Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-272
278 27 ^ orszAgos ülés november 27. 1883. dekében mííködtek, a vallási és polgári szabadság 1 kérdésében megegyeztek volna abban, hogy a vallásos nevelés bizonyos korig bizassék a szülőkre ; de számba vették azon százados küzdelmet, a mely Magyarországon a vallás miatt folytattatott, mely! e a gyermekek nevelése is bevonatott, s véleményük, óhajtásuk 1848-ig törvénybe nem iktattathatván, 1848-ban pedig idő rövidsége miatt e felett nem intézkedhetvén : 1868-ban azon egyének, a kik 1831-től fogva, tehát csaknem 50 év óta küzdöttek a vallás-szabadságért és a haladási eszmékért abban egyeztek meg, hogy mert nálunk nincs lelkiismereti szabadság, mert nálunk nincs ez törvény által kimondva és mert tapasztaltuk, hogy az apákra meg az anyákra hány meg hány befolyás nehezül gyermekeik nevelésénél, ezt reájuk bizni nem szabad, hanem törvény által kell biztosítani a lehetőt, hogy a gyermekek ne zaklattathassanak minduntalan az apákra gyakorolható befolyások miatt. Sokat gondolkoztak a felett, hogy ilyen viszonyok közt talán a legjobb volna azt mondani, hogy minden gyermek kövesse az apa vallását. De hát ez ellenkezett azon gyengédséggel, a melyet az anyák iránt kötelesek vagyunk érezni. Részemről, ha már oly törvénynek léteznie kell, a mely intézkedjék a felől, hogy a gyermekek az az apa vagy az anya vallását kövessék-e, nem habozom kimondani, hogy én az anyának adnám az elsőséget, mert senki sem gyöngédebb és senkitől nem áll távolabb az önzésnek és az érdekeknek hatása. Azonban abban tartottuk tanácsosnak a megállapodást, a mi 1868-ban nyert kifejezést, hogy a fiuk az apa, a leányok az anya vallását kövessék. Ismétlem t. ház, gondolják meg önök jól, hogy mit cselekesznek, mikor e szakaszt megállapítják és vegyék figyelembe azt a nagy küzdelmet, melyet 1831—1868-ig átért ez ország, e nemzet ebben a tekintetben. Nem tagadhatják önök, hogy a vegyes házasságokra nézve a házasok és hitfelekezetek nyugalma azóta igen csekély mérvben támadtatott meg. Meg volt az a béke és nyugalom az 1868 törvény rendelkezésével, ne engedjenek önök tért ismét újabb esélyeknek, változásoknak, megpróbáltatásoknak. Vegyék elejét a törvény által, a mely meghatározza, hogy a fiúk ezen, a leányok ama vallástkövetik. Ezáltal teljesítik azon kötelességet, a melylyel az erkölcs, a jellem s a gyermekek iránt tartoznak. Részemről, nem csoda! többnyire az ellenzék tagja voltam, bár volnának az én elveim a többség elvei, de én azt követem, rendesen az elnyomottaknak, a gyengébbnek szoktam oltalmára lenni, a hatalmasak, azok meg védik maguk is önmagú • kat, nekünk kötelességünk a gyöngébbeket meg- j védni. S itt nézzék meg önök, ki itt a hatalmas 8 ki a gyenge? A hatalom az apa, a gyenge az a gyermek. Még abban az esetben is, ha önök azt határoznák, hogy a szülők szabadon rendelkeznek gyermekeik vallása iránt, még akkor is kötelességük a gyermekek érdekében újra átvizsgálni ezen szakaszt s a gyermekek érdekében biztosítékot szerezni azoknak erkölcsisége iránt. De én hajlandó vagyok hinni, tekintve azon nagy tanúságot, a melyet azok tapasztaltak.ákikmár igen kevesen vannak, de a kik meghozták az 1868 iki törvényt — vegyék tekintetbe azt a tanúságot, hogy ne kelljen azoknak újból meg újból küzdeni azon befolyásokkal, a melyek, ha nem is reversalis, de ezer meg ezer alakokban oda furakodnak a szülők és gyermekek közé és csak az erkölcstelenséget honosítanák meg. Még a vallásszabadságról sokat volt szó. Hát én azt nem értem. Hátha két külön hitfelekezetű lép házasságra, miért nem fogadja el a férfiú azon hitet, mely a nőé, vagy miért nem változtatja meg a nő hitét. Hát akkor mindjárt nem kell semmi rendelkezés. Azt gondolják, hogy annak a 10 —14 éves gyermeknek nincs meg gondolkozása s nem fog gondolkozóba esni, például ha egy református férfin s egy izraelita nő összekelnek s gyermekeik a református vallásban, vagy meglehet, a katholika vallásban neveltetnek, nem lesz annak a gyermeknek utóbb az az értelme: hát ha az a katholikus vagy református hit olyan jó, miért nem ment át az apám vagy az anyám, miért kívánja, hogy én kövessem? Vagy az egyik protestáns, a másik izraelita s katholikus hitben neveltetik gyermekeiket, nem lesz a gyermeknek indoka azt mondani, miért tétetik ezt én velem szülőim, midőn maguk nem követik ezt a vallást. Higyjék önök, ez mind csak arra vezet, hogy azon gyermekbe az ingatagságot és erkölcstelenséget oltják. S azon vallásban neveltetés iránt, mit a szülők önmaguk sem követnek, csakugyan kevés hajlammal fog azután a gyermek birni, látván azt, hogy a szülei idegenkednek annak követésétől. Én, t. ház, megtettem kötelességemet. Tudom, hogy ma egészen más szellem uralkodik. Azt mondják talán önök, hogy a reactió és az úgynevezett ultramontanismus alszik. Ne higyjék önök! Én néhány év óta sajnosán tapasztalom, hogy az a bizonyos reactió oly élénken küzd még a parlamenti kötelesség ellenében is, hogy lehetetlen annak létezését önöknek is tagadni. A mi pedig ama bizonyos ultramontanismust illeti, hát az világosan oly követelésekkel küzd, de nemcsak küzd, hanem körülbelül 3—4 éve már, hogy fellépett, melyek nem azon keresztényi, emberbaráti szeretet és haladási eszmének kifolyásai, melyeket én legalább megtanultam a vallásszabadság, a jogegyenlőség és haladás terén követni; mert én Magyarországban, hol nincs lelkiismereti szabadság,
