Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

248 -*^ országos illés reetségének senkit sem lehet felmenteni. (Elénk helyeslés balfelől.) A ministerelnök ur azt mondja, hogy a esaládi joggal lesz összekapcsolva ezen kérdésnek megoldása, még pedig — és pedig ez positivésbecs's kijelentés — általános érvényű megoldása és azt mondja, hogy óhajtja, hogy ez minél előbb megtörténjék, én ezt ugy értem és hiszem, a ministerelnök ur sem kívánja máskép érteni, hogy legjobb ereje szerint törekedni fog reá. Azt mondja továbbá, ha a ház egyetért valamelyik határozati javaslattal, fogadja el, a kormány köteles azt figyelembe venni, de hozzá teszi, hogy annak követése iránt politikai kötelezettséget nem vállal. A kormány figyelembe vesz még mást is, az ország általános érdekeit és azután kötelessége szerint fog előterjesztést tenni. Ez t. ház, annyit jelent, hogy a ministerelnök ur kötelező nyilatkozatot a házassági jog jövő reformjára nézve a kormány nevében tenni nem akar. Ez baj s részben a ministerelnök ur helyzetében gyökerező baj. Valóban nem lehet panasz a ministerelnök urnak az ellenzék discae tiója ellen, talán iúlságig visszük azt, de ha tesszük, az ügy érdekében' töiténik. Az puszta formális nyilatkozat, amit már a t. igazságügyminister ur is megígért, hogy a családjoggal összekapcsolva be. fog terjesztetni a reform. Csak azon különbséggel, hogy az igazságügynimister ur azt hitte, hogy e nélkül nem is lehet. A ministerelnök ur ezt nem mondta talán átlátja, hogy az összekapcsolásnak semmi lényeges alapja nincs. A esaládi jog a házassági kötelékre vonatkozó jogon kivül mit foglal niagáb; n ? A házassági \ agyonságot, az apa és gyermek közti viszonyt, az adoptatiót, a gyámságot, gondnokságot. Ezen jogi intézmények mind szabályozhatók anélkül, hogy tudnók, milyen a házassági jogra vonatkozó törvény, milyen a házasság megkötésének különböző formája. Ha tehát tényleg összekapcsoltatik e két egymástól válhatlan összefüggésben nem álló rész, akkor annak okát én csak abban látom, hogy a kormány abban a nem irigylendő helyzetben van, a hol neki minden haladék jól esik, ha még oly mesterkélt is. De t. ház, ha mi azon sajátságos helyzetben vagyunk — és valóban sajátságos és e házban komoly figyelmet érdemlő helyzet az, hogy a ministeriumnak vezére határozott meggyőződéssel bir e dologban s hogy a ministeriumnak vezére a megvalósítás opportunitásátmár évek előtt vallotta és sürgette, hogy ezen meggyőződése találkozik a ház meggyőződésével, de ő még sem meri meggyőződését a ház meggyőződésével összekötni. Ez egy sajátságos jelenség politikai életünkben, a mi nem magyarázható ki másból — én nem tudom, ez-e az oka, vagy sem — mint azon sokszor végzetes hibából, hogy valaki a kormányra lép, vagy a kormányon megmarad azon biztosítékok nélkül, ímeiuber 24. )sS3* hogy itt a törvényhozási reformokból, azt, a mit lényegesnek és helyesnek tart, valósíthatja is. De ha a kormány bármely okból nem tehet kötelező nyilatkozatot, a ház az ország szükségei által vezéreltetve, ne csak tegyen nyilatkozatot, de törekedjék annak érvényt szerezni. Igaz, e ház ma-holnap kimúló félben van, de mégis kívánom,. hogy a ház azon meggyőződést, hogy a házassági jog reformjára nézve milyen elvből kell kiindulni és hogy a reform nem elodázható, hanem sürgős szüksége az országnak, hogy azon politikai meggyőződést és azon traditionális politikáját a magyar törvény-hozásnak tartsa fenn és hagyja eredményül a következő törvényhozásnak. Ez a legkisebb, a mit tehet. Az ily kijelentéseknek van politikai és erkölcsi erejük. Ezek erősítik és megszilárdítják a meggyőződést és a reform szüksége és helyessége iránti általános érzetet. Reménylem, hogy a törvényhozás lesz legalább azon kötelességérzette] és lesz azon elhatározása, hogy ne lehessen többet a magyar parlamentben arra hivatkozni, a mire ma a ministerelnök ur hivatkozott — tapintatosan-e, nem tudom — hogy ha azon reformból, a melyet annyiszor helyeseit a ház, nem lett semmi, ennek oka a ház maga, mert a há.z nem követelte komolyan egy kormánytól sem határozatainak megvalósítását. Hosrv ez meir ne történhessék, tartsuk fenn e hagyományos traditiót a magyar törvényhozásnak, adjuk át azon magasságban és meggyőződésben azokat, a mint kaptuk elődeinktől. Ha nem valósítható meg ezen ülésszak alatt, hagyjuk a jövő országgyűlésnek, érlelje meg az azon nagy reformot, a mely nélkül jogegyenlőségnek, a lelkiismereti szabadságnak és a házassági jogintézmény erkölcsi fenségének megfelelő szabályozás Magyarországon nem fog eléretni. (Élénk helyeslés ahaloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Messzire haladván az idő előre, nem vettem volna igénybe a t. ház figyelmét, ha a tárgynak fontossága és némely beszédemre tett észrevételek és megjegyzések azoknak, habár csak rövid illustrálására nem köteleznének. Jeleztem álláspontomat múlt beszédemben, utaltam a történeti fejleményekre és az okokra, a melyek különös óvatosságra intenek. Kiemeltem, hogy a jelen törvényjavaslat által, véleményem szerint sürgős szükségességű intézkedés tétetik, a mely semminek sem praejndicál, semminek elejét nem veszi, semminek útját nem állja. Azon észrevételre, a mely tétetett, hogy én találtam volna fel a nehézséget, hogy magam láttam át csak a viszonyok azon természetét, a melynél fogva az elvileg kimondott javaslatokat nem lehet létesíteni, erre nézve legyen szabad azon megjegyzést tennem, hogy az elv a cselekvés iráuyát tűzi ki, de törvényhozási működésben a