Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

550 370 MBíágos ülés noTfmber 24 1888. A codincatio tehát szükséges és czélszertí, J de semmi esetre nem oly feltétlen postulatum, hogy addig, mig az sikerrel nem történhetik, az oly módon eszközöltessék, mely a polgárok összességének jogkövetelményével és érdekeivel ellentétben állana. Hogy mig a külföldön a polgári házasság általánosítása felé történt haladás, nálunk az ellenkező irányban ment véghez, azaz a felekezeti jogok mindinkább előtérbe léptek, ez tagadhatlan. Hogy ebből különféle inconvenientiák eredtek, ezt kétségbe nem veszem; hanem azt mondani, hogy ha fenforognak ezen inconvenientiák is — egyes esetekben — azok sem a felekezetek egymás iránti viszonyát, sem az állam és egyház közötti viszonyt, sem a belbékét nem zavarják, csak azt constatáltam, hogy nagyobb bajok tágasb körben ebből nem eredtek, a nélkül, hogy én ezzel a jövőre nézve valami jóslatot akartam volna tenni; mert hogy az ilyen inconvenientiák másféle általános kötelező jog mellett is beállhatnak, azt a házasság vallási természeténél fogva könnyen mindenki előre láthatja. Történik ez más téren, történt még a cauonjog terén, a hol t. i. az a kérdést, hogy ki van-e hirdetve, vagy nincs kihirdetve, a tridenti zsinat határozata a centuria casuum czímíí munkában, a múlt században Tapolcsányi szép könyvben megmagyarázni és tisztázni igyekezett. A mi a házasélet lazaságát illeti, abban tökéletesen egyetértek a Józsefváros t. képviselőjével, fájdalmas tünemény, de annak egyedüli oka nem a törvényekben, hanem egészen más, mélyebben fekvő okokban rejlik. E tünemény nemcsak a vegyes házasságoknál, hanem a tiszta — értem a vallásra nézve tiszta — házasságoknál is mutatkozik, mert itt is szaporodnak az elválási esetek évrőlévre, ez, mondom, nem a törvényhozási intézkedésekben, melyek azonosak maradtak a múltban ugy, mint most, hanem más okban, talán a törvénynek nem helyes magyarázatában, talán más társadalmi' bajokban rejlenek. Régi példabeszéd az, hogy Quid valent leges sine moribus. Hogy ezen bajokon nemcsak a törvényhozás, hanem más úton is segíteni kell, ezt igenis érzem és érzi mindenki. Áttérek már most a t. képviselő ur által említett két tárgyra. Az lett mondva, hogy tiltó új akadályt állítottak a ministeriumok egyetértve az ausztriaival, sőt az is volt mondva, hogy ez azért történt, mert a házasságjognak bizonytalansága Magyarországon tette ezt szükségessé. A dolog ugy van, hogy Ausztriában már a század eleje óta számos olyan intézkedés van, mely megkívánja a külföldtől, hogy személyes képességéről bizonyítványt hozzon. Ez nem új intézkedés, ez régi intézkedés, ez nem áll csak Magyarországra, hanem más országokra is, a mint más tartományok viszont ezt megkövetelik az osztrák alattvalótól. Midőn tehát Ausztriában ezt megkívánhatják, nekünk nem lehet megtagadni saját honosainktól, mert különben a házasság reájuk nézve megakadályoztatnék; arra nézve, hogy ki adja ki a bizonyítványt, ministeri határozat kimondta, hogy a vallásügyi minister, kétes esetben egyetértve az igazságügyministerrel. A mi a külföldi házasság érvényességét illeti, a vélemény az iránt rendszerint esetről esetre meg szokott adatni és az ő Felsége személye körüli ministerium, mely esetre vonatkozólag adta meg az 1871. évi véleményét, előttem nem ismeretes, de hogy általában véve kétségtelen az, hogy a polgári házasság Magyarország jelen törvényhozása szerint érvényesnek nem ismertetik, azt senki kétségbe nem vonhatja. A mi már most a protestánsokat illeti, a Józsefféle szabály intézkedése, a 29. §. ezeket mondja: „Nem minden — bár kifejezett — egyezést tartunk elégnek a házasság megkötésére, de a házasságikötés lényegéül és niulhatlanul szükséges feltételéül rendeljük, hogy a kölcsönös házasulási egyezés a pap, lelkipásztor vagy pópa, kinek egyházában vagy kerületében a házasulandók laknak, két tanú jelenlétében fejeztessék ki." Ez intézkedések szerint a jogászok nézetei szétágaznak; vájjon a „locus regit actum'

1 a protestánsoknak külföldön kötött polgári házasságára alkalmazható-e ? ha tehát a vélemények szétágazásának helye van, akkor ez csak argumentum arra nézve, hogy ezen ügyben is határozzunk, határozzunk törvény által, a mely határozat épen abban a törvényjavaslatban foglaltatik, a mely most jelenleg a mi tárgyalá, sunknak alapját képezi. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni; a mi pedig a határozati javaslatokat illeti, csatlakozom azon nyilatkozathoz, melyet a ministerelnök is előttem tett. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök I Onody képviselő ur kivan személyes megtámadásra szólni. (Nagy zaj. Felkiáltások: Ki? Eláll! Szavazzunk!) Ónody Géza: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk !) A t. előadó ur beszédében, mikor az általam felhozottaknak czáfolatába bocsátkozott, jónak látta az antisemitizmust akként támadni meg, mintha a mások tulajdonát és személyét sértené és mintha az ellen nem volna más törvényes eszköz, mint a büntető törvények alkalmazása. (Felkiáltások: Halljuk!) Ezt t. ház, egyenesen személyemre czélzottnak tekintettem. (Zaj. Nevetés.) En tehát kijelentem a t. előadó urnak, hogy nagyon téved, ha azt képzeli, hogy a mi eszméink a tulajdon szentségét támadnák meg s hogy azon visszaélésekben, a melyek fájdalom, a legközelebbi múltban elkövettettek, nekünk csak legkisebb részünk is volt; hanem