Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-283

283. országos Bl* deesember 12. 1888, 445 A mai ülésnek még két tárgy* van, t. i. azon interpellátiók, a melyek be vannak jelentve. Előbb azonban bátor vagyok ajánlani, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülésben először tárgyaltatni fog az iménti határozat szerint a főrendiház üzenete, azután pedig az igazságyminister ur kivan válaszolni Irányi Dániel és Polónyi Géza képviselő urak interpellátióira. Most méltóztassék az interpellátiókat meghallgatni. Halász Géza: T. ház! Az interpellátió, melyet előterjeszteni bátor vagyok, igen egyszerű és olyan természetű, melynél én szem előtt tartottam azt, hogy talán interpellátió nélkül is lehet azt szorgalmazni, el lehet intézni; azonban nem lehetett a t. közmunka-és közlekedési minister úrhoz vagy annak államtitkárjához bár többszöri oda menelem alkalmával sem szerencsém. Végre beszéltem egy osztályfőnökkel, akinek válasza azonban egyáltalában azt hiszem, magát a minister urat sem elégíti ki, a mint felírva van. A kérdés vonatkozik a bnda-szőnyi vasútvonalon, nevezetesen Bián történt kisajátításokra. Ezen kisajátítások sok községben vitettek véghez és a uyáron történtek oly alkalommal mikor a szegény embereknek gabonanemű termése is egyszersmind kisajátítás alá esett. Ezen kisajátítási összegeket azon emberek, a kik pedig igazán szegények, mindez ideig meg nem kapták és pedig nem csak a földért, hanem a terményekért sem. Én ez ügyben felvilágosítást akarván szerezni, mint már mondám, a ministerelnök ur tanácsát követtem, a ki azt mondta, hogy ha panasz, mulasztás van vagy általában fölvilágosítás kérendő forduljon az illeti) a ministeriumhoz. Én ezt megmegtettem, de eredménye nem volt, hanem Záhorszky ministeri tanácsos ur azt mondta, hogy a kisajátításra az összegek készen vannak és hogy a telekkönyvi átírások is megtörténtek mind amellett ezeknek a nyomorult embereknek, kiknek arra a szó legszorosabb értelmében szükségük van, hogy a kisajátítási összegeket a terményekért is megkapják, azt mondotta, hogy ezen évben nem lehet ezt tenni, mert nincs hivatalnok, a kit oda küldenének, tehát marad a jövő évre. Hát t. ház, azt hiszem, ez már csakugyan nem helyes, nem igazságos eljárás, hogy az állam igy sújtsa azokat, a kik ilyen kisajátításokat szenvedtek. Annál fogva bátor vagyok a t. közmunka- és közlekedésügyi minister úrhoz a következő interpellátiót intézni (olvassa) : Interpellátió a közmunkaés közlekedésügyi minister úrhoz, a buda-szőnyi vasútvonalon, nevezetesen Bián az állam által történt kisajátítások tárgyában. 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a buda-szőnyi vasútvonalon több helységben, nevezetesen Bián az év nyarán az állam által történt kisajátítások után a szegény lakosság máig sem kapta meg a kárpótlást még pedig nem csak a kisajátított földért, de a földön levő terményekért sem, pedig a kisajátítást szenvedők legnagyobb része szegény s oly szegény, miszerint a tőle elvett termények, gabnanemü'ek árára a szó legszorosabb értelmében reá van szorulva ? 2. Ha minister ur ezeket nem tudná, hajlandó e ezekről magának tudomást szerezni s akként intézkedni, hogy a szegény nép mielőbb, még ezen évben megkapja a kisajátítási kárpótlás czímén járó összegeket ? Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a közmunka- és közlekedési minister úrral. Mezei Ernő: T. képviselőház! Mielőtt a katonai önkénynek egy újabb bizonyítékáról interpellätiomat előtérjesztenéni, röviden, fővonásokban elő fogom adni a tényállást. (Halljuk!) Miskolcz városa miután a regálékat az államtól megváltotta, ezeket évről évre bérbeadja. A legutolsó bérszerződésben a regaleköteles területen levő minden korcsmára nézve 27* kr. regaleilletéket szabott meg minden liter szeszesital után, kivételt tett a „három rózsa" nevezetű vendéglőre nézve, itt a regale-illeték megállapítását a bérlő és a vendéglő-tulajdonos közötti szabad egyezkedésre bizta. Ennek magyarázatára meg kell jegyeznem, hogy a „Három rózsa" vendéglő szomszédságában regalementes terület létezik s ott a vendéglő tulajdonosa egy korcsmát tart bérben. Az egyezkedés nem létesült és a vendéglő tulajdonos a regaleköteles étterembe a regalementes korcsmából hozatta az italokat. A bérlők ez ellen feljelentést tettek a kapitányságnál, a kapitány rendőröket küldött ki, hogy azok a tényállásról meggyőződjenek és a regale-csonkítást megakadályozzák. A rendőrök megyőződtek arról, hogy az étteremben rendesen étkező cs. kir. katonatisztek inasaik által hordatják a szomszéd korcsmából a szeszes italokat, mikor ezt megakadályozni akar ták, a tisztek fenyegetésekkel léptek fel, bántalmazással illetétk a rendőröket, úgy, hogy a rendőrbiztos legjobbnak látta visszavonulni. A kapitány panaszt tett az ezredparancsnokságnál, kérte, figyelmeztette a tiszteket: ne avatkozzanak oly dologba, mely reájuk nem tartozik s nem ellenük van intézve és ne adjanak példát a hatóság tekintélyének megvetésére. Az ezredparancsnokság nem tartotta sürgősnek az intézkedést és a következés az lett, hogy a conflietus csak élesebbé vált. A tisztek a következő napok egyikén reuniót rendeztek az étteremben, tömegesen hordatták a szeszes italokat és mikor a rendőrség megjelent, rögtön patrolokkal fenyegetőztek. A rendőrkapitány időközben odajött és úgy ' látta — a mint maga mondja jelentésében —- hogy ! beláthatatlan horderejű következmények elkerülése