Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

3^.4 *»8. orsíágos ülés i által javítani a pénzügyeket, oly általános szükségnek ismertetett el ott, hogy nemcsak a kormányok egy pillanatra sem tértek el ezen iránytól, hanem a mindenkori ellenzékek által is nagy mértékben támogattattak abban. És ez nagyon természetes is, mert a valóban helyes és bensőleg igaz kormányzati feladatok követelményei ellen feltámadni józan nem is lehet. És én nem is tartózkodnám kijelenteni, hogy ezen adót szívesen megszavaznám, ha ez által a czél eléretnék, mert mai pénzügyi helyzetünk összes veszélyeit és káros befolyását ugy a gazdasági, mint a politikai életre nálam jobban át nem érezheti senki sem. De midőn azt látom t. ház, hogy az ország csaknem egy évtized óta folyton csupán súlyos áldozatokat hoz, a nélkül, hogy pénzügyei alapjukban véve javulnának, midőn azt látom, hogy minden törekvés e részben hiúnak, minden előkészület már előre semmisnek, minden adott szó könnyelműen adottnak bizonyul: akkor az ilyen pénzügyi politikát, bármily komoly képpel jelenjék is meg, komolyan egyáltalában nem vehetem. (Helyeslés balfelöl.) Az adók fokozása rendszerint, de különösen bizalmi kérdés akkor, ha nem valamely imminens nagy veszély elhárítása, hanem más kormányzati feladatok végrehajtása érdekében kéretik. A jelen alkalommal ily bizalmat kivan a kormány a törvényhozástól és az ez iránti kérdést a leghatározottabban veti fel akkor, midőn ismét régi hivatását tolja előtérbe: azon hivatását, melynek hatalmát köszönheti, de a melylyel eddig folyton csak menthetetlen játékot űzött. Minthogy felfogásom szerint a bizalom lehetőségét a kormány egész múltja kizárja, én e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés balfelöl) Lükő Géza: T. ház! Tudjuk, hogy Magyarországnak kétfelé hitelezői vannak. Az egyik rendbeli hitelezők, az úgynevezett pénzkirályok, kik fényes palotákban, kényelemben, nélkülözést nem ismerve élnek, kik előtt államférfiak és fejedelmek meghajolnak, kik legnagyobb részt hidegen, minden lelkiismeretfurdalás nélkül seprik be nyereményüket. A másik rendbeli hitelezők az ország polgárainak milliói, ezeknek nagyrésze el van szegényedve, adósodva, ezt azok, kik a tények előtt szemet hunyni nem akarnak, nem tagadhatják. Mutatják ezt a legnagyobb részben a telekkönyvek s a napról napra szaporodó elzüllött családok. Mutatja az, hogy az iskolás gyermekek rongyosan, mezítláb járnak iskolába és a szüléknek nincs módjukban részükre a legszükségesebb ruházatot és taneszközöket megszerezni. Magyarország merített az első kútforrásból, a mint a megszavazott adóügyi és kölcsöntörvények bizonyítják annyira, hogy az államadósságok mennyisége ma száz milliókban számíttatik. Merített azonban a másik msmber 30. 1883. kútforrásból is annyira hogy az ha nem is egészen, legalább részben apadó félben van, és mig a kölcsönző hitelezők a kölcsönző pénzkirályok előtt a magyar kormány tagjai bókolnak, addig kérlelhetetlen szigorral hajtják be az adófizetőktől az adótartozásokat. A jelen törvényjavaslat nem csak egy igen súlyos, de bármit mondjon is az előadó ur, igazságtalan adóemelést foglal magában. A t. előadó ur ugy mai beszédében, mint jelentésében azt állítja, hogy a törvényjavaslatnak fogalmazása szerint az adóteher arányosittatott és hogy könnyebben kiszámítható. Én azonban mondhatom, hogy az adófizetők egy része többé nem számítja az adótartozást és ha azt látja az adókönyvecskéből, hogy annak daczára is, hogy a múlt évben csak a legnagyobb nélkülözésekkel és a legnagyobb erőfeszítéssel volt képes adóját megfizetni, a jövőre még nagyobb teher rovatik rá, ez az adófizetőt a kétségbe hajtja, mert a lehetetlenséggel határos az újabb terheknek lerovása. Egyébiránt könnyű a t. előadó urnak a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani, könnyű neki a számadásokat megtenni, hiszen, mint tudjuk, ő folyton államtitkárjelölt; (Derültség.) hiszen ő évről évre beválasztatik egyik-másik társaságba igazgató-tanácsosnak. (Derültség.) De mondok én az előadó urnak másnemű számokat, a melyekkel egy amerikai állampolgár biztatja polgártársait a termelésre. Ez ugyanis azt mondja: van Európában Í7 millió ember,a ki nem keres és mégis eszik és van 3 millió ló, a mely nem dolgozik és mégis eszik. E 20 millió állat eltartására, kényelmére és fényűzéseinek kielégítésére dolgoznak a polgárok milliói. Annyit mondhatok, hogy a mig ezen állapot akár rettenetes convulsió utján, akár a kormányok komoly elhatározása folytán gyökeresen nem reformáltatik, addig a terhek könnyítésérői és a pénzügyi egyensúly helyreállításáról szólni nem egyéb, mint ámítás (Ugy van! a szélső balfelöl.) Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Krisztinkovich Ede: Mielőtt a combínált adóreform életbeléptetése, mintáz előadó ur magát kifejezte, a jövedelmi pótadó fejlődése iránt véleményemet elmondanám, kötelességemnek tartom a pénzügy mini ster urnak köszönetet mondani azért, hogy a múlt év november 28-án azon hozzá intézett kérdésemre, vájjon mi a deficit, az-e, a mit eddig úgy értelmeztek, hogy a mire már nem kerül semmi, vagy az-e, a mi nincs, vagy az, a mi az állam jövedelméből nem fedezhető? — az idea október 13-án tartott beszédjében felvilágosító nyilatkozatot méltóztatott adni e szavakkal: „Én a magam részéről nem mondhatok egyebet, minthogy költségvetési rendszerünk és törvényeink szerint annyi a deficit, a mennyit előterjesztettem, t. i. 2.600,000