Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-276
ä76 ; országos ülés dik és biztosíthatom a t. képviselő urat, valahányszor e tekintetben én magam, mint a csángó-egyeegyesület szerény elnöke, a ministerelnök úrhoz fordultam, a ministerelnök ur előzékenységével találkoztam. Erről szívesen teszek tanúságot. (Élénk helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! ügy hiszem, hogy az előttem szólt Somssich Pál t. képviselőtársam kissé félreértette azon előadást, a melyet Thaly t. képviselőtársam tartott. 0 ugyanis igaz, hogy amaz 52 törvényhatóságnak sikertelen kérvénye folytán majdnem kétségbeesve a t. ministerelnök ur és belügyministe' urnak netaláni készsége iránt, kételyét fejezte ki, vájjon e 21 törvényhatóság kérvénye is nem fog-e ugy járni, de kijelentette egyúttal, hogy örülni fog, ha csalódik. Én elismerem, hogy a t. kormány részéről a betelepített csángók részére, az, a mi nagy nógatás következtében lehetetlen is volt, hogy meg ne tétessék, megtétetett, elismerem még a jóindulatot is; de az, a mit t. képviselőtársam ajánlott, az mégsem oly tény, hogy mi mindazon létező társulatok mellett, melyeket előttem szólt t. képviselőtársam felhozott, a kormány figyelmébe újólag és újólag ne ajánljuk (Helyelés a szélső halon.) És ezt tette az én t. barátom. Mert nem lehet tagadni, daczára annak, hogy azon társulatok elismerésre méltóan iparkodnak fentariani az ottani csángómagyaroknak létét, mégis tagadhatatlan azon tény, hogy már is felére olvadtak le, mint voltak. Azután én is csatlakozom azon kéréshez, melyet Thaly t. képviselőtársam tett azon tapasztalatnál fogva, hogy Romániában meglehet — még csak tanodákat sem szabad nekik tartani, tehát a kormányttermészetesen arra kell kérni, hogy a szomszédos országgal jó viszonyban lévén, vesse közbe magát, hogy ne követeltessék a csángó-magyaroktól, hogy gyermekeiket magyarul se taníttathassák. Kénytelennek éreztem magamat felszólalni — nem ugy nevezem, Szent-István koronája, mai világban kezdik a magyar korona birodalmát és a magyar korona tartományait nem is emlegetni és csak Szent-István koronája tartományait emlegetnek: hát én elismerem, hogy egyúttal az a király, ki a magyar birodalom királya, ä Szent-István koronájával koronáztatik, de nem szeretném, hogy az 1867-ben is bevett azon alkotmányosnak nevezett magyar korona tartományai az által végleg elhárittatnék — mondom, kénytelennek éreztem magamat felszólalni, de Önmagam azon szomorú tapasztalatot merítettem 3—5 évvel ezelőtt, midőn a magyar korona tartományainak egyik kis megyécskéjében voltam, például bizonyos lipiki fürdőben, mely sziavon területhez tartozik, ha jól emlékezem Verőczemegyében. Thaly Kálmán: Pozsegamegyében. Madarász József: Meglehet, nem tudom biztosan. Vannak ott protestáns magyar kis teledtsczemfeer 1. 1883. 339 pek s én véletlenül a lipiki fürdőben lévén, a dunántúli reformált egyházkerület egyik lelkésze kiküldetett, hogy nézze meg, vájjon az egyik ily protestáns községben levő egyik iskolában tanittatnak-e a gyermekek s ő engem felhívott, hogy kisérjem el. Elmentünk s azon sajnos tapasztalatot merítettem s erre kikérem a t. kormány figyelmét, hogy nem volt szabad a protestáns gyermekeket azon tanodában tanítani semmire, mert nem kaphattak oly tanítót, a ki egyúttal a horvát nyelvet mint köteles tantárgyat tanítani képes lett volna. Tisztelet, becsület, én elismerem azt, hogy jó a gyermekeknek és polgároknak minél több nyelvet tudni, de mégis azt hiszem, hogy majdnem visszataszító dolog az, midőn arról kell meggyőződni egy magyar polgárnak, hogy a magyar koronához tartozó kis megyéeskékben, mert azok voltak, a melyeket 1867-ben egy szerencsétlen balhiedelem^és Önbizalmatlanság következtében a magyar nemzet társországgá emelt, mondom, megtörténhetik az, hogy tanodáikban még csak nem is taníttathatnak gyermekeik anyanyelvükre. Azért tartottam kötelességemnek felszólalni, mert hiszem, hogy a kormány tekintetbe fogja ezt venni s a velünk barátságos viszonyban levő államoknál befolyásával eszközölni fogja azt, hogy a Romániában még most lakó csángó-magyarok ne legyenek kitéve annak, hogy gyermekeiket ne taníthassák anyanyelvükre. (Helyeslés a szélső halon. Egy hang a szélső halon: Ki a gondnok ?) Csanády Sándor: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A dolgok, melyek itt szóban hozattak, nem igy állanak. Arra, mit Madarász József képviselő ur utóbb emiitett, miután halottam is a kérdést, hogy „ki a főgondnok?" és a feleletet reá, hogy „Tisza Kálmán!" — biztosíthatom azt, a ki kérdezte, hogy igenis Tisza Kálmán a főgondnok megtette és megteszi azt, a mi kötelessége A mi különben magát a szőnyegen lévő kérdést illeti, kötelességemnek tartom a történt felszólalások után annyit nyilvánítani, ha szinte tudom, hogy lanyhasággal fog a t. képviselő ur vádolni, hogy én is óhajtom és kívánom, hogy a világ területén bárhol élő magyar ember a magyar nemzet számára el ne vesszen, de midőn egy más hatalom kormányával szembeni dologról van szó, kötelességem ezen a helyen meggondolni, hogy midőn minden más állam törvényhozásának vagy kormányainak hivatalos beavatkozását hazám területén visszautasítom, akkor nem csinálhatok magam utat arra, hogy mások az egyenjogúság alapján nálunk akarjanak valamit tenni; (Helyeslés jobb/elől) és épen azért ily dolgokat törvényhozásilíig és kormányilag, kivévén a barátságos közbenjárást, nem akarok csinálni. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Magának a kérvényi bizottságnak javaslata nem támadtatván meg, azt hiszem, kije43*
