Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

290 272. ország*-- ülés november 27 188*. legtöbbször nem egyéb, mint ürügy. Jól tudom én s ugy a t. előadó ur kijelentéséből, mint Teleszky t. képviselőtársam előadásából megértettem, hogy már az igazságügyministeri előterjesztés gondo­san számolt a házasság stabilitásának kérdésével. Tudom jól s épen azért hangsúlyoztam a gyűlöl­ködés kölcsönösségét. Tudjuk azt is, hogy a Jó­zsef-pátens alapján Magyarország polgári bírósá­gok és ennek nyomán az erdélyi protestáns egyházi bíróságok széltében, hosszában választották el a há­zassági köteléket egyoldalú gyűlölködés alapján. Tudom jól, hogy az igazságügyi bizottság tovább ment s maga vette fel azon szigorítást, mely sze­rint az első két év alatt a házasság ez alapon fel nem bontható. De kérdem, miért nem alkalmazta az igazságügyi bizottság a felvett példát tovább? (Ugy van! balfelől.) Nem fejtegetem bővebben t. ház, (Halljuk!) hogy azon körülmény, hogy a házas­aági kötelék az itt contemplált formában leg­nagyobb részt nem is lesz felbonthaló, de ez a mellett szól, hogy e czím egészen kihagyandó. Azt sem említem, hogy Francziaországban a pol­gári házasság a t. igazságügyminister ur kijelen­tése szerint is felbonthatatlanul van declarálva. Magam is megengedem, hogy oly államban, hol az erkölcsök lazulnak, harag és szenvedély köny­nyen támad, mert szelíd erények és nemes erköl­csök nem paralizálják eléggé ezen vad indu­latokat. De ha már a bizottság a szigorítás szükségét belátta, nem értem, miért szorította meg e kivételt csak az első két évre? Az olasz mintát követte, ha nem tévedek. Igen, de az olasz törvény nemcsak azt mondja, hogy két évnél nem régebben, hanem a 20 évnél régebben kötött há­zasság fel nem is bontható. Ha a bizottság ama határozatot felvette, miért nem ment ezen irány­ban is tovább ? Hisz akár physiologiailag, akár psychologiailag tekintjük a kérdést, az olasz nem­zetnek akár temperamentumát, akár viszonyait és erkölcseit hasonlítjuk össze a magyar nemzetével, azt találjuk, hogy ugyanaz nálunk is kimondható; a mi a hevesvérű, pezsdülékeny olasz nemzetnél van, annál is inkább, aiert az olasz törvény álta­lános, ez pedig részleges törvény, mely két oly idegen elemnek összeházasodását akarja létesí­teni, melynek egyikéről itt a házban nagy dicsé­rettel és igazságszeretettel lett hangoztatva, hogy a házassági köteléket nagy mértékbanrespectálja. De ezen jelenség, hogy ezen speciális házasság­ban ily két elem hozatik össze, a melynek egyike e köteléket inkább respectálja, lélektani alappal enged arra következtetni, hogy kevesebb válá­sokra van szükség, mint a keresztény házasságnál. Azért mégis felvette az igazságügyi bizottság az olasz szabály első részét s igy lett belőle félrend­szabály. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) Talán jobb lett volna, ha megfordítva cselekszik és az első években engedi meg a feleknek ezen válási czím használatát és a későbbi időben zárja ki azt. Méltóztassék meggondolni, hogy két oly idegen elem jön össze ezen törvényjavaslat által, a me­lyek előbb egymást nem ismerték, a melyek egy­mással szemben ellenséges, vagy legalább is téves nézeteket tápláltak és különböző erkölcstanok alapján nevelkedtek. Már most ezek a házas élet folytán a teljes életközösség megkezdésével a köl­csönös megismerés időszakában oly idegenszerű tulajdonságokat fedezhetnek fel, a melyek vissza­taszító undort, vagy gyűlölséget inkább támasz­tanak, mint mikor később a megszokás, a netalán keletkező ellenszenvet elsimítja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezután más sajátsága is van ezen törvénynek. Az e szerint kötendő házasságot igaz, inkább fe­nyegeti azon veszély, a melyet a franczia ugy fe­jez ki, hogy az ember visszatér mindig első sze­relmére. Az első időben inkább szükséges, hogy ezen czímen a válás megtörténhessék, mint később. Szóvaj jobb lett volna, ha azon intézkedést, a melyet felvett, elhagyja és felveszi «zt, a melyet tényleg elhagyott. A physiologia és a psycholo­gia törvénye, valamint a mindennapi tapasztalás igazolja azt, hogy a házasság az érzelem heves lüktetésével kezdődik és hogy az lassanként eny­hül és átmegy a csendes megbecsülés érzelmébe. (Igaz ! Ugy van! a szélső balfelöl.) Az általános vita egyik jeles szónoka, Hermán Ottó képviselő ur, a ki ehhez a kérdéshez tisztán antropológiai szempont­ból szólott, maga is azt mondta, hogy a szerelem ellenállhatatlansága, az őseredeti ösztön a kor haladtával az egymás iránti megférésben, az em­bereknek egymás iránti megbecsülésében találja megerősödését és azután igy marad, mig maga az élet is legördül. A házas élet t. ház, azt eredmé­nyezi, hogy a házasfelek egymás tulajdonságát nemcsak megszokják, hanem el is sajátítják. Ha­sonló érzelmek, gondolatok és vágyak fejlődnek, a melyek az elválhatatlanság érzetét leginkább fokozzák. A statistikai adatok azt bizonyítják, hogy 15—20 év után már nem igen szokott fel­bontatni a házasság. Ha pedig felbontatik, akkor nem gyűlölködés czímén és ha mégis ezen czím használata látszik a statistikában, azt bízvást mond­hatom, hogy csupán ürügyként használtatik. 15— 20 év a házasságot sokkal erösebb kapocscsal fűzi össze, mert t. ház, azt hiszem, senkisem osztozik Istóczy képviselő ur azon tanában, mely szerin­az ily házasságok feltűnő mérvben meddőek len­nének. Erre semmiféle physiologicus alap nem létezik. T. ház. Oly nemzet számára hozunk törvényt, melynek 80%-je a maga egyházi törvényeiben ezen elválási czímet nem ismerte. Ne tágítsuk könynyű szerrel a vallási köteléket, mert méltóztassék meti­gondolni, hogy a házasság az ő fenségéből, stahilg tásából ugy is igen sokat veszít az által, hogy ah

Next

/
Oldalképek
Tartalom