Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

2Q2 272. országos ülés nőve her 27. 1883. litás korszaka köszöntött be és nemcsak azoknál, kik az uri osztályhoz tartoznak, használtatik ezen szó: „engesztelhetetlen gyűlölség", hanem ma már felhasználják azon szegény, jólelkű emberek is, a kik azt mástól, mint az ügyvédektől, nem tanul­hatták. Ily körülmények közt t. ház, én a t. ház figyelmét felhívom az izraeliták és keresztények közti házasságnál egy különös és speciális esetre. A többi keresztények, a kik házasságot kötnek és elválni akarnak, köteleztetnek a lelkésznél meg­jelenni és egyszersmind előadni mindazon hiányo­kat és hibákat, melyek mindkét félnél megvannak. A lelkész igyekszik tehetsége, belátása, jó lelke, szive szerint azokat eloszlatni és a feleket kibékí­teni. De most azt kérdem, hogy az izraeliták és keresztények között kötött házastársak melyik lelkészhez fognak menni, azt hiszem, egyikhez sem, mert akármelyikhez mennének, azok azt fogják mondani, én nem ismerem ezt a házasságot, én itt békítő nem akarok lenni, tessék a törvény­hozó testülethez, az alispánhoz, szolgabíróhoz, polgármesterhez menni, békítse az ki, én nem ad­tam össze őket, én nem ismerem ezt a házasságot. Méltóztassék elhinni, igy lesz. Ilyen körülmények között nagyon üdvözlöm Kovács Albert t. kép­viselőtársam azon óhajtását, hogy az engesztelhet­len gyűlölség az indokok közül hagyassák ki. Hi­szen ha azok, a kik ki fogják békíteni, t. i. a szolgabíró, alispán, polgármester az engeszteihet­len gyűlölség okát felismerik, ha látják, hogy az valósággal megvan, sőt érteni fogják, hogy miért van meg az engesztelhetlen gyűlölség, bizonyosan nem fogják ellenezni az elválást; míg a lelkész által nem fognak kibékittetni, sem katholikus, sem protestáns, sem izraelita lelkész által. Ennélfogva, ha már a törvényhozó testület e házasságot létre­hozza, ne méltóztassék megengedni, hogy mentül könnyebben elválhassanak, hanem törekedjünk az elválást minél inkább megnehezíteni. Vájjon ha az illető házasfelek csakugyan en­gesztelhetlen gyűlölséggel fognak viseltetni egy­más iránt, ha az illető hatóság, ha azok, kik a ki­békítésre vannak hivatva, ha a szolgabíró, az al­ispán, a polgármester látni fogja, hogy a gyűlölség ebből és éhből ered és való, akkor nem fogják-e eszközölni az elválást? Ilyen körülmények között azért, hogy azok, kik ilyen házasságban lesznek, ne oly könnyen válhassanak el és igy ne profa­náihassák a most szentesített törvényt, kérem a t. házat, hogy méltóztassék Kovács Albert kép­viselőtársam módosítványát elfogadni. Polónyi Géza: T. ház! A mi felszólalásra késztet, az a közvetlenül előttem szólott t. kép­viselő urnak az ügyvédi karra tett azon megjegy­zése, hogy a felek az engesztelhetlen gyűlölség indokot az ügyvédektől tanulják. Nem lehet czé­lom és szándékom az osztályok vagy status ellen gyűlölségre izgatni, de midőn azon társadalomban élünk, a hol az ilyen támadások még hitelre is ta­lálhatnak, kötelességemnek tartom ezen insinuatiót visszautasítani. Az ügyvédi kar nem ugy fogja fel hivatását, hogy házasságot bontó akadályokat teremtsen, az ügyvéd a törvény értelmében működik, nem ugy, mint a papok, a kikre nézve a t. képviselő ur épen most kimondta, hogy a kibékítést maguktól vissza­utasítják és az alispánhoz és más közegekhez uta­sítják. Egyébiránt Göndöcs képviselő ur panasz­kodik az erkölcsök lazaságáról, hogy a válóperek szaporodnak és az engesztelhetlen gyűlölségre történik hivatkozás. Az én praxisom, tudomásom és a statistika szerint más perek is szaporodnak, nevezetesen a gyermek születése törvénytelensé­geit kimondó perek, szaporodnak az apasági pe­rek; s ha keresem t. képviselőház, a perben sze­replő alpereseket, használni akarok a t. képviselő ur státusának, ha azt fel nem említem. (Derültség.) Ezek előre bocsátása után t. ház, én Incze t. képviselőtársam indítványára szándékozom egy pár rövid megjegyzést tenni. Elismerem, hogy be­ható tanulmány alapján, nemes hévvel, erős meg­győződéssel mondta el t. képviselőtársam azt, a mit elmondott. Indítványának azonban egy dolog áll útjáhan: a gyakorlati élettel nem barátkoztat­ható Össze. Kevezetesen t. képviselőtársam azt óhajtja, hogy a 15 év óta fennálló házasság fel­bontható ne legyen. A gyakorlati életben számtalan olyan eset merül fel, hogy a házasfelek 15—20, sőt tudok esetet, hogy 32 éven tűi tényleg nem élnek együtt, de a házassági kötelék felbontását azért nem kí­vánják, csak később jutnak oly körülmények közé, hogy az egyik vagy másik óhajtja a felbontást. No már most ezen specificus esetekre mindmeg­annyi külön törvényeket kellene alkotnunk. De különben is t. képviselőház, azon esetek, midőn a felek ily hosszú idő óta együtt vannak s akkor kerül bontásra a dolog, szerencsére oly ritkák, hogy ezekért külön törvényhozási intézke­dést én egyáltalán szükségesnek nem tartanék. Hozzájárulva tehát az előadó ur által előterjesz­tett indokoláshoz, én a szakaszt, ugy a mint a bizottság szövegezte, megszavazom. (Helyeslés.) GöndÖCS Benedek: Személyes kérdésben vagyok bátor a t. ház türelmét és szíves figyelmét rövid időre igénybe venni. Előttem szólott kép­viselő ur az ügyvédi kar nevében szólalt fel; saj­nálom, hogy ezt tette; erre szükség nem volt, mert én nem neveztem meg az ügyvédi kart, én csak arra hivatkoztam, hogy vannak köztük olya­nok és nem hiszem, hogy ezt megczáfolhatná. Én az ügyvédi kar iránt egész tisztelettel viseltetem és meghajlok azok előtt, kik az igazság előtt védik a szegény ember ügyét. De t. képviselőtársam engedje meg, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom