Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

290 272. ország*-- ülés november 27 188*. legtöbbször nem egyéb, mint ürügy. Jól tudom én s ugy a t. előadó ur kijelentéséből, mint Teleszky t. képviselőtársam előadásából megértettem, hogy már az igazságügyministeri előterjesztés gondosan számolt a házasság stabilitásának kérdésével. Tudom jól s épen azért hangsúlyoztam a gyűlölködés kölcsönösségét. Tudjuk azt is, hogy a József-pátens alapján Magyarország polgári bíróságok és ennek nyomán az erdélyi protestáns egyházi bíróságok széltében, hosszában választották el a házassági köteléket egyoldalú gyűlölködés alapján. Tudom jól, hogy az igazságügyi bizottság tovább ment s maga vette fel azon szigorítást, mely szerint az első két év alatt a házasság ez alapon fel nem bontható. De kérdem, miért nem alkalmazta az igazságügyi bizottság a felvett példát tovább? (Ugy van! balfelől.) Nem fejtegetem bővebben t. ház, (Halljuk!) hogy azon körülmény, hogy a házasaági kötelék az itt contemplált formában legnagyobb részt nem is lesz felbonthaló, de ez a mellett szól, hogy e czím egészen kihagyandó. Azt sem említem, hogy Francziaországban a polgári házasság a t. igazságügyminister ur kijelentése szerint is felbonthatatlanul van declarálva. Magam is megengedem, hogy oly államban, hol az erkölcsök lazulnak, harag és szenvedély könynyen támad, mert szelíd erények és nemes erkölcsök nem paralizálják eléggé ezen vad indulatokat. De ha már a bizottság a szigorítás szükségét belátta, nem értem, miért szorította meg e kivételt csak az első két évre? Az olasz mintát követte, ha nem tévedek. Igen, de az olasz törvény nemcsak azt mondja, hogy két évnél nem régebben, hanem a 20 évnél régebben kötött házasság fel nem is bontható. Ha a bizottság ama határozatot felvette, miért nem ment ezen irányban is tovább ? Hisz akár physiologiailag, akár psychologiailag tekintjük a kérdést, az olasz nemzetnek akár temperamentumát, akár viszonyait és erkölcseit hasonlítjuk össze a magyar nemzetével, azt találjuk, hogy ugyanaz nálunk is kimondható; a mi a hevesvérű, pezsdülékeny olasz nemzetnél van, annál is inkább, aiert az olasz törvény általános, ez pedig részleges törvény, mely két oly idegen elemnek összeházasodását akarja létesíteni, melynek egyikéről itt a házban nagy dicsérettel és igazságszeretettel lett hangoztatva, hogy a házassági köteléket nagy mértékbanrespectálja. De ezen jelenség, hogy ezen speciális házasságban ily két elem hozatik össze, a melynek egyike e köteléket inkább respectálja, lélektani alappal enged arra következtetni, hogy kevesebb válásokra van szükség, mint a keresztény házasságnál. Azért mégis felvette az igazságügyi bizottság az olasz szabály első részét s igy lett belőle félrendszabály. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) Talán jobb lett volna, ha megfordítva cselekszik és az első években engedi meg a feleknek ezen válási czím használatát és a későbbi időben zárja ki azt. Méltóztassék meggondolni, hogy két oly idegen elem jön össze ezen törvényjavaslat által, a melyek előbb egymást nem ismerték, a melyek egymással szemben ellenséges, vagy legalább is téves nézeteket tápláltak és különböző erkölcstanok alapján nevelkedtek. Már most ezek a házas élet folytán a teljes életközösség megkezdésével a kölcsönös megismerés időszakában oly idegenszerű tulajdonságokat fedezhetnek fel, a melyek visszataszító undort, vagy gyűlölséget inkább támasztanak, mint mikor később a megszokás, a netalán keletkező ellenszenvet elsimítja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezután más sajátsága is van ezen törvénynek. Az e szerint kötendő házasságot igaz, inkább fenyegeti azon veszély, a melyet a franczia ugy fejez ki, hogy az ember visszatér mindig első szerelmére. Az első időben inkább szükséges, hogy ezen czímen a válás megtörténhessék, mint később. Szóvaj jobb lett volna, ha azon intézkedést, a melyet felvett, elhagyja és felveszi «zt, a melyet tényleg elhagyott. A physiologia és a psychologia törvénye, valamint a mindennapi tapasztalás igazolja azt, hogy a házasság az érzelem heves lüktetésével kezdődik és hogy az lassanként enyhül és átmegy a csendes megbecsülés érzelmébe. (Igaz ! Ugy van! a szélső balfelöl.) Az általános vita egyik jeles szónoka, Hermán Ottó képviselő ur, a ki ehhez a kérdéshez tisztán antropológiai szempontból szólott, maga is azt mondta, hogy a szerelem ellenállhatatlansága, az őseredeti ösztön a kor haladtával az egymás iránti megférésben, az embereknek egymás iránti megbecsülésében találja megerősödését és azután igy marad, mig maga az élet is legördül. A házas élet t. ház, azt eredményezi, hogy a házasfelek egymás tulajdonságát nemcsak megszokják, hanem el is sajátítják. Hasonló érzelmek, gondolatok és vágyak fejlődnek, a melyek az elválhatatlanság érzetét leginkább fokozzák. A statistikai adatok azt bizonyítják, hogy 15—20 év után már nem igen szokott felbontatni a házasság. Ha pedig felbontatik, akkor nem gyűlölködés czímén és ha mégis ezen czím használata látszik a statistikában, azt bízvást mondhatom, hogy csupán ürügyként használtatik. 15— 20 év a házasságot sokkal erösebb kapocscsal fűzi össze, mert t. ház, azt hiszem, senkisem osztozik Istóczy képviselő ur azon tanában, mely szerinaz ily házasságok feltűnő mérvben meddőek lennének. Erre semmiféle physiologicus alap nem létezik. T. ház. Oly nemzet számára hozunk törvényt, melynek 80%-je a maga egyházi törvényeiben ezen elválási czímet nem ismerte. Ne tágítsuk könynyű szerrel a vallási köteléket, mert méltóztassék metigondolni, hogy a házasság az ő fenségéből, stahilg tásából ugy is igen sokat veszít az által, hogy ah