Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

400 279. országol ülés deeztmber 5. 1183. jától a menyasszony koszorújáig minden adó alá vettetett. Van-e ebben rendszer ? van-e philosophia ? Nincs, hanem felhasználtak mindent, a miből jövedelem volt meríthető. Tetszenék-e ilyen eljárás az ellenzéki képviselő uraknak? És mit csinált Francziaország ? Egyszerre teremt 700 millió franknyi adót, És tán valami philosophiai adó-rendszer utján? Nem. Behozta a gyufamonopoiiumot, a czikória és papiradót, olyanokat, melyekre nálunk azt szokás mondani, hogy rendszertelen, zsaroló pénzügyi politika és rendezte ezen utón pénzügyeit. [Tetszés jobbfelöl.) De hát Gaal Jenő képviselő urnak tetszik Olaszországra különös súlyt fektetni. (Bánjuk í Halljuk /)Én is súlyt fektetek és megmondom, miért. Azért, mert nálunk annyiszor halljuk a szélső baloldalról pénzügyi nyomoraink említése mellett, hogy legyen csak egyszer önálló és független az ország, majd meglátjuk mi lesz! (Egy hang a szélső balon: Próbálják meg!) No hát Olaszország önálló és független lett és 1860 óta, mikor függetlensége művét befejezte, mikor a pénzügyek az egész országban összeolvadtak és egységes háztartás lépett életbe, azóta 1881 végéig a közterhek 183 millió líráról 379 millió lírára emelkedtek és ez csakis az ingatlanra, A fogyasztási adók 254 millióról 616 millió lírára szaporodtak. (Egy hang a szélső baloldalon : Elfogadjuk mind, csak, legyünk önállók!") De én, t. ház, figyelmeztetem t. leendő eriticusaiiiiat, hogy ebben valamennyi közteher benne van, nehogy azt gondolják, hogy hamis adatokat idézek. Az egyenes adók 147 millióról 191 milió lírára emelkedtek és ime itt van Olaszországtan azon 40%-nyi emelkedés, melyet Tors Kálmán t. barátom nálunk keresett. (Derültség jobbfelöl.) A fogyasztási adó pedig 318 millió líráról 518 millióra, tehát 150% kai emelkedett. És milyen adók t. ház! G-aal Jenő képviselő ur csak az őrlési adót hozta fel. Ugyan kérdem, mi lenne nálunk, hn valaki az őrlési adó behozatalát javasolná. Milyen lárma keletkeznék, hogy el akarják venni a szegény embernek egyetlen befaló falatját, le akarják foglalni a kenyerét, (ügy van! TJgy van! a jobboldalon.) Ott az ellenzék kezet nyújt az ilyen intézkedésekhez, ott az ellenzék egészen másképen viseli magát; de hát vessünk fátyolt rá. (Élénk derültség jobbfelöl.) De hát ott vagyunk, hogy a deficit nagy, valamit tenni kell, az ellenzék az adóemelést visszautasítja, mit tegyünk hát a kibontakozásra? Erre nagyszerű dolgokat hallottunk a t. ellenzék tagjai részéről. Az egyik képviselő ur azt mondta, hogy fegyverkezzünk le. Már nem tudom, hogy mostan mi kezdjük-e ezt meg és ez mennyire jogosult Magyarország szempontjából. Hanem azt tudom, hogy ők maguk azt mondják, hogy most a maszka, most a horvát, most a román jön ellenünk. Ily körül- ' menyek közt nézetem szerint lefegyverkezésről beszélni sem lehet. Azután beszéltek önálló vámterületről és független hadseregről. De hát a jövő zenéjéről van-e itt szó? Arról, hogy az új kiegyezéskor milyen álláspontot foglaljanak majd el a pártok és mit követeljenek? Nem, mert azon szerződések évek múlva fognak lejárni. Hanem szó van igenis arról, hogy a jelen deficittel és ezen deficit tovább fejlődésének megakadályozásával szemben mit csináljunk. Lehet-e practicus szempontból gyakorlati tekintetben egyáltalában komolyan bonczolni is ilyen tervet? En azt hiszem, leghelyesebb, legméltányosabb a kormány és pártja feladatának megítélésére , ha az ember magát helyébe képzeli. En felhívom a t. ellenzéket, képzelje magát a kormánypárt és a kormány helyébe most. Mit csinálna az 1884. deficittel és a további teendőkkel? Akkor azt fogják válaszolni: lesz majd önálló vámterület, független hadsereg és lefegyverzés? Azt hiszem, ha komolyan fogják fel feladatukat, erről nem fognak beszélni és mert mi komolyan fogjuk fel, azért beszélünk mi adóemelésről akkor, mikor deficittel küzdünk. (Helyeslés jobbfelöl.) De Hermán t. képviselő úrhoz még egy magán szavam is van. A t. képviselő ur vitális tényezőivel már végeztem, a mennyiben az önálló vámterület és független hadseregnek pénzügyeink fejlődésére vonatkozó eredményeiről igénytelen nézeteimet már elmondottam. Azonban a t. képviselő ur igen sok kifogást tett magamviselete ellen. Ha mosolyogtam, kifogást tett ellene, ha komoly képet csináltam, akkor azt mondta, miért csinálok komoly képet. Én, t. ház, régen ismerem a t. képviselő urat, tudom, hogy milyen bátor ember, tőle itt egy félóra alatt hallottam megoldani a zsidókérdést, a házasságkérdést, az egyetem kérdését, a vámterület kérdését, az önálló hadsereg kérdését és még nem tudom miféle kérdéseket. Látja a t. képviselő ur, én ilyen vakmerő ember nem vagyok. Hanem egy természetein van. Arczomon mindjárt kiüt az, amit gondolok, a mit érzek s ez nagy hiba, elismerem. De ne kényszerítsenek arra, hogy e természetemet megtagadjam, mert ugy járnék, mint az egyszeri ember, ki bizonyos táblabirákról mondott nem épen kedvezi! véleményéért bocsánatkérésre kényszeríttetett. Megtette illendőségből, de midőn kiment, azt mondta: azért gondolom, így vagyok én is bizonyos állításokkal, tervekkel és eszmemenetekkel szemben: én is gondolom a mit gondolok. (Derültség jobbfelöl). T. képviselőház! Ezt a dolgot mégsem kerülhetjük ki. Itt teheremelésről, tehernagyságról van szó s ezzel tisztában kell lenni. Legelőször is egy rectificatióra t vagyok kénytelen kiterjeszkedni. Ugy Ugron Ákos képviselő ur, mint mások hangsúlyozták, hogy a pénzügyi bizottság évekkel ezelőtt azt mondta, hogy az egyenes adókat többé ' már emelni nem lehet. Éppen ilyen kategorikusan