Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-276

340 27'.. eruágos Sl>- dcciember 1 1SSS. lenthetem, hogy az elfogadtatott és igy a kérvények megtekintés végett a ház irodájában fognak letétetni. Tibád Antal jegyző (olvassa:) Borsod megye, Zemplénmegye, Tolnamegye, Jász-NagykunSzolnokniegye; Abauj-Tornámegye, Győr szabad kir. város, Torda-Aranyosmegye közönségei kérik, hogy a zsidó rabbi-képző zugiskolák bezárassanak és hogy rabbi állomásokra csak oly egyének alkalmaztassanak, kik képesittetésüket a budapesti rabbiseminariumban nyerték. Székely Elek előadó: T. ház! Borsodmegye közönsége ezen feliratban elismeréssel szól az egyes zsidó hitközségeknek a népnevelés ügye körül hozott áldozatairól; de viszont utal azon körülményekre, hogy ezen áldozatokat nagyban meddővé teszi az, hogy az egyes izraelita hitközségek nem birnak kellő képzettségű lelkész és tanítóval, a mennyiben e lelkészek és tanítók nagy része egyes elmaradt zsidó rabbinus által készíttetik elő. Ezen körülménynél fogva azután Borsod megye és az ennek feliratát pártoló többi törvényhatóságok az izraelita lelkészek és tanítók legnagyobb részénél nem találják meg azon feltételeket, a melyek akár az ifjúság hazafias irányú vezetése szempontjából, akár pedig az anyakönyveknek pontos, szabatos vezetése czéljáhól kívánatosak volnának és épen ezen oknál fogva kérik, hogy az ily rabbiképző iskolák bezárassanak és rabbi-állomásokra csak oly egyének alkalmaztassanak, a kik képességüket a budapesti rabbi senűnariumban nyerték. A kérvényi bizottságnak véleménye e kérvényekre a következő: Ezen figyelemre méltó kérvények tanulmányozás végett a vallás és közoktatási ministernek adatnak ki. Simonyi Iván: T. ház! A kérvényi bizottság véleménye ép úgy, mint a kérvényezők alapindoka is — ámbár a jó szándékot teljesen elismerem — szerény nézetem szerint először is azt bizonyítják, hogy a t. többség minden kérdésben, a mely csak némileg összefüggésben van az úgynevezett zsidókérdéssel, hogy magyarán kimondjam : nincsen helyesen tájékozva; másodszor, hogy nem helyes tacticát méltóztatnak követni minden ilyen féle kérdésben. Több munit-ipium és pedig közöttük sok igen tekintélyes, a melyekben igen sok a zsidó, mint pl. Győr városa, azt kéri, hogy a rabbiképző zugiskolák , az úgynevezett jessivák bezárassanak és csak oly rabbi végezhesse tisztét, a ki a budapesti seminariumban kapta kiképeztetését. Mint tudjuk, a magyar állam, ha jól vagyok informálva, a Haynau-féle zsidó-alapból egy rabbiképző iskolát álltí ott fel Budapesten; azonban ezen alapjában véve helyes szándék nem egészen bizonyult be practicusnak, mert éveken át csak 5—6 tanulója volt ezen igen terjedelmes, jól rendezett és teljesen felszerelt rabbi-képezdének. A hazai zsidóságnak körülbelül 9

Ao ed része orthodox, a községek nem választottak olyanjrábbit, a ki ebben a képezdében képeztetett ki, mert habár igaz az a zsidó mondás, még pedig az atyák mondásai közül való, Hillel rabbi mondja a második fejezetben „Ott, a hol törvény van, ott van élet, ott a hol iskola van, ottvanbölcseség," ámde ezen jessiva alatt azon iskolát érti, a mely előtte tekintélynek örvend. A legtekintélyesebb ezen jessivák közül a pozsonyvárosi. Meglehet, hogy egy másik ok is volt arra, hogy a zsidó ifjak nem látogatták ezen intézetet, mert egy másik német-zsidó közmondás azt mondja: „ A hol a rend, ott van a sátán" .Egyszóval a pozsonyi fessiván nem rég 5—6— 700 boeher nyerte kiképeztetését s az ország legnagyobb része még most is a pozsonyi képezdében tanult theologusok által láttatik el. Én csak arra akarom a t. ház figyelmét felhívni, hogy talán helyesebb lett volna a helyett, hogy százezrekkel építettünk egy épületet, melyet a zsidók még sem látogatnak, azon működni, hogy ezen pozsonyi jessivában, mely a legnagyobb tekintélynek örvend, tekintve, hogy a magyarországi zsidók kileneztized része orthodox, hogy ott tanittassék a magyar nyelv s a mennyiben a kormány által nagyon is respectált zsidó autonómiával megfért volna, az állam erre az iskolára befolyást igyekezett volna nyerni, a mi talán csekélyebb eszközzel, mint amaz intézet felállítása, nem lett volna lehetetlen. Talán jobb lett volna, ha ezen százezrek egy részét, melyen a rabbiképezdtt felállították, melyet még ma is csak 20—30 ifjú látogat, arra fordították volna, hogy lefordították volna magyar nyelvre a talmudot. Ez által ugy a hazának, mint a zsidóságnak nagyobb szolgálatot tettek volna. Engedjék, hogy ez alkalommal közöljem röviden tapasztalataimat az orthodoxok és neológok felől. Mint előőrsnek, van alkalmam a zsidóságot közelebbről ismerni. Meglehet, nézetem téves, elmondom, hogy mit tapasztaltam. Az orthodox zsidónak főkincse a hit, ezt kapocsnak tekinti, mely az egységet fajában fentartja. Az újabbak, az orthodoxok állítása szerint, nem sokat adnak a hitre, felszabadítva érzik magokat a hit által parancsolt szertartások alól, de annál inkább igyekeznek az újkor factorait kezükbe keríteni s azt kihasználni. Téves azon nézet, hogy a neológok a haladás barátai. A neológok jobban gyűlölik a haladást, mint az orthodoxok. Az orthodox nem törődik a haladással, ő csak imádja istenét, az újabb gyűlöl minden haladást, mely túlmegy a börzén. Mellesleg megjegyzem, hogy nézetem szerint Magyarországon nem lett volna antisemitismus és nem öltött volna élesebb formákat, ha nem lettek volna Magyarországban neológok. Mindazáltal a kormány ezen dolgokat, ugy látszik, nem tudva,