Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-281

281. országos ülí» doessember 7. 1883. Í27 azok a később megállapítandó költségvetés keretébe beilleszthetők legyenek. Ez foglaltatik a szőnyegen levő törvényjavaslatban s kérem a t. házat, méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Mocsáry Lajos; T. ház ! (Halljuk!) A rainisterium felhatalmazást kér e törvényjavaslatban arra, hogy a jövő év első negyedében az országos kiadásokat az 1883. költségvetés szerint fedezhesse. Hogy mi sohasem tudunk elkészülni a költségvetéssel kellő időben, ez már megszokott alkotmányos miseriáink közé tartozik. A delegatiók veszik igénybe azon időt, mely a költségvetés megállapítására a legalkalmasabb volna. (Ugy van! a szélső balon.) Ezt is a közös ügyek boldogító rendszerének köszönjük. Igaz, hogy vannak nagyobb ealamítások is, melyeket e rendszer az ország nyakára hoz. E rendszer eonfiscálta Magyarország állami függetlenségét. (Ugy van! a szélső balon.) E rendszer teszi lehetetlenné azt, hogy az ország pénzügyei rendbejöhessenek, (ügy van! a szélső balon.) Nem mi egyedül mondjuk ezt t. ház. meg van erről győződve ma az ország minden polgára s érdekes bevallását hallottuk ennek néhány nappal ezelőtt magából a kormánypárt köréből. (Holtjuk a széls balon,) Móricz Pál t. képviselő ur volt az, a ki személyes kérdésben való felszólalásának hevében egész őszinteséggel bevallotta, hogy az 1867. évi rendezés, nevezetesen az osztrák államadósság egy részének elvállalása és a közös hadseregnek 800,000-nyi létszámban való megállapítása volt különösen az, a mi mindjárt kezdetben megrongálta az ország pénzügyeit. Jól megjegyeztem magamnak ezen őszinte nyilatkozatot, csak azt sajnálom, hogy elnöki félbeszakasztás következtében a t. képviselő urnak nem volt alkalma arra, bővebben is kifejteni ezen szegre akasztott egykori balközépi nézeteit. (Tetszés a széls balon.) Hanem meg van győződve erről maga a t. kormány is. (Halljuk! a szélső balon.) A t. ministerelnök úrra nézve e tekintetben nem foroghat fenn semmi kétség, mert hiszen nyolez esztendőn át bizonyította ezt folytonosan. 8 mégis állhatatosan fenn akarja tartani e rendszert minden erőlködéssel, melyre az országot képesnek tartja. Én azon férfiakhoz, kik ezt teszik, sem meggyőződésük őszintesége, sem törekvésük önzetlensége, sem politikai belátása tekintetében bizalommal nem viseltethetem s azért nem akarom őket az ezen törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás megadásával arra képesíteni, hogy az ország ügyeit tovább vezessék. (Helyeslés a szélső balon.) Én soha kormánynak, mely közösügyi alapon áll és mely e rendszert tovább is változatlanul fenntartani kívánja, sem költségvetést, sem ily irányú felhatalmazást megszavazni nem fogok. (Élénk helyeslés a szélső balou. Egyébiránt ettől eltekintve is az országban, a ház ban legközelebb történtek, azt hiszem, olyanok, I hogy egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy azok következtében a t. képviselőház bizalommal csoportosuljon a kormány körül. Horvátországban a kormánynak czélszerűtlen, helytelen eljárása hozta létre azon szomorú zavarokat, melyek ott a legújabb időben előfordultak. Azon mód, mely szerint azon zavarokat elintézte, egyenes szégyent hozott a nemzet fejére. És nem a t. kormányon, nevezetesen a ministerelnök úron múlt az, hogy ugyanezen alkalommal az ország érdekein érzékeny csorba ne ütessék, nem ő rajta múlt az, hogy egy osztrák tábornok horvát báni székbe ültetése által Horvátország Ausztriának ki szolgáltatta ssék. És legújabban a t. kormány egy új, súlyos adóemelést rótt ismét az adózó polgárok vállaira. Es tette mindezt reális czél nélkül, csupán csak azért, hogy feldiesekedhessék azzal, hogy rétidet csinált az ország háztartásában az által, hogy a rendes kiadások és bevételek közt az egyensúlyt helyreállította. Azonban be lett bizonyítva az utóbbi vita alatt, hogy ez semmi egyéb, mint egy üres phrásis. Nekünk, az ellenzéknek szokták szemünkre hányi, hogy phrásissal tartjuk a népet, ime most a kormán}' tartja phrásissal az országot, phrázissal akarja rendezni az ország pénzügyeit. Az a kormány, mely az ország pénzügyeinek rendezésére vállalkozott, mely egyedüli létjogát ezen szándékából merítette, most beéri azon dicsőséggel, hogy helyreállítja az egyensúlyt az ordinariumban. Ha én élni akarnék azon ékes parlamenti nyelvvel, melyet az utóbbi időben Hegedüs Sándor képviselő ur a ház kebelében meghonosítani törekedett, valóban azt mondhatnám ezen ordináriumnak előtérbe tolására, hogy ez egy nagyon ordináré politika, mert ezen politikának valóban nincs más alapja, mint a máról holnapra élés; nincs más elve, mint hogy azok, kik a hatalom polezán vannak, ott igen jól találják magukat; hogy mi lesz az országból, az nem háborítja álmaikat. Én ily politikának támasza lenni nem akarok és azért a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal Idaion.) Csanády Sándor: (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt képviselőház! (A jobboldal felé fordulva-) Hiába zsibongnak önök, mert elmondom, a mit akarok és nem önöknek beszélek, hanem a nagy közönségnek. T. képviselőház ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, mint előttem szólott Mocsáry Lajos képviselőtársam is mondotta, felhatalmazást kér az országgyűléstől arra, hogy a jövő év első negyedében óhazában létező minden adónemeket oly menynyiségben és minőségben, a minőben azok a folyó évre megszavazva voltak, a kormány beszedhesse, beszedhesse azért, hogy a beszedendő összegből fedezhesse az államszükségleteket. Arra nézve, t. képviselőház, hogy egy népképviselő jogosítva érezhesse magát a felhatalmazás megszavazására, I nélkülözhetlenül szükséges, hogy azon pénzössze54*