Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-276

270. országos Hlés äVczember 1 1883 341 évtizedeken át feltűnően pártolja a neológokat; pl. azt határozta, hogy csakis a neológ községek tekintetnek cultusközségeknek. Csak ezeket te­kinti a kormány a zsidóvallás képviselőinek, holott legalább Magyarországon az igazi zsidó vallást az orthodoxok képviselik. Rósz taeticát követ a kor­mány és a többség. Azt hallottuk az előadó úrtól, hogy ezen kérvény a ministeriumhoz utasittatik tanulmányozás végett, hogy egy számos muni­cipium által támogatott kérvény, melyet a föld­művelők egy jó nevű képviselője: gr. Dessewffy Aurél által nyújtattak be, a ministeriumnak adatott ki tanulmányozás végett. Ugyanez történt az iparosok, valamint a szerény és rosszul fizetett törvénykezési tisztviselők kérvényével is. Igen furcsa t. ház, hogy ezen kérvényeket hasonló sors érte. Ugy látszik, valami vegytani rokonság van a hivatalnokok rósz fizetése, az ipar tengése és a földművelés hanyatlása, valamint a zsidó kérdés között. Látjuk, hogy a kormány nem akkor lesz ideges, mikor Somogymegyéről van szó, hanem akkor, a mikor a zsidókérdés kerül szőnyegre, mert minden áron ki akart térni ezen kérdés tár­gyalása előtt, mert tanulmányozás végett utasítani valamely kérvényt a ministeriumhoz, annyi, mint azt az archívumban eltemetni, vagy ad graecas calendas elhallgattatni. Ezen taetica a ministerelnök urnak egy hét előtti felszólalása alkalmával tető­pontját érte, a mennyiben kijelentette, hogy a sajtószabadság megszorítását, illetőleg az 1848 : XVIII. t.-cz. 14. §-ának korlátozását fogja esetleg kérni. E czikk pedig arról rendelkezik, hogy azt, a ki az országgyűlési beszédeket igazán és híven közli, üldözni nem szabad. Tehát oly czikkre utalt a ministerelnök és a belügyminister ur, a melynek megszüntetésével a parlamentarismus még illuso­riusabbá tétetnék, mint jelenleg. Hisz tudvalevő dolog, hogy ismét csak egy bizonyos osztály kezé­ben van az országgyűlési beszédek közlésének ügye. Tudjuk, hogy ez képezte küzdelmeink tár­gyát 48 előtt, hogy ennek élén állott Kossuth Lajos, és hogy ennek korlátozása megfosztaná a parlamentet azon előnytől, hogy bizonyos panaszok szóba hozattassanak. Hogy megértsük a még távol­ban levő taeticát, engedjék meg arra utalnom, hogy ez nem más, mint a zsidó hadjáratnak és hareznak fő-fő momentuma, mely abban áll, hogy minden áron és mindenek felett azon igyekszik, hogy a kérdés agyonhallgattassék, mert a zsidó­ság ha nem tudja is, legalább sejti, hogy ha alapo­san vizsgáljuk, hogy az egyenjogúság elve alkal­mazható-e a zsidóságra, csakhamar oda fogunk jutni, hogy bizony épen az egyenjogúság tiltja azt, hogy egy osztály kerítse kezébe a modern kor és társadalom hatalmi eszközeit és oly módon alkalmazza és gyakorolja azokat, mint a zsidóság. ÓnodyGéza: ügy van! Simonyi Iván: A zsidók e tekintetben oxyanok, mint azon lovag, a ki hadonáz a karddal és bizonyos előnyöket vív ki állásával és a ki, ha vele szembeszáll valaki, eldugja a kardot, sőt a fűhözdához kapkod, hogy bizonyítsa, hogy kard sohasem volt kezében. A zsidók a hatalmi eszkö­zöket birják, de azokat csel által kerítették kezükbe. Ónody Géza: Ugy van! (Derültség.) Simonyi Iván: De valljuk be nyíltan, ha egyszer az összes nemzsidó világ tudni fogja, hogy mily eszközök által jött ezen hatalmi factorok bir­tokába és hogyan gyakorolja, mily czélokra: akkor megszűnik a zsidókérdés, azért összes törekvésünk oda irányul, kitérni ezen kérdés elől, ezen kér­désnek nem tudnak szembe nézni és ezen kérde­nek higgadt, objectiv tárgyalásától elvonják a ta­lajt. És ime látjuk újból, ezen szőnyegen levő kér­vénynek a ministeriumhoz való utasítása bizonyítja, hogy bizony a kormány e tekintetben a legkészsé­gesebben segédkezet nyújt a zsidóság ezen fő kívá­nalmának. Tudom azt és meglehet, hogy a ministerelnök ur, a parlamentnek vezére, azon sokszor hallott ellenvetést fogja felhozni, nem tudom, fogja-e tenni, hogy a zsidókkal szemben máskép áll a dolog, mert nagy az ellenszenv a zsidóság ellen, tömérdek gyúanyag van felhalmozva, tehát minden felvilágosító szó újabb szikra, mely a gyúanyagot légbe röpítheti. T. ház! Engedjék, hogy arra irányozzam a t. ház figyelmét, hogy az ily érvelés nebánts vi­rággá teszi a zsidót, sőt mi több, az ily érv egye­nesen charta biancá-t ad egy osztálynak minden­féle visszaélésre. Hogyan remélhetjük, hogy azokat a visszaéléseket törvényes módon orvosolhatjuk, ha még a kritika sincs megengedve, ha még a kritikában is veszélyt látnak. Hogy pedig meny­nyire nem igaz azon állítás, hogy ez volna a szikra, hanem hogy inkább a mécs, a mely felvilágosít, bizonyítja egy körülmény, melyet nekem, miután annyi támadásnak vagyok kitéve, felhozni szabad legyen. Egyetlenegy antisemita képviselő kerüle­tében sem fordult elő legkisebb zavargás, sem ablakbeverés, sem egyéb még megengedett tün­tetés sem, már pedig annyi hizonyos, hogy a mi választókerületeinkben leginkább ismerik tevé­kenységünket, ott leginkább olvassák beszédjein­ket már csak azért is, hogy kritizálják, egyszóval ott azon anyag leginkább el lett hintve, melyet mi szétszórunk. Bizonyítja, hogy ezen felfogás nem helyes, Németország példája, melyre az ellenpárt egyik igen szellemes szónoka, Mezei Ernő képviselő ur oda utalt, azt mondván, hogy Németországban a vas fegyelem le tudott tartani mindenféle kihágást. Röviden mondva, épen az ellenkező áll. Én beutaz­tam Németországot, ismerem, tapasztalásból beszé­lek, Németországban minden városnak megvan a , maga reform- vagy antisemita egylete, minden vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom