Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-281

428 28!. országos ülfts decsetnber 7. 1SS$, gek, melyeknek megszavazása kéretik, a haza, a nemzet érdekében költessenek el. Nélkülözhetien szükséges, hogy azon képviselő urak, kik a felhatalmazást megszavazni hajlandók, tökéletes bizalommal viseltessenek a kormány tagjai, különösen pedig a ministerelnök ur iránt, kinek kezeibe tétetik le a megszavazandó összeg feletti intézkedési, rendelkezési jog. Tudom én, t. ház, hogy a jelenlegi országgyűlési többség meg fogja szavazni e törvényi avas!atot is, mint megszavaz minden oly törvényjavaslatot, melynek megszavazását tőle a ministerelnök ur követeli. Ugyanis, ha valaki a kormánypárti képviselő uraknak e házbani nyilatkozataiból, vagyis hallgatásuk utáni szavazásukból akarna egy programmot összeállítani, az összeállítandó programm pontjai körülbelül a következők lennének. (Halljuk!) Tüskön-bokron keresztül — mint a magyar példabeszéd tartja — követni Tisza Kálmán ministerelnök urnak nemzetgyilkos politikáját; (Derültség) folytonosan magasra felemelni a máris elviselhetlenné vált nagy adókat, mely adókról már írégebben kimondotta maga Tisza Kálmán ministerelnök ur, miszerint azokat magasabbra emelni lehetetlen a nélkül, hogy a nemzet az anyagi megsemmisülés örvényébe ne merittessék, tönkre ne juttassék; újabb adó nemekkel terhelni a nemzetet, koldusbotra juttatni; továbbá lábbal taposni a nemzet, a nép jogait és mindent elkövetni arra nézve, hogy minden hatalom a kormány, illetőleg Tisza Kálmán ministerelnök urnak kezeibe összpontosittassék, hogy kényekedve, tetszése szerint zsarnokoskodhassak e nemzet, a haza polgárain. Mert hisz uraim, önök egész képviselősködési idejök alatt alig tettek egyebet, mint emelték magasabbra az adókat; újabb adónemeket szavaztak meg, lábbal tapossák a nemzet, a nép jogait és minden törvényjavaslatot megszavaztak, melyeknek megszavazását önöktől Tisza Kálmán ministerelnök ur követelte, még ha azok a nemzet érdekei ellen voltak is. En, uraim, önöknek e téren példájukat, működésüket nem követem, s ugyanazért e törvényjavaslatot nem szavazom meg ; nem szavazom meg először azért, mert azt hazámra, nemzetemre károsnak, veszélyesnek tartom. Nem szavazom meg azért, mert a múlt évi költségvetésben fordultak elő oly tételek, melyeket mi semmiféle kormánynak a világon meg nem szavazunk és melyek a nemzetet megsemmisítő közösügyes kiadásokra vonatkoznak.(Helyeslés a szélsőbalon.)^ nem szavazom meg különösen azért, mert nem viseltetem bizalommal e kormány irányában, nem viseltetem különösen Tisza Kálmán ministerelnök ur irányában, kinek politikájára nézve lehetetlen azon meggyőződésre nem jönnünk, hogy káros a hazára, a nemzetre, miszerint az valóságos átokesapásként nehezedett reánk. (Derültség.) Ugyanis, t. ház, | köztudomású dolog, miszerint Tisza Kálmán ministerelnök ur a politikai térre lépése kezdetétől fogva folytonosan a közjogi ellenzék egyik tagja, sőt vezére volt (Ugy van! a szélső baloldalon) és mint ilyen, velünk, az 1848-as párttagjaival kezet fogva működött hazánk, nemzetünk jogtalanul elrabolt önállóságának, függetlenségének visszaszerzésében. Velünk küzdött igenis a valóságos alkotmányos szabadság visszaszerezhetéseért egészen az 1875. évig, midőn az önzés, a nagyravágyás gonosz szelleme diadalmaskodott felette ; (Derültség) megtagadta politikai hitelveit, azután belopta magát a ministeri bársonyszékbe. (Élénk derültség.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem parlamentáris kifejezés. Csanády Sándor: Hát becsempészte magát .... (Élénk hosszas derültség.) és mint ministerelnök nem hogy beváltotta volna a nemzet színe előtt tett igéretét, miszerint azért, hogy némileg kimentse azon bűnét, hogy az általa is elkárhoztatott közösügyes alapon elfogadta a ministerelnökséget, oda nyilatkozott, hogy csak azért fogadta el, hogy az állam bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt helyreállítsa, oda nyilatkozott, hogy ő az által, hogy elfogadta a ministerelnökséget, nem adta fel a múltba vallott politikai hitelveit, hanem egy időre csak szegre akasztotta azokat, (Élénk derültség) hogy mint ministerelnök az első alkalmat megragadja arra, hogy visszaszerezze a haza önállóságát, függetlenségét. Azonban t. ház, mint a szomorú tapasztalat bizonyít]a, a nemzet előtt tett ez igéretét sem váltotta be, mert a helyett, hogy az állam bevételei és kiadásai közti egyensúlyt helyreállította volna, még szaporította a deficitek mennyiségét s a helyett, hogy a már is elviselhetetlenekké vált adókat lejebb szállította volna, még magasabbra emelte azokat, újabb adókat hozott a nemzet nyakára. Ily körülmények közt nem csoda, hogy még azon polgárai is a hazának, kik a múltban bizalommal viseltettek irányában, szakítanak vele, s egy más politikai tért választanak, mely téren eszközölhetik azt, hogy száműzessék a haza területéről a Tisza Kálmán ur által is elkárhoztatott 1867-ki közösügyi kiegyezés, mely oka hazánk minden bajának, minden szerencsétlenségének, mely megfosztotta a nemzetet őseink vérével szerzett önállóságától, függetlenségétől, mely hazánkat osztrák tartománynyá sülyesztette s a haza polgárait koldusbotra juttatta. (Ugy van ! a ssüsö baloldalon) Tudjuk, hogy dúlta már hazánkat, pusztította nemzetünket, mint itt a napokban egy képviselőtársam mondotta, tatár török, osztrák, muszka, sebeket is hagytak hátra ellenségeink hazánk területéről távozásuk alkalmával: de a haza szeretetében, az alkotmányossághozi hu ragaszkodásban 1 egyesített nemzetnek sikerült a vérző sebeket be| heggeszteni. De azok a sebek azonban, melyeket