Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-284

448 *84. országos ülés a a méltóságos főrendek által is változatlanul elfogad- | tatván, azok legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felsége elé fognak terjesztetni Következnék a napirend, mielőtt azonban erre áttérnék, Hermán Ottó képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Herman Ottó: T. ház! Megvallom, hogy restelkedve bátorkodom a t. ház figyelmét pár perezre kikérni, mert óhajtottam volna, hogy az az ügy, a melynek szószólója Almássy Sándor képviselő volt, ne kerüljön többé a ház elé. Almássy Sándor képviselő nr azonban beszédének folyamában oly gyanút fejezett ki, melyet én a magam részéről és rajtam kivül mások sem hagyhatnak szó nélkül. Almássy Sándor képviselő ur felhozta, a hatvani-utezai áldozat vagyis Sehwarez elesett jogász édes anyja javára folyt gyűjtést, mely a „Függetlenség" szerkesztőségében akkor folyt, mikor Verhovay Gyula képviselő ur megsebesülve betegen feküdt. Ebből Almássy képviselő ur azt magyarázta ki, hogy miután Verhovay képviselő ur beteg volt, tehát ezt az összeget nem sikkaszthatta el, hanem a gyanú azokra hárul, kik azon lapnak akkor szerkesztői voltak. Én, t. ház, ezennel constatálom, hogy 1880. január 11-én egy szerkesztői tanácskozás következtében azon világos kikötés mellett vettem át a lap vezetését, hogy csupán a sajtóbÍrósággal szemközt tisztán a szerkesztésért vagyok felelős. Nékem tehát a szerkesztőséggel más összekötte tésem nem volt, mint csupán irodalmi, mert munkámért soha egy vörös fillért sem kaptam, nem kértem és nem is vártam. (Tetszés szélső balfelöl.) T. ház! A dolog meritumára vonatkozólag ezennel kijelentem a leghatározottabban azon lapok alapján, a melyek bárhol olvashatók, hogy a leszámolás a pénzek dolgában történt 1880. február 19-én, holott én 1880. február 16-án léptem ki a szerkesztőségből, február 19-én kinyilatkoztatván azt, hogy én általán semmiféle érintkezésben többé a szerkesztőséggel nem vagyok és azóta nem voltam. A pénzt kezelte a kiadóhivatal és tartozott volna azt a pénzt elküldeni az adakozók értelmében Nagy-Károly polgármesteréhez, mert Nagy-Károlyban tartózkodott az özvegy. Ki volt mutatva akkor körülbelül 193 frt és néhány krajezár. Én gondoskodtam arról, hogy NagyKároly polgármesterétől hiteles adatot kapjak arra nézve, hogy a „Függetlenség" szerkesztősége akkor mennyi pénzt küldött. Ismétlem, majdnem 200 frt volt egybegyűlve; a polgármester jelentése szerint pedig, mely ideérkezett az országházba: Sehwarcznénak küldött a város 100 frtot, Verhovay 84 frt és 65 krt. Es én constatálm kívánom azt, hogy a kiadóhivatal az ő leszámolása ban világosan azt mondja: „A legyilkolt jogász szegény anyja, özvegy Schvarcz Mórné részére a seaember 13. 18S3 „ Függetlenség "-hez eddig beérkezett 125 frt 90 krt Nagy-Károly polgármesterének ruár átszolgáltattak. " Constatálom, hogy a polgármester csak 84 frt s néhány krajezárt ismer be. Én, t. ház azt a gyanúsítást, melyet Almássy t. képviselő ur odavetett, roszhiszemfínek tartom (mozgás) és valótlannak jelentem ki. Mert neki kötelessége lett volna, mielőtt férfiakat gyanúval érint, hogy járjon el a dologban, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert én nem szeretném elérni, hogy Magyarország törvényhozása kebelében olcsó legyen minden embernek becsülete. (Élénk helyeslés.) Én, t. ház, csupán arra kívánom még a t. ház figyelmét felhívni, hogy Almássy képviselő ur tegnapi beszédjének bevezetésében kijelentette, hogy ő sem akkor nem volt összeköttetésben védenczével, ma sincs összeköttetésben védenczével és Ő csupán az igazság mellett szólal fel. Én constatálom azt t. ház, hogy mikor az én indítványomra az országgyűlési függetlenségi kör a solidaritást megtagadta Verhovay Gyulával: akkor Almássy képviselő ur volt az, a ki hirlapilag pártját fogta és pártját fogta tegnap is. Eu ezt a dolgot épen azért, mert Almássy t. képviselő urnak ily eljárás tetszik, komolyan nem vehetem, őt egyáltalán nem tartom annak a férfiúnak (Zaj és mozgás), a ki könnyelmű eljárásával másoknak 'becsületéhez akármiképen hozzá nyúlhasson. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! Szintén személyes kérdésben kérek a t. háztól szót. Ugyanazon ügyben, melyben előttem szólott t. Hermán képviselő ur nyilatkozott a t. házban, én is akarok nyilatkozatot tenni. Akkor, azon időben, a mire Almássy képviselő ur gyanúsító szavai szólottak, annak utána, hogy Hermán képviselő ur a szerkesztőségről lemondott, annak a lapnak szerkesztője én voltam. Oly gyanúsításokkal szemben mindazonáltal, a melyeket itt hallottunk, magamat védeni nem ;skarom. Kijelentem ezt nemcsak a magam nevében, kijelentem mindazok nevében, kik akkor a szerkesztőségben ott voltak; én azoknak magánjellemét ismerem annyira, hogy tudom, hogy e tekintetben még csak árnyéka sem fér hozzáj ok a gyanúnak. Ha Almássy Sándor képviselő urnak tetszik az én nevemet a Verhovay nevével együtt említeni, az ellen nekem nincsen semmi kifogásom, mihelyt azon küzdelemről beszél, melyet akkor ő vele együtt folytattunk. Talán nem tenném másodszor, de a mit akkor tettem, azt lepleznem, szépítgetnem egyáltalában szükség nincs; tettem őszinte buzgalommal, a mit tettem és mert azt hittem, hogy másokat ugyanazon eszmék buzdítanak, a melyeknek melege engem akkor áthatott. He ha az én nevemet ugy említi Verhovay neve mellett, akkor, midőn pénzkezelésről van szó, azt egyenesen megtiltom neki. E vád ellen magamat vedel-