Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-280

280. országos ülés dtezember 6. 1^3. .423 zottság a 30%-ot azért, mert igen természetes, hogy ha mi azt mondjuk valamely objeetumról, hogy az adómentes, ha annak az alapadónak egy harmadát mindjárt rá kirójuk, ez némileg megrontja a törvényhozás azon igéretét, hogy azon objectum adómentes. Tehát beérte a pénzügyi bizottság 20 százalékkal és igy 10 százalékkal leszállította az eredetileg eontemplált terhet. Én azt hiszem, egészen indokolt és méltányos a pénzügyi bizottság eljárása, különösen azon szempontokból, melyeket rendesen hangsúlyozni szoktak. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottságszövegét fentartani és Tors t. barátom módosítványát mellőzni. (Helyeslés.) Ferenczy Miklós: T. ház! Én nagyon furcsának találom azt, hogy a t. előadó ur olyan helyen, hol egy adóteher fentartásáról van szó, mindig hivatkozik arra, hogy ez már törvény által meg van állapítva, ezt tehát nem módosíthatta a pénzügyi bizottság, most pedig, hol arról van szó, hogy a javasolt magasabb összeg fentartassék, ezt mellőzendőnek véli. Itt azonban én is elismerem, hogy a pénzügyi bizottságnak Tors t. képviselőtársam indítványával szemben igaza van, a mennyiben Tors indítványa adóemelést foglal magában, míg a pénzügyi bizottság szerint az adóösszeg csak megtartatik. Én tehát pártolom a pénzügyi bizottság szövegét Tors t. képviselőtársam módosítványa ellenében. Elnök: Szólásra senki sem levén följegyezve, következik a szavazás. A 12. §-hoz Tors Kálmán képviselő ur adott be módositványt. TÖrs Kálmán: Mödosítványomat visszavonom. Elnök: Tors Kálmán képviselő ur módositványát visszavonván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 12. §. változatlanul elfogadtatott. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a 13. §4). Rhorer Viktor: Őszintén megvallom, hogy nem vagyok barátja a privilégiumoknak és hogy legkevésbé szeretném az adósságesinálást privilégiumban részesíteni. Azonban nem zárkózhatom el azon szomorú tény elől, hogy hazánkban az adózási viszonyok olyanok, hogy nemcsak a tehermentes földbirtokosokat sújtják eléggé, hanem azokat is, a kik egyéb csapások következtében vettek fel birtokaikra terhet, Ha tehát nem teszek oly indítványt, a mely ezen privilégium mellőzésére irányul, az csak méltányossági szempontból történik. Részemről kimondandónak tartom a törvényben azt, hogy azon könnyítés, melyet a törvényhozás szándékozik adni azoknak, akiknek birtoka adóssággal van terhelve, csak azon birtokosokat illesse, a kik a bekebelezett terheket maguk viselik, mert igen jól tudjuk, hogy egyes birtokokra j oly adósságok is vannak bekeblezve, a melyek ! csak színlegesek és a birtokost nem terhelik. Az ezen törvény által adandó kedvezmény folytán azonban oly eset is fordulhatna elő, hogy némelyek csak azért terhelnék meg birtokaikat, hogy kedvezményekben részesüljenek. Épen azért,hogy némelyek az államkincstár kárára ily színleges jogügyleteket ne köthessenek, e szakasz első bekezdését a következőképen kívánnám módosítani. A föld- és házbirtoknak a 9., 10. és 12.§§-okban üieg-oatározott tétel szerint kiszámított általános jövedelmi pótadójából lerovandó az illető tulajdonost bekeblezés által is terhelő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig tényleg még le ne^a rovott tőkemarad ék egy évi kamatainak tíz százaléka, feltéve, hogy a tőkével kamatok is vannak bekebelezve. Egyúttal leszek bátor ugyané szakasz második bekezdéséhez is módositványt ajánlani, mert azt már csakugyan igazságtalanságnak tartanám, hogy a jelzálogintézetektől felvett kölcsönök azon privilégiumban részesüljenek, hogy habár a kölcsönök legnagyobb része, mondjuk 99 százaléka már tényleg lefizettetett, azért az adós mégis egészen az eredeti kölcsön után részesüljön kedvezményben. Az illető adós minden évben az adókivetés alkalmával igazolhatja, hogy a hitelintézettől felvett kölcsön után mekkora tőke maradéka van és igy évről évre a kamatszázalék mindig a tőkemaradék és nem az egész kölcsön után fogna engedélyeztetni. Erre vonatkozólag bátor vagyok a következő módositványt előterjeszteni: „Jelzálogos üzletekkel foglalkozó pénzintézetektől felvett és több év alatt törlesztendő kölcsönöknél, az ily k-vmatleszámítás szempontjából évről évre az illető pénzintézet törlesztési tervével igazolandó azon tőkemaradék, mely az adóévet megelőző év utolsó napján tényleg még fennállott. Ha a kölcsön törlesztése évközben kezdődik, a törlesztési időtartam első és utolsó évében az évi kamatnak csak megfelelő rész vehető számításba a levonásnál. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa). Hegedüs Sándor előadó: A t. képviselő ur módosítványa két irányban terjed, az egyik az első bekezdésre vonatkozik és ez egyszerűen szabatosító annyiban, a mennyiben természetes dolog, hogy a jelzálog- adósságnál a kamatok in bekebeleztetnek és igy természetes, hogy azt fel kell említeni, hogy a bekebelezett kamatok levonásáról van szó. Ez egyszerű szabatosítás. A másik rész arra vonatkozik, hogy hogyan bizonyítsa be a törlési kölcsönnél a hátralevő tartozást és egyszersmind hogy ne az egész adósság elején járó kamat vonassék le, hanem azonarányI ban csökkentessék a levonható kamat, melyben 1 törlesztetik az adósság. Ennek kitüntetéséről van