Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

272. oi'íisg»s ölét november 2". 1888. 277 ember sokkal gyengébb, mintsem mi magunkat is képzelnők — megtörténhetnék, hogy külbefolyás következtében a szülők beleegyeznének abba, hogy ismét más vallásban neveltessék s két-három év múlva megint valami külbefolyás vagy, mondjuk, meggyőződésük következtében egy harmadik vallásban neveltetnék. Kérem t. képviselőtársaimat, vegyék jól figyelembe e törvényszakasz rendeletét. Én magam is azt vallom, hogy nekünk törvényhoí'óknak igenis el kell tekintenünk a vallás iránti rokonvagy ellenszenvünktől, azonban mint törvényhozóknak, az állam polgárainak nevelésére, jellemére kell figyelnünk. Én merem állítani, hogy abban a gyermekben, kibe már a vallásnál fogva beoltatik, hogy ma ide, holnap amoda dobatik, holnapután a szülők önkénye ismét más vallásba viszi — abban a gyermekben hiányozni fog a jellem szilárdsága. Abban mindenesetre a politikai — hogy a legszelídebben fejezzem ki magamat — erkölcstelenségnek, a politikai szinváltoztatásnak magvát hintik el. Vallásszabadságot említenek t. barátaim. Jól van. De hiszen a vallásszabadság nemcsak az apára és anyára, hanem a gyermekre nézve is fennáll, midőn már értelmes, meg tudja bírálni a gyermek, hogy mely vallást kövessen. Tehát semmi esetre sem óhajtanám a gyermeket kitétetni annak, hogy, miként a törvények rendelkeznek, csak 18 éves korában térhessen át és 18 éves korukig az apa vagy az anya, szóval a szülők önkényére legyen bizva, hogy máról holnapra, holnapról holnaputánra más meg más és ismét más két-három vallásban neveltessék gyermekeiket. Én a vallást erkölcsi szempontból becsülöm, csakis annyiban, a mennyiben az erkölcsöt, a jellemet; neveli az emberben, az én meggyőződésem szerint pedig a czélba vett intézkedés erkölcstelenséget és jellemtelenséget oltana be a gyermekbe. Én attól meg akarom menteni a gyermeket és mert nem akarom a szülő hatalmának, önkényének s esetleg az erkölcstelenség s jellemtelenség beoltásának kitenni, e szempontból is ellenzem e szakasznak az előterjesztett szövegben való elfogadását. Meglehet, elfutotta figyelmemet, de az eredeti szövegben erre nézve semmit sem találtam. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat benyújtása alkalmával nem tartották ezt szükségesnek azért, mert a polgárikig megkötött házasság is több hitfelekesettí közt köttetvén, nem egyéb vegyes házasságnál ; azt képzelem tehát ugy gondolkoztak a törvényjavaslat benyújtói, hogy hiszen ott van az 1868-iki törvény és igy új rendelkezés nem szükséges. Ha nem ez volt a szándék, akkor szerettem volna, ha a szakasz tárgyalásának elején ez j nyilváníttatott volna. Ha pedig ez volt a szándék, miután már ellenkező javaslatok is adattak be, szükségesnek tartottam, hogy ezen ellenindítványt is betérjeszszem. Indokolom még t. ház azzal is, hogy mint mondám, ha teljes lelkiismereti szabadság volna, ráállanék ez álláspontra. Most azonban igen veszedelmesnek tartanám ennek elfogadását, a teljes lelkiismereti szabadság kimondása nélkül; mert tartok tőle, hogy ha az általános polgári házasság iránti törvény behozatnék, akkor azon okok következtében, melyek most elfogadtatnának, hogy a szülők rendelkezzenek szabadon gyermekeik vallása felett, az általános polgári házasságnál is ez hozatnék be. Nem is tartanám tanácsosnak, hogyha az általános polgári házasság behozatnék, két-három vallásfelekezetre más, egy más vallásfelekezetre ismét más intézkedések hozassanak be, pl. az önök által u. n. keresztény vagy törvényesen bevett hitfelekezetek közt. Én ezt a jogegyenlőség szempontjából helyeselni nem tudom. De én, mert elejét akarom venni annak, hogy a netalán behozandó polgári házasság kötésekor is a születendő gyermekekre nézve ez a rendelkezés állapíttassák meg, azér': is ellenzem a javaslat elfogadását. És miért ellenzem még azt? T. képviselőtársain Irányi Dániel felhozta, hogy ő 14 év óta küzd barátaival a vallásszabadság behozatala mellett s nem akar múltjához és elveihez hűtelen lenni. No hát í. képviselőtársam, engem ugyanezen okok kötnek ahhoz, hogy én se legyek hűtelen multamhoz, elveimhez, a teljes lelkiismereti szabadság és egyenlőség elvéhez; s ez okokból ellenezem a szakasz megtartását. Emlékezem rá, nagy idő, 1833-ban az országgyűlésen hallottam legelőször azokról a reversalisokról, melyekről, (Egy hang a középről: Majd félélek reá!) nem kell rá felelni, meg fogom önmagam mondani, — melyekről most már el lehet mondani, mint a boszorkányokról, hogy szó ne legyen. És hallottam nyilatkozatokat hazám jeles férfiaitól, kiknek a vallásszabadság és haladás iránti fogalmait bizonyára tisztelni fogja Irányi t. képviselőtársam is, Kölcsey Ferencztől, Beöthy Ödöntől, Bezerédy Istvántól, Borsicsky Istvántól s a még élő Bernáth Zsigmond akkori képviselőtől — (Egy hang: Már meghalt!) bár élne — és több ilyen jeles akkor úgynevezett ellenzéki képviselőktől. Küzdöttek ők az akkor behozni szándékolt reversalisok ellen; küzdöttek az egyenlőség és a vallásszabadságnak a törvényesen bevett felekezetek által való gyakorlása érdekében. Nemcsak akkor, de később, nagy időkön át sem válhatott törvénynyé az, a mit óhajtottak. Később 1837 ben, a mikor már magam is részt vettem a tanácskozásokban, Deák Ferencz és | mindazok, a kik Magyarorszán- haladásának ér-