Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-276
276. orsnigos ttlís deczember 1. 1883. 323 a melyek a következő országgyűlésen mindig küldötteik által részt vettek, tehát referálhattak. Azt hiszem, hogy a parlamentarismus elvébe ütköznék, ha ma küldene ki a t. képviselőház bizottságot, a mely a jövő országgyűlésnek tegyen jelentést, mikor kétes, hogy a mostani képviselők meg lesznek-e részben vagy egészben választva, és kérdés, hogy meg nem választásuk esetében azon háznak, a melynek nem tagjai, jelenthetnek-e. Ha a képviselő ur azt mondta volna, hogy még ez országgyűlés alatt jelentsen e háznak, akkor ezen nehézségem elesett volna. Szilágyi Dezső (közbeszól): Tehát elfogadta volna! Móricz Pál: Nem. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogadtam volna ekkor sem el, mert a kormány kezéből az initiativát kivenni nem akarom és nem óhajtom. Azért sem fogadhattam volna el továbbá, mert az adóreformok terén határozottan lépések történtek. Az indirect adók reformáltattak, a földadó a kataszter utján nemsokára befejezést nyer és ha most küldetnék ki egy bizottság, praecipitálnók azon következéseket, a melyeket az adóreformok befejezésével ugy is várni lehet. Ezen okokból nem fogadhatom el a t. képviselőtársam határozati javaslatát. Horánszky t. barátom és képviselőtársam igen sok indokból támadta meg a szőnyegen levő törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk!) A legfőbb érve az volt, hogy az államháztartásban ez által sem áll helyre a rendes kezelésben az egyensúly; de még ha helyre állana is, miután a rendkívüli kiadások oly tetemesek, a javaslat voltaképen semmit sem ér. Ha visszaemlékezni méltóztatnak a t. képviselőház tagjai a régibb időkre, a volt deákpárti kormányok idejében a bndget két részre: rendesre és rendkívülire osztatott. Mikor a legnagyobb deroute volt, akkor boldogult barátom, Horn Ede, a túlsó oldalról elmondta, hogy az nem helyes, hogy a budget két részre osztatik. Ezt Napóleon egyik ministere, Fould találta fel, s mindig kimutatta, hogy a rendes költségvetésben nincs deficitje, de azon enormis befektetések, a miket III. Napóleon tétetett, elviszik a pénzt. Francziaország ma is megtartotta azon rendszert. És ha Napóleon azon befektetéseket évről-évre a legnagyobb erőfeszítéssel nem téteti, nagyon kérdéses, hogy a franczia nemzet azon óriási terheket, a melyek a háború után nehezedtek reá, képes lett volna-e elviselni. Engedje meg a t. ház, hogy tovább menjek t. barátom nézeteinek fejtegetésében. 0 azt mondja, hogy az adórendszer rósz. Hiszen t. ház, abban van igazság. Örökölt bajok azok. Ha mi abstract elmélet szerint akarnók átalakítani adózási viszonyainkat és adórendszerünket, alig jönne ki valami nemcsak a deficit fedezésére, de még a háztartásra is. Magyarországon absolut elmélet szerint adót | kivetni és behajtani és budgetet rendezni nem lehet. Egy nagy elv létezik az adórendszer terén és ez az : hogy mindenki annyi adóval járuljon az állam szükségleteihez, a mennyi javadalmat élvez. És ez igen helyes. Sok helyen csak a jövedelmi adó vettetik ki a polgárokra, mely sem többet sem kevesebbetnem vesz el, mint a mennyit a polgár jövedelméből általában élvez. De ha ezt alkalmazzuk égés? Magyarországra, akkor ezen adórendszer nagyon kevés eredményt fog előtüntetni. De igenis ez az adó törvényjavaslat, a mely tárgyalás alatt van, megközelíti azt a nagy elvet, legalább igyekszik azt megközelíteni, mert a túlterhelt egyéneket bizonyos kedvezményekben részesíti. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy osztályharezot fog előidézni. De az én felfogásom szerint éppen az ellenkező idézne elő osztályharezot. Mert terhet róni ezen ország minden lakosára és csak a földbirtokra nem, az igazságtalanság lenne, és mert a parlamentnek kétharmada földbirtokosokból áll, már ennél fogva is szükségesnek tartom, hogy a földbirtok igazságosan megadóztattassék. Hát mi volna az adórendszer átalakítása egyéb, ha nem annak a kutatása, hogy melyik van jobban terhelve és ha valamelyik jobban van terhelve, hogy könnyittessék rajta, és a másik, akikevésbbé van terhelve, jobban terheltessék ?Eza feladata az adóreformnak. Ha a t. képviselő ur azt nem akarja, akkor minden adóreform absolute lehetetlen. Már most tessék visszaemlékezni, minő körülmények közt vette át a t. pénzügyminister ur tárczáját. Gondolták-e a t. képviselő urak, hogy eljön az idő, mikor ő a létezett viszonyok között a rendes háztartásban a deficitet megszüntetheti? Hiszen nem volt Magyarországon még pénzügyminister egyetlenegy sem, a ki csak papíron is ily eredményre vezető javaslatot terjesztett volna elő. Én sohasem szólaltam fel adótárgyalások alkalmával, bár megszavaztam az adókat, de akkor is azokat elégteleneknek tartottam, és sokkal jobbnak tartottam volna, ha annyira emelték volna fel, hogy meg lehetett volna szüntetni a deficitet. Magamat nem tartom csalhatatlannak, de én az adóemelést sokkal jobbnak tartottam mindig, mint az adósságcsinálást. Ez saját érdekem is, mert hát kinek és mire csinálják az adósságot? Nem másra, mint az én házamra, földemre, birtokomra. Hát jobb az az ad infinitum való adósságcsinálás? Felfogásom szerint nem. A pénzügyminister urnak azt mondtam és azt mondom most is, s azt hiszem, hogy osztja ezen nézetet más is, midőn adósságcsinálá. helyett adóemeléssel akarja a hiányt pótolnis (Szilágyi Dezső közbeszól.) Én nem birok avval a beszédbeli promptitudedel mint Szilágyi képviselő I ur és engem könnyebben megzavar a közbeszólás. 4S*
