolyásolták, hogy ezen határozati javaslat oly alakot nyert. T. ház! Nagyon sajnálom, hogy ezen horvát kérdésben az ellenzék oly elhibázott állást foglalt el. Nézetem szerint az ellenzéknek egészen más álláspontot kellene elfoglalni: azon álláspontot, hogy a horvátok irányában a törvény meg volt "9