Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
270. országos Bléi november 24. ISS3. 247 nyers kifejezéssel, hanem a dolog lényegében. Hát hogy áll a dolog ? Figyelembe veendő, hogy a polgári házasság intézménye, ha azt egész teljességében vesszük, magában három alkatrészt foglal. Először azt, hogy a házassági viszonyt kizárólag szabályozza az állam, másodszor azt, hogy ezen házassági viszony felett a jurisdictiót gyakorolja kizárólag az állam és harmadszor azt, hogy a megkötés történjék az állam közege előtt. Ezen három alkatrész közül az első kettő aránytalanul sokkal fontosabb és viszonyaink között sokkal szükségesebb, mint a harmadik, ha már azt mondom, hogy a harmadik aránylag nem olyan fontos, a melyre nézve véleménykülönbség van a ház oly tagjai között, a kik a két első pontot teljesen elfogadják, vájjon elvtelenség-e azt mondani, állapítsuk meg ma azt, a miben e ház túlnyomó nagy többsége egyetért, ne akarjuk a háznak irányadó nyilatkozatát meghiúsítani, mert a harmadik viszonyaink közt kevébbé fontos pontra nézve eltérés van közöttünk, haladjunk lényegesen, jelentősen a kitűzött reform irányában. Vájjon van-e abban elvtelenség, vagy csak ürügy az előadó ur részéről, hogy ezen határozati javaslat belső igazságának kényszere elől elzárkózhassak *? (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Most a ministerelnök ur nyilatkozatára térek. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom némi zavarban va gyök, midőn e nyilatkozattal foglalkozni akarok. Á ministerelnök ur nyíltan kimondotta ma is, hogy meggyőződése a reformkérdésekbei) nem változott ; de mégis kísérletet tett arra, hogy gyengít ;e azon kijelentések horderejét, melyek e házban történtek s melyek a magyar törvényhozásnak a házassági ügyben mintegy hagyományos politikáját képezik. Meri: mi egyébnek tulajdonítsam azt, ha nem annak, azt, hogy egy vagy más okból gyengíteni óhajtja, ha Deák Ferencz beszédjét ugy magyarázza, hogy az abban foglalt reformokra nézve Deák Ferencz azt mondotta volna, hogy azok megvalósítandók, a mikor lehetséges. Deák Ferencz azon reformokat napirenden levőknek, azok valósítását megkezdendőnek tekintette 8 a mit Deák Ferencz mondott, az, a mit tán mindnyájan hisszünk és vallunk, hogy egy olyan, igazán minden pontra kiterjedő politikai programúi fokozatosan egymásután valósítható, hozzá teszem, kellő kímélettel és körültekintéssel valósítandó; de hozza meg minden év a maga gyümölcsét, hozza meg minden viszony szabályozása azt, hogy ezen alapon, ha helyesnek látjuk, valóságos elöhaladás történjék. Es ne akarjuk gyengíteni azon sajátságos magyarázattal, a mit az ellenzék és a kormány feladataira vonatkozó magyarázattal a ministerelnök ur felhozott, miről már a múlt alkalommal szólott s mit ma is felemlített. Én megvallom, a kifejezéseket szereneséseknek nem tartom. Mert hogy értsem én azt, hogy az ellenzék abstract elveket hirdet, a kormány a concrét valósítás lehetőségét ítéli meg. Hogy értsem azt, hogy a kormánynak alaposabban meg kell gondolnia valamit mint az ellenzéknek? En hiszem, hogy a ministerelnök ur nem czélzatosan teszi, de helyzetének hibája hozza magával, (Ugy van! Ugy van! a bal és szélsőbalon) hogy ily veszélyes és visszaélésekre felhasználható tételeket oly általánosan állít oda. Mert ha szavai értelmét teljes tartalmukban, minden módosítás és lényeges megszorítás nélkül vennők: akkor őszinte politikai élet, őszinte politikai bizalom a nemzet és áliamférfiai közt teljesen lehetetlen. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Az ellenzék helyzete különösen kényes. A kisebbség érzete, a folytonos leszavaztatás által beállott ingerültség és az, hogy az ellenzék legtöbbje fölött az eszközöknek és módoknak nem rendelkezik, az embereket csatlakozásra bírni, a mik a kormánynak különösen nálunk bőven meg vannak adva, —- mi természetesebb, mint hogy az ellenzéknek a ragaszkodást elvei és az ország érdekeinek erélyes felkarolása általkeli biztosít mi. De ebben'a túlságra, a visszaélésre nagy inger rejlik, nagy inger arra, hogy valósíthatlan dolgokat hirdessen, hirdes c e azzal a tudattal, hogy ebben az irányban lényeges eredmény maga sem mutathat fel még jövőben sem. Csak egy tartja féken azt, hogy a politikai élet el ne fajuljon, a politikai felelősség érzete, melynek az ellenzékből sem szabad hiányozni, ha nem köteles is az minden körülménynyel ügyszámot vetni, mint a kormány. De ha azt elfogadnók, hogy bármit állítunk is az ellenzéken, ez csak abstract ellenzéki szempont s hogy mit tartunk fel abból, mi később a kormányon, teljesen szabad megítélésnek van fentartva, ez azt jelentené, hogy az ellenzék bizalmat nem kér s nem érdemel, inert a mi az ellenzéken állíttatik, az nem politikai felelősséggel van mondva. Ezt igy elfogadni nem szabad. Csanády Sándor : Erkölcstelenség! Szilágyi Dezső: Ez veszedelmes tan és én ezt soha semmi körülmények közt el nem fogadom. Vannak, kik némi cynismussal tekintik ez állást és azt hiszik, az éietbölcseség abban áll: ezt követni, de meg nem mondani. De ha megengedem én, hogy idők és körülmények bírhatnak a politikai magatartásra hatással; ha megengedem, hogy a valósítás foka és mértéke talán bizonyos mérsékletet szenvedhet a kormányzás körülményei közt, mint a mi módon hirdettetett az ellenzéken : de azt, hogy lényegében gyakorlatilag valósítható és politikai felelősség által fedezett politikát hirdessen valaki az ellenzéken és váltsa be azt a j kormányon, — ezen tétele alól a politikai élet eor-
