Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

318 275. or.E.íjro ülés november 30. 18S3. sára ismételve, de mindig eredménytelenül áldozatokat kivannak az országtól. Nem akarok ismétlésébe bocsátkozni azon tényeknek és nyilatkozatok felemlítésének, melyek kétségtelenné teszik, hogy a jelen kormány fennállásának alapját és egész működésének létjogát az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló ígéret képezte, Eleinte a kormány minden tényének vagy mulasztásának mentségét vagy indokát ez képezte. De midőn az első alkalom beállott, mely a kormány ezen különös missiójának sikerét koczkáztatni volt alkalmas, az egy pillanatig sem habozott e missiót eldobni magától és készséggel elfogadni mindent, a mi a hatalomban maradás feltételét képezte. A feltételek teljesítése azután ismét gyökeresen megzavarta államháztartásunkat. A kormány azonban, daczára ennek, ugy tetette magát, mintha most sem jönne zavarba és ismét igérte az államháztartás egyensúlyának helyreállítását. Midőn azonban látta, hogy eljárása mellett az lehetetlen, egyelőre megszűnt az országot ezzel hitegetni, hanem az egyensúly helyreállítását már csak mint a törekvések eszményi czélját említette és a mindennapi megélhetést jelezte közvetlenül elérendő feladatnak. De minthogy folyton növekvő deficittel bajos volt a törvényhozás elé lépni, mert ezen türelmes ország béketíírésének fonala is elszakadhatott: részint mindenféle fogásokkal, a minő például némely tőketörlesztési összegeknek, habár azok járadékok eladásából szereztetnek be, a rendes költségvetésbe való bevétele volt, részint pedig adófokozásokkal igyekezett pénzügyi gazdálkodásának minden pillanatban beállható tarthatatlanságát elkerülni. Ha visszaemlékszem mindazon vitákra, melyek az adóemelést czélzó törvényjavaslatok felett e házban 1878 óta lefolytak, valóban csodálkoznom kell az indokok azon furcsa vegyüléke felett, melylyel a t. kormány javaslatait igazolni igyekezett. Hányszor lőn fényesen bebizonyítva, hogy az újabb adótételek nem a közönséget, hanem a versenyt, forgalmat fogják sújtani és hogy azok a termelés tényezőinek minden kára. nélkül lesznek behozhatok. Azonban minden alkalommal különösen óvakodott attól, hogy a földbirtok adózási érdekeit érintse és midőn erről egy pillanatra megfeledkezett, akkor, t. i. mikor a másodosztályú kereseti adó módosítása által kívánta az adót emelni, félreérthetlenül tudomására jutott annak, hogy ezen érdekekhez fennállásának koczkáztatása nélkül nyúlnia nem szabad. Ettől kezdve a pénzügyi bizottsággal egyetértve, folyton azt hirdette, hogy az egyenes adók felemeléséről szó sem lehet. És e tekintetben határozott nyilatkozatok vannak, melyeket szó szerint lehetne idézni a t. pémäügyminister ur mostani azon kijelentésével ezemben, ho gy ó sz egyenes a dók emeléséről le nem mondott. A kormány és a pénzügyi bizottság, a közvetett adók fokozását mondták folyton azon módnak, melynek segítségével az államháztartásban jelentkező mérlegromlást meg lehet és meg szabad akadályozni. Az új fogyasztási adó és a takarékpénztári betétek megadóztatása pedig egyenesen azzal indokoltatott, hogy ha már a földbirtok oly nagy terhet kénytelen viselni, melyet fokozni egyáltalában nem lehet, méltányos, hogy a többi osztályok is újra nagyobb teherrel rovassanak meg. De időközben a kormány állása — nem kutatom most, milyen okok folytán — úgy általában, mint különösen pártjával szemben nagyon megerősödvén, az, a mi eddig folyton lehetetlennek és meg nem engedheíőnek jelentetett ki, most már megengedhető és rögtön keresztül vihetőnek tűnik fel előtte: az egyenes adók fokozása igen merész lépésnek tűnik fel mindenütt t. ház és pedig nemcsak ott, a hol az ingó és ingatlan tőke egyaránt oly nagy mértékben meg van már adóztatva, mint nálunk. E/ien merész lépést tehet valamely nyomósabb indokkal kellett támogatni. Es miután a többi indokok meglehetősen igénybe voltak véve, most oly indokok kellettek, a mely új abban kevésbé volt használva és elkoptatva és mint ilyen kínálkozott „az államháztartás egyensúlyának helyreállítása". A t. kormány visszatér tehát első szerelméhez, az iránti hűségében azonban én már nem bizhatom. Mert a kormány pénzügyi előtérj észté sebből és általános politikájának szemléletéből kettő világos előttem, t. ház. Az egyik az, hogy államháztartásunk egyensúlya helyreállítására a kormány komolyan egyáltalában nem is törekszik, akkor pedig, ha nem akar egyebet, mint azt, hogy kormányzatának napjait meghosszabbítsa, akkor már csak a következetesség szempontjából és saját pártjának érdeke szempontjából is be bellett volna az időt várni, mig más téren, a közvetett adók terén tud ismét jövedelmet biztosítani a kincstárnak. A másik pedig, a mi világos előttem, az, hogy bármennyire igyekeznék a t. kormány az egyensúly helyreállítására, politikájának mostani iránya és kormányzatának ismert szelleme mellett, az egyáltalában lehetetlen. (Igaz ! halfelöl.) Hogy a kormány az egyensúly helyreállítására valósággal komolyan nem törekszik, az kitűnik a t. pénzügyminister urnak azon exposéjából, melylyel az 1884-iki költségvetést beterjesztette. Ezen exposéban csak a rendes költségvetésben mutatkozó hiány feltüntetése tűzetett ki közvetlen czélul. E hiány 2.600.000 frtban állapíttatván meg, már akkor jelezte, hogy a jövedelmi pótadó emelésével kívánja azt eltüntetni, De ezen exposéban korántsem vállal felelősséget az iránt, hogy hosszabb időre az egyensúly az adó ezen fokozása által helyreállítható lesz, hanem világosan kimondja,