Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
244 ^70. országos ülés november 24 1SS3. meggyőződése é: :- megbízó levele között, az önérzetes, jellemes férfiú ily esetben nem fog habozni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Soha nagyobb, soha fényesebb dicskör nem övezte körül Deák Ferencz homlokát, minta midőn Zalavármegyében a bujtogatóktól félrevezetett nyers tömeg által megbuktattatott, mert elvéhez, az adózáshoz ragaszkodott: és soha szebb, soha követésre méltóbb példát nem adott, mint a midőn barátainak erőfeszítése következtéién, de törvénytelen eszközökkel a legközelebbi gyűlésen megválasztatván, a választást el nem fogadta, nem akarván bortól és vértől pirosló megbízó levelet venni kezébe. A képviselő megbukhatik, de ha meggyőződéséhez lm marad, nevére azért szenny nem hárul. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fontoljuk meg ezt uraim, fontoljuk meg mindnyájan és szavazzunk ugy, hogy emelt fővel mondhassuk: meggyőződésemhez hu maradtam, elveimet nem tagadtam meg. Kérem, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni; (Halljuk! Halljuk!) de miután azt óhajtom, hogy mindazok, a kik a múltban velünk szavaztak, a kik a polgári házasság elvét elfogadták, üljenek a háznak bármelyik oldalán, ez alkalommal is hozzánk csatlakozhassanak és ne akadályozhassa őket netán azon nehézség, hogy indítványomban ama kifejezés foglaltatik, mely szerint a kivánt törvényjavaslat még ezen országgyűlés alatt terjesztessék elő : hajlandó vagyok reá állani, hogy azon kifejezés helyett e szó: „mielőbb* tétessék. (Élénk helyeslés.) Elnök: E szerint t. ház, az indítvány ugy szólna, hogy utasítsa a t. képviselőház az igazságin mistert, hogy az általános kötelező polgári házasság iránt mielőbb terjesszen elő törvényjavaslatot. Szilágyi Dezső: (Halljuk!)Azon határozati javaslat, melyet tegnap ugyszólva kisegítőül nyújtottam be, a vitának oly késő szakában terjesztetett elő, hogy az előadón kivüi mik a t. minister urakra volt lehető, hogy arra elébb eszi ev ételt tegyenek, mielőtt a zárszó reám kerül. A ministerelnök ur, javaslatomra csak egy általános nyilatkozatot tett •— az igazságügyminister ur, valószínűleg később fog nyilatkozni — természetesnek fogja találni a t. ház, hogy csak igen röviden, csak azon egy pár lényegesnek látszó pontra szorítkozzam, melvet a t. előadó ur mai nap elmondott. (Halljuk!) A lényege a dolognak mindegyik határozati javaslatnál — s ez választja el azt "hiszem az előadó ur álláspontját s ezen ház nagy többségének az álláspontját — hogy a t. előadó ur azt mondja, nyugalommal, meggyőződésből, hogy nincs szükség nógatási politikára, nincs szükség, határozati javaslatokkal sürgetni, az irányát kijelölni a házassági jog reformjának. Hogy azonban erre szükség van, arra senki oly alapot nem szolgáltatott, mint a t. előadó ur utolsó beszéde. Mert ha azt tapasztaljuk t. há,z 5 hogy a házassági jog reformjára és arra, hogy milyen irányban vezetendő az, visszaesés merül fel ebben a házban és a visszaesés, a hátralépés az előadói székről hirdettetik: akkor be van bizonyítva, hogy itt a háznak újra nyilatkozni kell és újra tanúsítani kell, hogy a ház és általa az ország meggyőződése a reform tekintetében sem alapelvére, sem sürgősségére nézve nem változott. A t. előadó ur azt mondja, hogy ha századokig megtudtunk lenni a házassági jog állami megállapítása és az állami jurisdietio behozatala nélkül, hát egynéhány esztendeig miért ne tudnánk meglenni ? De ha ez áll, akkor a t. előadó ur nem ülne ott, mert .századokig megvoltunk azon javaslat nélkül is, melyet az előadó ur előterjesztett (Derültség a bal és szélső baloldalon) és egynéhány esztendeig mégis csak meglehettünk volna nélküle. Es nemcsak a t. előadó ur nem ülne ott, hanem egyetlenegy reform sem kerülne ebben a, házban tárgyalás alá, a mely egy vagy más szempontból a kormánynak vagy bizonyos befolyásos köröknek alkalmatlan. Mert én nem ismerek oly fontos és lényeges reformot, vagy nagyon kevés lehet az államéletben, melyre ne lehetne mondani, hogy 100 esztendeig nem volt meg és egy pár esztendeig, ha meg nem lesz, ki nem lyukad a föld Magyarországon és nem esik kétségbe az előadó ur. Mikor ezt halljuk az előadói székről hirdetni, mit soha sem hallottunk ezen ügyekre nézve mondáid onnan — én ugyan meggyőződését tisztelem t. képviselőtársamnak — de mikor azt halljuk tőle, hogy makacsul ragaszkodik hozzá és hirdeti onnan, hogy a polgári megkötés intézményét a házassági jog terén nem lehet behozni a nélkül, hogy az egész vonalon az állam és egyház közötti ügy szabályozása föl ne karoltassék, ha ezt mondja az előadó ur: daczára annak, hogy szíves figyelmét felhívtam a ministerelnök urnak 10 évvel ezelőtti nyilatkozataira, nem azért, mert ő mondta — ámbár az is súlylyal bír, kivált a jelenlegi körülmények közt — de mert általánosan elismertetett minden oldalról, hogy ily általános viszony rendezésének szüksége nem forog fenn, hogy legfölebb csak tévedés, vagy ürügy lehet az elhalasztásra, kérdem, nincs-e szükség ezen visszaesés ellenében a nógatási politikára.? (Helyeslés a baloldalról.) A t. előadó ur egyébiránt talán következetesen, de tévesen ragaszkodik azon körülmény jelentőségéhez, hogy a polgári házasság általánosan kötelező intézménye még is csak össze van forrva azzal a forradalommal, mire nézve egyébiránt bátor vagyok azt mondani, hogy az Isten lételét Bobespierre nem tagadta, ebben téved az előadó ur, ellenkezőleg, egy legfőbb lény lételét akarta állami törvényhozás útján, talán az akkori időben
