Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

:Í60 277. orasgM tlcs őeeember 3. 1888, mert nem tudom, hogy mit fognak mondani. De meg kell jelentenem, hogy a mit Móricz Pál képviselő ur mondott, nem nevezhető személyes kérdésnek. (Helyeslés.) Most Éles Henrik képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. (Bálijuk! Malijuk!) Éles Henrik: T. ház! (Halljuk!) kzelőttem szólott t. képviselőtársam beszédébe én belekiáltottam, hogy „Zákány-Dombóvári vasút". (Egy hang: Meg is hanta!) Nem bántam meg. És erre nekem igen alapos okot szolgáltatott magának a t. képviselő urnak azon beismerése, miszerint a Deák-párt annak idején rosszul gazdálkodott. Ezek az ő saját szavai. Es miután a zákány-dombóvári vasút ugyan azon időben készült el, per associationem idearum épen az jutott eszembe. És azt hiszem, hogy azon beismerés folytán azon közbeszólás, melyet tettem, alaptalannak nem nevezhető. Ennek kapcsában kijelentem azt, hogy távol volt tőlem azon szándék, hogy egyénileg a t. képviselő urat bármivel is gyanúsítsam. {(Helyeslés.) Én azon időben a t. háznak tagja nem voltam, semmiféle működésében, alkotásában részt nem vettem és igy nem is tudhatom és nem is tudom, hogy a t. képviselő urnak volt-e abban része, vagy nem? Annyi tény, hogy a zákány - dombóvári vasút mint olyan szerepel, mely jövedelmezőnek épen nem nevezhető. De mondom és ezt határozottan kijelentem, hogy nem volt szándékom a t, képviselő ur személyét sérteni. Midőn pedig ezt kijelenteném, egész határozottan szintén elvárom a t. képviselő úrtól, hogy mint régi parlamenti ember, tudni fogja, mit várhatok én most tőle. Valamint viszont íentartom magamnak, hogy én is tudjam, mit tegyek, ha e várakozásom nem teljesül. (Élénk helyeslés.) Somssich Pál: A t, képviselő ur, mint monda, nem gyanusítólag hozta fel a zákány-dombóvári vasutat, hanem csak per associationem idearum. Igen természetes az, hogy ennélfogva azon megjegyzés, melyet én erre tettem, szintén nem volt helyén. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház ki lévén fárasztva, az ülést pár perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Ferenczy Miklós: T.ház! A törvényjavaslat, a mely jelenleg tárgyalás alatt van, nem foglal magában újdonságot és nem is képez meglepetést. Újdonság nem, mert hozzá volt már szokva évek óta a ház, hogy legalább kétszer évenként ismétlődjék egy új törvényjavaslat beadása, melyben vagy új adó terveztetik, vagy a meglevő adónak szaporítása helyeztetik kilátásba; meglepetést nem képezett, mert előre jelezte a pénzügyminister ur már a múlt évben ezen törvényjavaslat benyújtását. A törvényjavaslatnak indokolása tökéletesen visszaadja azon pénzügyi politikát, a melyet a pénzügyminister ur egész eljárásában mostanig inaugurált. Nem tartja szükségesnek egyébbel indokolni ezen törvényjavaslatot, mint egyszerűen annak kijelentésével, hogy szüksége van pénzre. A mint látszik, ezen indokolás teljesen elégséges is, mert az igen t. többség már előre is kijelentette, hogy azt okvetlenül el fogja fogadni. Bámulatos azonban előttem az, hogy egy ily nagyfontosságú törvényjavaslat, a mely nemcsak azt foglalja magában, hogy bizonyos adótöbblet nehezedik az adózó polgárok nyakára, hanem egyszersmint némely adónem egész átalakítását, olykönynyű vérrel ég oly minden meghányás-vetés nélkül képes a többség elfogadni. A mint íloránszky t. képviselő ur tegnap említette, az egész törvényjavaslathoz semmi oly adat, semmi oly kimutatás nincs csatolva, melyből alapos számítást lehetne tenni, hogy vájjon milyen összeg fogja terhelni az adózó polgárokat s mindennek daczára ezen javaslatnak megszavazása egészen biztos kilátásba volt helyezve. A t. pénzügyminister ur azt monda, hogy neki 3 millióra van szüksége a czélból, hogy a rendes kiadások és bevételek közt az arányt helyre állítesa, tehát voltaképen ezen újabb adónemnek 3 milliónyi összeget kellene behozni. En arra nem is akarok reflectálni, hogy vájjon ezen összeggel helyre lesz-e állítva a* kilátásba helyezett arány; azon szűk marokkal előterjesztett adatok alapján, melyek részint a törvényjavaslat indokolásban foglaltatnak, részint a pénzügyi minister által előterjesztettek, azt akarom kimutatni, hogy azon megterheltetés, mely ezen adónemből az állampolgárokra fog háramlani, nem 3 millió többletet fog eredményezni az államkincstár javára, hanem annál jóval többet. Azt nem értein csak az egészben, hogy a pénzügyminister ur, a ki egészen biztos arról, hogy bármit előterjeszt, bárminő adószaporításra vonatkozó javaslatot hoz be a házba, az el fog fogadtatni a többség által, miért nem áll elő őszintén és miért nem mondja; igenis nem 3 milliót, hanem annál többet akarok? és miért nem hoz be oly javaslatot, mely idő folytán ínég fokozza is ezen bevételeket? A t. pénzügyminister ur a törvényjavaslat mellett előterjeszt egy tabellát, melyben résziétenkint felsorolja az eddigi adóösszegeket és tervet nyújt be, hogy az állam bevétele az új adónem utján mennyi összeggel fog szaporodni; a pénzügyi bizottság egy másik tabellát terjeszt elő, melyben kimutatja azt, hogy hány perczenttel terhelendik az adófizetőket és mennyit fogbehozni ezen javaslat szerinti pótadó. Már t. ház, a pénzügyi bizottság által előterjesztett ezen tabella azt mutatja, hogy 16 milliót fog a tervezett pótadó behozni. Már most ezt szembe állítva a 9.600,000 forint eddigi pótadóval, 6.543,000 forinttal töb-