Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

270, országos filés november -4. 1881. 246 az előadó ur pártolásával is elfogadtatni. Mondom, az előadó ur erre döntő súlyt helyez, a múltkor már nyilatkoztam ily értelemben, de legyen ezúttal ismételve, hogy politikai babonának tekintem azt mondani, hogy a forradalmak mozgalmaiból gyakran erőszakosan, gyakran bűnös túlságok kíséretében fejlődött, gyakran a kiesapongásig és az őrjöngésig fajult mozgalmaiból eredő minden elvet •és azok minden következményeit el kell vetni. [Helyeslés bálfelől.) Ellenkezőleg, az ön által úgy megbélyegezni szándékolt franczia forradalom behintette a világot oly halhatatlan és oly örök érvényű elvekkel, melyek meggyökereztek és melyek ma intézményekben, mindenki által pártolt állami intézményekben megtestesítve állanak fenn, akkor, mikor az azokat széjjelhordó franczia sasokat rég a Rajnán túl kergették vissza. (Helyeslés baloldalon.) S t. i. előadő ur is a törvényjavaslat indokolásánál oly elvekre nyilatkozott öntudatlanul m, a melyek általános érvényét és elterjesztését a franczia forradalomnak köszönjük. (Drrültség a baloldalon). De én nem azon czélból szólaltam fel, hop-y a fórradalmak apológiáját adjam elő, a politikai, az állami élet, azaz az elemek kitöréséhez hasonló erejű megrendítő tüneményeinek helyes megítélése, már rég köztudattá vált, a nélkül, hogy azt mindig dicsőíteni, vagy tőle mindig borzalommal kellene elfordulni, rég méltatva vannak azok, mint az emberi, különösen a politikai fejlődés nagy korszakot alkotó eseményei s túlzás nélkül mondhatni, hogy az új kor három nagy forradalma eredménye nélkül, nem állana ott^az emberiség fejlődésében, hova jelenleg eljutott. És ha tudjuk azt, hogy főleg az angol forradalom az, a melytől a politikai szabadság, különösen pedig az alkotmányos monarchia szabadsága eredt, hogy a franczia és az amerikai nagy forradalomnak elméleti és gyakorlati eredményei, a tudományokban és állami intézményekben az emberiség közkincseivé váltak: akkor egyszersmind enk orra mondjunk le oly érvelésről, mely valamely intézmény forradalmi eredetét elegendő oknak tartja annak feltétlen elvetésére. És tévesen tér vissza ma is azon állítására a t. előadó ur, hogy a polgári megkötés intézménye csak az állami és egyház közti compromissumlsól keletkezhetik, mert ezt maga sem akarja igy érteni, tudom, de akkor ezzel azt mondta ki, hogy sohasem jöhet létre. Mert eompromissum mit jelent? mindkettő beleegyezését. Már most ez feltételezné nem egy egyház részéről dogmáinak előzetes megváltoztatását. Nem abban, tehát, hogy ily eompromissum jöjjön létre forma szerint, a mi igazságtalan kívánság volna még az egyház irányában is, mert átvinné az egyházat azon kényszerű helyzetbe, hogy kénytelen legyen dogmáit pusztán oly okból megváltoztatni, hogy a polgári élet terén szükséges reformokat lehetővé tegyen. Nem is volt ezen intézmény behozatala sehol ily formaszerű eompromissum eredménye, üe ha az előadó ur azt a kívánalmat állítja fel, hogy ennek ne legyen az egyház üldözésére irányzott éle, hogy ezen intézményt nem szabad arra felhasználni , hogy a lelkiismereti szabadság az egyénben, vagy énen az egyházban elnvomassék, ne használtassák fel ürügyül arra hogy az egyház befolyása a házasság tekintetében, és hogy ezen befolyás gyakorlatában pro foro interno kizárási sék, ha ezt érti alatta: akkor olyat hirdet, a melyhez én minden fentartás nélkül járulok, de ez nem eompromissuma az elveknek, ez egy igazságos és politikai bölcs eljárás és ennek megsértését se ezen, se azon oldalról senkisem javasolja. De t. ház, lehet, sőt hiszem, hogy t. képviselőtársam maga is ezen nézetben van, talán kifejezésében tévedt nem gondolatában, de azt már nem hiszem, hogy a canonjogra vonatkozó észrevételeknél csak a kifejezés hibájában lenne köztünk a vélemény különbség oka. T. ház, én utaltam arra és fentartom ma is, hogy a felekezeti részben állami jogoknak rendszere, melyek párhuzamosan egymásmelleit egyenlően érvényben vannak, as egymásmelleit párhuzamosan fennálló bíráskodások intézménye és még inkább azok szaporítása ezen törvény megalkotásával feloldhatlan összeütközésekre vezet. Egy példát fel is hoztam — és erre vissza kell térnem, mert egyenesen azon székről lett a czáfolás megkísértve, és az a példa az volt, hogy ha egy kath. fél a ki házasságra lép egy zsidóval ezen törvény szerint és aztán durante matrimonia, egy másik katholikussal köt házasságot, azt mondom, az új házasság, mint tisztán katolikusok által kötött házasság a canonjog és a szentszék alatt áll. Az előadó ur azt mondja, hogy nem áll alatta. Hát én nem akarom zavarba hozni az igazságügyminister urat, nem a ministerelnök urat, a cultusminister urat, még az ő Felsége személye körüli minister urai sem, mert ez is beleszól a házassági ügyekbe, (Derültség a baloldalon,) de ha megkérdeznék őket, hogy áll-e alatta, a t. előadó ur nézetét egyetlen egy sem fogadná el. Miért t. ház? Mert a törvényjavaslat csak arról intézkedik, hogy abból a házasságból, mely ezen törvényjavaslat értelmében vegyesen köttetett zsidó és keresztény közt, ha a másik fél is keresztény lesz, a házasság nem vonható ki ezen törvény érvénye, ezen törvényben meghatározott bíráskodás alól. De a mint a katholikus fél más katholikus féllel kötött házasságot, erre a t. előadó urnak kegyes engedelmével mindaddig, inig nézetéhez társat nem kap — azt pedig bajosan kap még barátságból is, {Derültség,) bátor vagyok azt hinni, hogy arra egyedül irányadó a canonjog, abban egyedüli fórum a szentszék. A milyen furcsa az előadó urnak nézete ebben, még furcsább felfogása a canonjog érvényéről és a szentszéki eljárásról. Egy veszedelmes elvet mondott ki — nem tudom mit fognak ehhez