Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

277. országos ülés deeisember S, J883. 359 arra, a ki reám fogta, visszautasítom és azt mon­dom, nem becsületes ember, a ki igy gyanúsít. {Élénk helyeslés balfelől Ugy van! Hosszantartó zaj.) A zákány-dombóvári vasút azzal a czélzattel volt indítványozva, hogy ellensúlyozza a déli vas­utat, a melynek tarifái magasak voltak. Az óhaj­tás az volt, hogy a Duna a Drávával összeköttes­sék. Azon szűkkeblűség folytán, hogy a vasutat csak Báttaszékig építették, az nem felel meg a czélnak. (Zaj.) De vannak vasutak, a melyek még kevésbbé felelnek meg a czélnak, {Félkiáltások balfelöl: Görbe vasutak!) Én bátor vagyok állítani, hogy tessék megcsinálni a csatlakozást Bajával, akkor ez lesz egyike a legj obb vonalaknak (Ellenmondás jobhfelöl) és a mostani pécsi vasút kiépítésével a szükség­nek is megfelel, mert Magyarországot Zágrábbal, Fiúméval köti össze. Mondom, elismerem, hogy a Deákpárti kor­mányok roszul gazdálkodtak. Éles Henrik: Hát beismeri maga / (Zaj bal­felöl. Halljuk!) Somssich Pál; Mi tetszik? (Zaj!) Éles Henrik; Majd felelek reá! {Zaj bal­felöl. Halljuk!) Somssich Páli Ugy látszik, nagyon eleve­nére találtam a képviselő urnak. (Élénk tetszés bal­felől.) Folytatom beszédemet. (Halljuk!) A Deák­párt kormányai nem értettek a gazdálkodáshoz, igaz, saját pártjok ejtette el őket ezért s mert nem találta meg bennök azon erélyt, mely egy újból alakult parlamentaris kormánynak nélkülöz­hetlen kelléke, ennyit elismerek: de azt a rádat azután, hogy ők voltak okai a mai pénzügyi bajaink­nak, ezt már merőben tagadom és visszautasítom; ők azon néhány száz millió adóssággal átadták egyszersmind még sértetlenül utódaiknak az országnak mindazon pénzforrásait, melyeket a jelen kormány teljesen kihasznált, melyekből majd megkétszerezte jövedelmét, melyekkel teljesen rendezhette volna megzavart háztartásunkat. — Nem a Deákpárt tehát és annak kormánya, nem az az oka, hanem külügyi politikánknak szerencsétlen aspiratiói, ezek okai mai pénzbajainknak, ezeket pedig nem én, hanem t. képviselőtársam Móricz Pál istápolta szavazatjával. Ha a t. ház egy kis kitérést megengedne, sze­retnék még egypár szót a fehér lapról mondani; nem tartozik szorosan a napirenden levő tárgyhoz, de Móritz Pál képviselő ur ezt is szememre ve­tette , kérem tehát méltóztassanak megengedni, hogy csak igen röviden rectificálhassam az ő szemrehányását. A fehér lapot nyilt ülésben igaz, én mondtam ki legelőször, bár magán, legbensőbb körökben erről már többször volt szó, nem is lehetett azok ntán, mik Horvátországgal és Horvátországban 12 év alatt történtek, nem is lehetett ennél keve­sebbet felajánlani, de hát az a fehér lap úgy volt értve és minden józan ember csak úgy ért­hette, hogy ezen fehér lap azon nagy könyvbe, me­lyet magyar államnak hívnak, be legyen kötve és hogy azt ezen nagy könyvből kiszakítva, ne lehes­sen tele irni még olyan intézkedésekkel is, melyek a magyar birodalom egységét tegyék kérdésessé. •— Legszélesebb autonómia a különben egységes ál­lamban, ez volt a fehér lapnak értelme. Ezekben elmondtam röviden szavazatom in­dokait : törekedtem azoknak alaposságát bebizo­nyítani — és mivel általánosságban se fogadha­tom el a törvényjavaslatot, részleteinek birálgatá­sába nem is bocsátkozom, hanem igen kérem a kormányt és az azt istápoló többséget, hagyjanak fel azon politikával, mely mindig csak azt han­goztatja: „már jobban takarékoskodni nem lehet, eljtottunk e tekintetben a véghatárig" ; ez igen veszedelmes önvallomás és higyjék el, pillanatnyi hitelt szerezhet vagy fentarthat, de állandót, biztost nem : csak az öntudatos takarékosság nyújt ilyet, mig a folytonos adóemelés csak reális hitelt nyújt, mely addig tart, mig az adókat emelni lehet, vagy mig az alaptőke el nem pusztul; a takaré­kosság személyes erkölcsi hitelt szerez, medy ál­landó ; mert tudva van, hogy ott, hol ilyen takaré­kosság dívik, ott az alaptőke elpusztulni soha sem fog. Nem akarok hosszadalmas lenni és még több ellenvetésekre válaszolni, de ajánlva indokai­mat a t. ház becses figyelmébe, ismételve kijelen­tem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hoszssantartő élénk éljenzés a bal- és szélső balol­dalon.) Elnök í Móricz Pál képviselő ur kivan szólni személyes kérdésben. Móricz Pál: Személyes kérdésben kívánok röviden válaszolni a t. képviselő urnak. Azt hiszem t. ház, hogy mikor mi az államadósságot azon mér­tékben, a melyben átvétetett, elfogadtuk, mikor a 800,000 katonából álló létszámot megállapítottuk, mikor hegyibe a honvédséget behoztuk, mikor a 13 milliós igazságszolgáltatást létesítettük, (Fél­kiáltások a szélső baloldalon : Nem személyes kérdés !) mikor a görbe vasutakat átvettük: akkor kisebb­nagyobb mértékben nagyon megrongáltuk Magyar­ország pénzügyi helyzetét. És ha én nem szavaz­tam meg azon utat, mely Magyarország pénzügyeit csaknem tönkrejuttatta, megszavazom azon utat, mely ebből ki akar vezetni. (Helyeslés jobb felöl. Fel­kiáltások balfelöl: Ez nem személyes kérdés!) A mi a fehér lapot illeti, erre csak annyit mondok, (Élénk felkiáltások balfelöl: Nem személyes kérdés! Elnök csenget. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) hogy erre nézve . . . (Szóló szavai a nagy zajban nem hallhatók.) Elnök: Én ki szoktam hallgatni a t. kép­viselő urakat addig, mig a mondatokat befejezik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom