Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-276
324 276. országos ülés deczember 1. 18S3 Méltóztassék megengedni, hogy kissé gondolkozzam, hogy felvehessem beszédem fonalát. Mondám, hogy a pénzügyminister ur midőn tárczáját átvette, senkisem hitte, hogy oda fog érni, hogy a rendes költségvetésben a súlyegyent helyreállítandja. Nézzük végig eljárását. Felemelte a czukor, sör, kávé és petróleum adóját és hogy ezt felemelte, higyjék nekem, a kiegyezés terheit sok tekintetben megkönnyítette. Nem is gondolta azt senki, hogy ez ugy sikerül neki, a hogy sikerült. Mert igazán nagy eredmények mutatkoznak. És e mellett mit tett a pénzügyminister ur? A napszámosok adóját mérsékelte, Szilágyság három megyéjében a direct adót 20%-kal leengedte. Megengedem, hogy ez igazságtalan adó volt, de hol voltak a többi pénzügyministerek, mikor ezen igazságtalanság előtt behunyták szemeiket? A földbirtoknak, vizjárta területeknek adómentességét meghosszabbította; ugyanezen területeknek kataszteri jövedelmét 4 millióval leszállította és igyekezett a föidterhet könnyíteni, a hol lehetett. Vagy ha méltóztatnak azon nagy tételeket nézni, melyek a földbirtok érdekében ma is a budgetben szerepelnek, vájjon nem növelik-e ezek a föld értékét és jövedelmét? És ma, mikor nagy kiadásokkal vagyunk szemben nem, bir meg a föld egy kis megterheltetést ? Én azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország állami deficitjét apró-cseprő megtakarításokkal eltüntetni nem lehet, sőt merem mondani, hogy az indirect adók által sem lehet egyedül elenyésztetni. Ha azt akarjuk, hogy deficit ne legyen, a nagy terkelíetésektől nem szabad visszariadnunk. (Somsieh Pál közbeszól.) Ismerem azt a megtakarítást, melyet a t. képviselő ur mindig pártolt, a melynek következése lett a derout. Mikor én ott ültem és a képviselő ur itt ült, akkor értek a képviselő urak azon állapotra, melynek most is isszuk a levét. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől. Ellenmondás és mozgás bal/elől) Engedelmet kérek, hogy ez igaz, meg fogja a történelem mutatni. Most áttérek arra, a mit Horánszky t. képviselő ur mondott Horvátországra vonatkozólag. Hát mi adtuk azt a fehér lapot Horvátországnak ? Mi adtuk oda Szlavóniát? Vagy hol és mikor tettünk a nemzetiségeknek engedményeket? Nem képviseltetik-e ma a magyar állam eszméje sokkal jobban, mint azelőtt? (Igaz! Ugy van! jóbbfelől. Ellenmondás 2>a?/Hó7.)Bocsánatot kérek, a Miletics és Maticza-féle dolgokat kik szüntették meg ? Ez a belügyi kormányzat és ha van valami a hol elismerést érdemel e kormány, e tér hol az ország a legnagyobb elismeréssel tartozik. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk lidyeslés jóbbfelől.) Becker János iT.ház! Meg vagyok győződve, hogy a tárgyalás alatt levő törv.-jav. pártkülönbség nélkül majdnem minden egyes tagjára a háznk megdöbbentő hatással van, mert egy ily tetej mes és az állandóság jellegével felruházott adóemelés CBupän az adótárgyak után remélhető tiszta jövedelmek tetemes növekvésében találhatná egyedüli indokolását. De t. ház, a midőn gazdasági viszonyaink ép ugy, mint iparunk, valamint kereskedelmünk is a folyton Ausztriát- dédelgető vámés kereskedelmi szerződéseink folytán fokról-fokra rosszabbra fordulnak, a midőn az egyenes adók Magyarországban a magasság netovábbját érték el, úgyannyira, hogy a tervbe vett adóemelés csupán az adóalap veszélyeztetése mellett eszközölhető és végre, a midőn ezen adóemelés legnagyobb részben a még folyamatban levő kataszteri munkálatok alapján leend kivetve, mely munkálat tudtommal ma is oly stádiumban van, hogy egy megbízható és arányos megadóztatás alapjául nem szolgálhat, ezen indokok miatt nem fogadhatom el a szőnyegen levő törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem. (Helyeslés a szélső bálon.) Ezen törvényjavaslat ismét egy bizonyítéka annak, hogy az 1867. évi kiegyezés a gazdasági és állami tönk lejtőjére juttatá az országot, (Ugy van! a szélső balon) a mely kiegyezés alapján az államháztartásban szükséges egyensúly helyreállítása még ezen ministeriumnak sem sikerült, holott ezen minisíerium t. elnöke egyenesen ezt tűzte ki magának czélul. Sőt a helyett, hogy ezen czél felé haladnánk, azt látjuk, hogy az egyenes és közvetett adók folytonos emelése, a földbirtokos osztály az ipar és kereskedelem legvitálisabb érdekeinek feláldozása mellett az államháztartásban a deficit chronikussá vált s a helyett, hogy a kormány a földbirtok jövedelmét — mely az állam összes jövedelmeinek mintegy éltető forrását képezi — helyes közgazdasági intézmények életbeléptetése által fokozná, a föld tiszta jövedelmét különleges szállítási tariffák által is csonkítani engedi, mert idegen érdeket érint, s most ismét új teherrel sújtani törekszik a további tengődés czéljából. Azonban ezen törvényjavaslatban foglalt s kilátásba helyezett adóemelést, a mint emlitém, még azon oknál fogva sem fogadhatom el, miután az egyenes adók Magyarországban a magasság netovábbját érték el. Mert méltóztassék bármely államnak földadóját összehasonlítani Magyarország földadójával s látni fogjuk azon szembeötlő különbözetet, mely magyarázatát abban találja, hogy az ideiglenes földadó-katasztert ellenségeink készítették egy közel múlt keserű emlékeinek nyomása alatt. És a midőn ezen munkálatot összehasonlítjuk a folyamatban levő állandó kataszteri munkálatokkal, ugy azt találjuk, hogy a 86 éven át folyton intensivebb gabonatermelés által kizsarolt szántóföldek adóját megkétszerezve látjuk a földadó-kataszterben és a mig a Baehkorszakban dívó pótadó vagy „Zuschlag" ideiglenes jelleggel birt, a mennyiben ezen adóteher csak akkor
