Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

257. országos ülés október 6, 1888, 21 Elnök: Az igazságügynűnister ur által be­nyújtott törvényjavaslat a hozzácsatolt indokolás­sal együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előle­ges tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittatik. Továbbá az igazságügyminister ur által emiitett, a múlt ülésszakban az igazságügyi bizott­ság által nem tárgyalt törvényjavaslatok újólag szintén az igazságügyi bizottsághoz utasíttatnak. Csávossy Béla, a gazdasági bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház szeptember havi költségvetési előirányzatára vonatkozólag bemu­tatni. Egyúttal bemutatom a pénztár állásáról máj us, június, Julius, augusztus, szeptember hónapokra szerkesztett kimutatásokat s azonkívül a gazda­sági bizottság május havi ülésének jegyzőkönyvét. Méltóztassék az utóbbit a ház irodájában elhe­lyezni, a költségvetési előirányzatot pedig a pénz­tári kimutatással együtt, miután azok kinyo­matva és szétosztva vannak, de különben is a lefolyt hónapokra vonatkoznak, a mai napirendre kitűzni és tárgyalni. Elnök: A gazdasági bizottságnak a szeptem­berhavi költségvetésről beadott jelentésére nézve azt kéri az előadó ur, hogy mivel az különben is az elmúlt hónapra vonatkozik és a jelentés mái­ki van osztva, most mindjárt tárgyaltassék, a mire már volt is példa. (Helyeslés. Ellenmondás). Kü­lönben a t. háztól függ, hogy most kivánja-e ezt tárgyalni, vagy a legközelebbi ülésben. (A legkö­zelebbi iMsben!) Azt hiszem mégis, ezélszerübb lenne a tárgyalást a hétfői ülésre kitűzni, minthogy a jelentés csak ma osztatott ki. (Helyeslés.) Következik az indítvány- és az interpellátiós könyv felolvasása. Berzeviczy Albert jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az interpellátiós, sem az indít­ványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik Irányi Dániel képviselő urnak a Pancsova-vidéki telepítések tárgyában beadott in­dítványának indokolása. Méltóztassanak meghall­gatni az indítványt. Buka Ferencz jegyző (olvassa az indít­ványt). Irányi Dániel: (Halljuk! Halljuk!) T. kép­viselőház ! Minél nagyobb örömmel, igazi lelkese­déssel üdvözölte, a nemzet az év elején a Bukoviná­ból visszatérő testvéreket, remélve, hogy azok itt becsületes, szorgalmas munka után boldogulni, béke idején a nemzeti vagyont gyarapítani és ha veszély találná fenyegetni a hazát, azt hiven, hősiesen védelmezni fogják: annál kínosabban hatottak a kedélyekre a hirek, melyek Pancsova vidékéről csakhamar felhatottak. A hírlapok írták és azok, a kik ott megfordultak beszélték, hogy a hely, melyet a települőknek kijelöltek, mocsá­ros, egészségtelen; hogy ideiglenes hajlékul csak egy résznek jutottak fa-sátrak, mig a többiek gyé­kények, ponyvák és lombok alatt kénytelenek voltak megvonulni, a mi az időjárás ellen különösen a gyengébbeket, az asszonyokat és gyermekeket alig volt képes megóvni. írták és beszélték továbbá, hogy belső telkül igen csekély tért szabtak ki szá­mukra, némelyeknek pedig oly belső telket adtak, a mely már előbbi települőké volt és hogy külső müvelésre is elégtelen földet kaptak. írták és be­szélték továbbá, hogy a kereset, a melyet a gát­építésnél találtak, csakis épen arra volt elégséges, hogy a munkások és családjaik éhen ne vesszenek. Mindezen tudósítások következtében indít­tatva éreztem magamat f. é. május havában arra, hogy indítványt nyújtsak be a t. háznak, — arra kérve , miszerint utasittassék a kormány, hogy testvéreinknek száraz, egészséges helyet jelöljön ki letelepedésre, hogy nekik elégséges belső telket adjon és külső művelésre a szükséges földeket ossza ki; hogy őket a megszerzendő eszközökben is segítse és általán fogva, hogy kezébe vegye az egész telepítési ügyet és azt a nemzet méltó vára­kozásához képest jó eredményre vigye. A t. ministerelnök ur indítványom indokolása folytán azt méltóztatott kijelenteni, hogy nézetei­met osztja, hogy a kormánynak ugyanazon szán­déka van, a melyet én hangoztattam; annál fogva felszólított, vegyem vissza indítványomat, miután a kormány azt, a mit kívánok, a nélkül is a lehe­tőségig teljesítni hajlandó. Készséggel engedtem e felhívásnak és íme alig egynéhány hónap múlva mit kellett megérnünk? Azt, hogy bevándoriott honfitársaink közül igen sokan meg vándorbotot ragadtak, hogy visszatérjenek oda, a honnan nem­rég reményteljesen beköltöztek, visszatérjenek rongyosabban, mint a hogy jöttek, kéregetve városról városra segélyt, nehogy útközben el kelljen pusztulniuk. Ezen hirek méltán megütközést szültek s megdöbbentették a nemzetet ; s annálfogva azt hiszem, hogy a t. képviselőháznak nemcsak joga, hanem kötelessége egyszersmint rajta lenni, hogy e tények okai kiderittessenek, hogy megtudja a ház: mi igaz van ezen tudósításokban, ha történtek hibák, ki okozta azokat, ha történtek mulasztások, kinek kell azokat tulajdonítani. Ez czélj ndít­ványnak, melyet előterjeszteni szerencsém van. Nem vádolok egyelőre senkit, csupán vizsgá­latot, világosságot kívánok, (Elénk helyeslés) azután lesz ideje megmondani, van-e hibás és kicsoda az, azután lesz ideje kérdőre vonni az illetőket (Ugy van!) és miután nincs egyéb czélj a az indítvány­nak, felteszem, reménylem, hogy a kormány maga sem fogja annak elfogadását ellenezni; minden­esetre pedig elvárom, reménylem, hogy a t. kép­viselőház azt elfogadni méltóztatik s annálfogva nem is indokolva azt bővebben, csupán arra kérem a t. házat, hogy indítványomnak a házszabályok

Next

/
Oldalképek
Tartalom