Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-284
2S4. •rsságos Miéi de mezni nem fogom, nem is tudom, vádként, gyanú- j ként hozta-e fel, a mit tegnap felhozott, de ha gyanúkép hozta volna fel, a mit én nem hiszek, nem akarok hinni, akkor nekem nincs más feleletem, mint a megvetés. (Nagy mozgás.) Almássy Sándor: T. ház! Személyesen kétfélekép vagyok megbántva. Én először is azt állítottam, hogy Verhovayval semmiféle össze-, köttetésben soha sem voltam és ezt elég vakmerő volt itt Hermán Ottó tagadásba venni. A másik az, a mit én tegnap mondtam, mind Hoitsy t, képviselő urnak, mind Hermannak, a kinek nem is szeretek válaszolni, annyira megvetem azon állításánál fogva. (Nagy mozgás.) Azon embernek szava, a ki egy embert itt a házban nyíltan megtámad, egy olyan embert, a ki megőszült a becsületben, a kit mindenütt tisztelettel fogadnak, a kire semmi szenny még soha nem ragadt, azon embernek szava, mondják meg mit ér? Azért mondom, hogy még csak feleletre sem tartom érdemesnek. Hanem igenis felelni akarok azért, hogy megértsék szavamat. Miről volt tegnap szó ? Arról, hogy Ítélet előtt ne gyanúsítsunk senkit. Ez volt szavaimnak refrainja. Felhozatott egy vád, t. i., hogy a Sehwartzné részére gyűjtött pénz is elköltetett. Nem gyanúsítottam én akkor senkit sem, tessék elolvasni, a ki magyarul tud megérti. Verhovay akkor halálos beteg volt és az azon időben elsikkasztott pénzek azon embereket terhelik, a kik akkor a szerkesztőségben voltak. Ez volt a hír és e hirt akkor nem czáfolták meg; én nem hittem, pedig miután Verhovay halálos beteg volt, a gyanú a szerkesztőségi egyénekre háromolhatott volna, mert igen természetes, hogy ha áll az, hogy elveszett a pénz és ő halálos beteg volt, a körülötte levők közt kellett volna a pénznek elveszni és azok még sem czáfolták meg. De én nem gyanúsítottam senkit s mint mondám, nem is hittem, csak azt mondtam, ha sikkasztás történt, azt a halálos beteg ember nem követhette el, hanem ntá emberek tehették, Hermán Ottó azon állításomat tagadja, hogy én Verhovayval nem álltam összeköttetésben, elő- j hozza, hogy én egy czikket küldtem be az „Egyetértés"-be akkor, mikor a függetlenségi i körben proscribáltatott és kinyilváníttatott, hogy i a Verhovay lapja néma párt orgánuma. Én akkor ! Budapesten sem voltam, este jöttem, reggel olvastam a lapot és láttamezt, tudtam azt a „Szikszay"parlamenti maneuvert, tudtam, hogy ez a pártlap nekik alkalmatlan, tudja isten miért, nem akartam ; kimondani, de én itt szintén egy aljas üldözést j láttam. (Nyugtalanság. Zaj.) A nélkül, hogy valaha Verhovayval érintkez- ! tem volna, leültem, megírtam nyilatkozatomat, ! tanú rá Szederkényi Nándor, tanúm Thaly Kál- j mán, a ki a házamnál lakik. Megírtam, mert láttam, hogy le akarják nyomni. Azt hiszem, ebből | KÉPVH NAPLÓ. 1881—-84. KÖTET. Bíember 13. 1885. 449 nem kő vétkezhetik az, hogy én tegnap nem igazat mondtam volna. (Nagy mozgás és nyugtalanság. Elnnk csenget. Zajos felkiáltások; Halljuk as elnököt !) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, tessék az elnököt meghallgatni. Halljuk ! Halljuk ! Mikor valaki a képviselő urak közül személyesen sértve érzi magát, én természetesen módot és alkalmat szoktam nyújtani az illetőnek, hogy felderítve a dolgot, a maga érdekében felszólalhasson. De ha az ily felszólalások oly szenvedélyes kifakadásokba mennek, mint a minőknek a t. ház, most —- fájdalom — tanuja volt: azt hiszem, mégis elnöki kötelességem a képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a személyes kérdésekben épen ugy kell a parlamenti illem szabályait szem előtt tartani, mint más kérdésekben. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék elhinni, hogy az ilyen egymás elleni kifakadások. elkerülése nem csupán az illető képviselő uraknak, kik között az történik, hanem az egész háznak érdekében áll. (Élénk helyeslés.) Arra kérem tehát a képviselő urakat, hogy teljes higgadtsággal méltóztassanak szólni. Nem tudom, jól hallottam-e, mert zaj volt, de a mint utólag figyelmeztetnek, a képviselő ur egy olyan kifejezést használt, melyet a magánéletben is müveit társaságban sohasem szoktak használni. (Általános élénk helyeslés.) Az ily kifejezéseket a házban soha semmi szin alatt megengedni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Megvallom, én nem hallottam azt, mert különben rögtön szóltam volna, csak figyelmeztetve lettem reá. Meg fogom nézni a naplóban és ha méltóztatik a t. ház megengedni, az ilynemű erős kifejezést kénytelen leszek a naplóba fel nem vétetni. (Elénk helyeslés.) Mert azt, hogy egymás személyét a képviselő urak oly mélyen sértő kifejezésekkel illessék, meg nem engedhetem. (Élénk helyeslés.) Németh Albert: A napirendhez kérek szót. Almássy Sándor: Még nem végeztem be. (Mozgás.) Ezt tudomásul veszem. Még egy megjegyzést akarok tenni — s ez az épen, a mi engem sodromból kihozott. Hermán Ottónak azon nyilatkozatára, hogy a becsület tekintetében — nem is tudom már indulatomban, de az elnök ur is aligha hallotta, mert gondolom, rendreutasított •volna, — hogy én semmikép nem vagyok competens és a másik felszólaló szintén ily értelemben nyilatkozott; nem tudom a szavakat, majd megmutatja a napló. Kérem, ha egy olyan embert, a ki mindig a becsületnek élt és a becsülettől soha egy hajszálnyira egész életében el nem tért, ily rágalmakkal, ily kifejezésekkel illetni merészelnek és vakmerők (Zaj, nyugtalanság) az oly emberek, a kik még nem is állták ki egyáltalán a tüzpróbát, mernek a becsületességről beszélni, arról, hogy ki legyen a birája, (Zajos felkiáltások: Eláll! Eláll! Elég volt 57
