Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

272. országos fi) győződés vezet, hogy az engesztelhetetlen gyülölségnek, mint belső momentumnak indokait fürkészni, vagy bíróilag bizonyítani alig lehet, (ügy van!) mert hiszen tudjuk mindnyájan hogy de internis non judícat praetor. Kovács Albert képviselő ur indítványa oda vezet, hogy igenis bizonyos ürügyek felhozása, a házas felek részéről bizonyos oda nem illő körülményeknek szükségtelen latolgatását eredményezhetné és a végeredmény mégis ugyanaz lenne, a mint a szövegben van. (TJgy van!) Bátor vagyok ez aggályokkal szemben figyelmeztetni arra, hogy a bizottság igen szigorú álláspontot foglalt el a házasság felbontása kérdésénél, a mi azonkívül, a mit a t. előadó ur elmondott, abban is jelentkezik, hogy engesztelhetetlen gyűlölség alapján, ha mindkét fél követeli, sem mondható ki a végleges felbontás, hanem csak az időleges, minek, hajói emlékszem, a minimumául 3 hónap, maximumául 1 év van megállapítva és a végleges felbontás csak akkor mondatik ki, ha ezen határidő lefolyása után a felek közt az engesztelhetlen gyűlölség csakugyan fennáll és ennek constatálását mindkét fél követeli. Azt gondolom t. ház, hogy szemben a mostani gyakorlattal, mely csak a legújabban szoríttatott meg, ez által legbiztosabban megnekezittetik a házasságok könnyelmű felbontása. De én nem akarok oly törvényt, mely a házassági feleket arra kényszerítse, hogy az engesztelhetetlen gyűlölséget, melyet maradandóan éreznek egymás iránt, s melynek fenmaradását hosszabb idő múlva is nyilatkoztatták — hogy a felek, mondom, arra legyenek kényszerítve, hogy ezen gyülölségnek indokait keressék és szellőztessék a bíróság előtt. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt megtartani. (Helyeslés.) Incze József: T. ház! Én az előttem szólott Kovács Albert t. képviselőtársam módosítványának fontosságát érzem, de azt is érzem és tudom, hogy az azzal szemben a Teleszky képviselő ur és az előadó ur által kifejtett aggodalmak is jogosultak és nyomatékkal birnak, mert a gyűlölet benső dolog és csakugyan alig lesz a bíróság előtt kinyomozható és bebizonyítható a gyűölség kölcsönös volta, azért nem járulhatok a módosítványhoz. Azonban e szakaszszal szemben nekem is vannak aggodalmaim és ezeknek kifejezést adva, bátor leszek egy módosítványt benyujtani.(Halljuk!) T. ház! A törvényjavaslat 56. §a, mely az eredeti ministeri javaslat szerint az 59. §. volt, azt tartalmazza, hogy a házasság felbontását bármelyik házasfél kérheti, kölcsönős legyőzhetetlen ellenszenv czímén azonban csak akkor, ha a házasság megkötése óta már két esztendő eltelt. Az eredeti ministeri szerkezet ezen utóbbi megszorítást, a 2 év ki':ötést nem tartalmazta; azt a bizottság vette fel, maga is érezvén, hogy ezen válási ok, avagy czím, ugy általában, minden korKÉPVH. NAPLÓ í 881 — 84. XHÍ KÖTET. november 27. 1881. ggg 1 Hozás nélkül megengedve, igen sok visszaélésekre adhatna okot. T. ház! Az állam e törvény hozatalával nem lép új^térre, hanem ős tért hódit meg, melyen előbb már állott. E téren állott a katholikus egyház 1848. sőt majdnem 1868-ig kizárólag s azért államegyháznak is neveztetik. A katholikus egyház ezen elvárási czímet, mely e szakaszban contempláltatik, nem ismeri, mert a házasságnak, mint szentségnek felbonthatatlanságát vallja. E válási czím csak a mi protestáns felekezeteink és a zsidók házasságainál ismeretes. E felekezetek azonban t. ház, az ország lakosságának csak egy kilenczedrészét képezik, tehát ezen szakaszban azon újítással, mondhatom, merész újítással állunk szemben, hogy az ország lakossága egy kilenczed részének, mely jelentéktelen tényező — singularis joga az egész országra kiterjedő hatást nyerjen. Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy az általános vita alatt valamennyi szónok részéről azon megjegyzést hallottam, hogy Magyarország területén öt különböző egyházi jogrend uralkodik s e számításban az erdélyi bíráskodási rendet egynek tekintették, holott ez nem ugy áll, mert az erdélyi protestáns hitfelekezetek, névszerint a reformátusok, unitáriusok és lutheránusok mind külön-külön bíráskodással birnak, melyek egymástól lényegesen különböznek, sőt az egyiknek meg van az a sajátságos és szánalmas tulajdona, hogy tisztán és kizárólag német. Épen ez a körülmény az, mely az általános polgári bíráskodást házassági ügyekben behozni sürgetőleg követeli. T. ház! Nem tagadhatja senki, hogy a kath. egyház az ő felbonthatlansági tanával, mely annak, hogy a házasságot szentségnek tekinti, szükségszerű következménye, nagyon fontos, nagyon szép és igen magasztos elvet fektetett le a házasság stabilitásában. Ez az elv az állami, társadalmi és erkölcsi szempontokkal szorosan összefügg. Ez az, mely a nőt inkább megtiszteli, mert megegyezik azon keresztény felfogással, mely a nőt Krisztus anyjának is tiszteli, ellentétben a mohamedán felfogással, mely a nőt a gyönyörök edényének tekinti [Derültség.) Már pedig azon felekezet vagy állam, mely a jogot olykép szabja meg, a hogy a házassági kötelék itten létezik, mely a házasságot mindinkább könnyen elválaszthatónak tartja, nagy mértékben közeledik azon tanhoz, mely a nőt nem tartja többnek mint a gyönyörök edényének. (Egy hang jobbfelöl. Nem áll!) Ne feledkezzünk el arról, hogy az erdélyi protestáns autonóm bíróság előtt lefolyt számos válóper, melyekben igen sok külföldi házassági kötelék is bontatott fel, melyek által ezen egyház és állam jogrendje, becsülete még a tengeren túl is híressé lett, legnagyobb részt ezen czímre, a kölcsönös gyűlöletre voltak alapítva, mely mint Kovács Albert t. képviselőtársam is mondotta, 37