Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
270. országos ülés november 24 1883. Q43 egyenlőség követelménye s az általános polgári házasság behozatalát megkönnyíti és mint ilyenhez szívesen hozzájárulunk. Többen t. barátaim közül eltérő nézetben vannak. A következés meg fogja mutatni, melyikünknek volt igaza. De egyről már is bizonyosak vagyunk, egyre nézve nem áll fenn a csalódásnak lehetősége, és ez az, hogy ezen törvényjavaslat következtében, ha az törvény nyé válik, izraelita polgártársaink egyenjogúsága teljes lesz és nem lesz többé e hazában ember, a ki egyenlő terhek viselése mellett ne legyen egyenlő a jogokban is. És ezt oly vívmánynak tekintjük, melyet elszalasztani avagy csak elhalasztani is hiba, mulasztás lenne. Nem egy tál lencse az, uraim, melyért örökségünket eladjuk ; nagy nyereség, drága kincs az, melyért pedig cserébe semmit sem adunk. És evvel reménylem, el levén oszlatva azon félreértés, mert egyébnek nem tekinthetem, mely köztünk, testvérek között keletkezett, azok ellen fordulok, a kik elvi és állandó ellenfeleink. (Halljuk! a szélső balon.) A t. igazságügyminister ur azon szemrehányás ellenében, mely szerint a ház határozatával ellenkezőleg nem az általános polgári házasság, hanem a keresztények és zsidók közt köthető házasság iránt adott be törvényjavaslatot, azzal látta jónak magát védelmezni, hogy a képviselőháznak érintett határozata csak általában polgári házasságról szól és igy ő feljogosítottnak tartotta magát arra, hogy ily szűk köríí, ily korlátolt hatású törvényjavaslattal álljon elő. Sajnálom, de megkell vallanom, hogy ily mentség prókátori kifogásnak, hogy ne mondjam fogásnak, meglehet beillik, de egy ministerhez, különösen pedig az igazságügy ministeréhez, véleményem szerint nem méltó. (Élénk helyeslések a szélső baloldalon.) Avagy ha a a képviselőház csakis ilyen korlátolt, ilyen kivételes törvényt óhajtott volna, nem birta volna-e ebbeli akaratát világosan kifejezni? A t. minister ur elsorol azután számos nehézséget, melyek szerinte az általános polgári házas ság behozatalának útjában állanak. Úgyde mindezen nehézségek t. ház, fennállottak régebben is és ennek daczára, utasította az 1869-iki az 1873-kx és utoljára az 1880-iki képviselőház a ministereket az általános polgári házasság behozatala iránt. Szegény Eötvös, szegény Horváth Boldizsár, szegény Deák Ferencz, ti mindnyájan nem ismertétek azon nehézségeket, melyek kivánságtok útjában állanak: dr. Paulernek kellett 15 év múlva felszólalni, hogy felvilágosítsa a képviselőházat, felvilágosítsa az országot azon akadályokról, a melyeknek elhárítása oly nagy munkába kerül. Szegény, és legszegényebb 1880-ki képviselőház te, mely arra kötelezted a ministert, kötelezted ápril 16-án,hogy még ugyanazon országülés alatt terjeszszen elő ily javaslatot. Mily meggondolatlanság, mily könnyelműség volt ez tőlünk mindnyájunktól és mely megbocsáthatlan közöny a ministerek részéről, a kik ezen határozatot elfogadták, ha nem akarták azt teljesíteni. A t. minister ur mindezen aggodalmak elsorolása, fejtegetése után végre is megvallja, hogy ő az általános kötelező polgári házasság szükségét nem ismeri el. Én tisztelek minden meggyőződést, tisztelem az igazságügy minister ur meggyőződését is: de engedje meg őszintén megjegyeznem, hogy a parlamenti kormányrendszer törvényei szerint, ha a ház többségének és valamely ministernek meggyőződése között összeütközés támad, nem a ház többsége szokott lemondani. (Tetszés lalfelol.) Végre még egyet. Egyik képviselőtársunk a túloldalról, ha nem csalódom, Rosszival ur, azt kérdezte tőlünk mindnyájunktól, vájjon megmondtuk-e választóinknak, hogy mi az általános polgári házasságot be akarjuk hozni? Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a mi engem illet, én megmondtam, és pedig ismételve; kifejtve ezen új intézmény szükségét, és megmagyarázva, hogy az egyátalán fogva nem ellenkezik a nép vallási érzelmeivel, a mennyiben minden házastársnak szabadságában áll a polgári hatóságtól az isten oltára elé áldásért járulni; és biztosíthatom a t. képviselő urat arról is, hogy választóim ezen nézetemet ép úgy helyeselték, mint a többieket, melyeket előttük fejtegettem, mert a, haladás emberei, a szabadság, jogegyenlőség hívei lévén, nem akarják és nem akarhatták, hogy mások ki legyenek rekesztve azon jogokból, a melyeket maguk élveznek. Tették-e mások t. képviselőtársaim közül, nem tudora, nem vizsgálom, ahhoz semmi jogom nincs. De azt hiszem, mindazok, a, kik a szabadság és jogegyenlőség örök elveit vallják és hirdetik, nemcsak feljogosítva, de kötelezve is vannak ezen új intézményre szavazni, mert a szabadságnak és a törvényelőtti egyenlőségnek szoros következménye; és kötelezve vannak különösen azok, a kik a szabadelvű czíniet viselik, ha, nem akarják, hogy azt álareznak, szemfényvesztésnek tekintsük. {JJgy van! a szélsőbalon). A képviselő és választó között erkölcsi kapcsot képez a programúi, melyet választása alkalmával a jelölt előadott és a melynek alapján megválasztatott. Ha a képviselő programurjához hu, választóinak bizalmát bizonyosan nem fogja elveszíteni. A képviselő tartozik választóinak nézeteit kipuhatolni, tartozik a helyi érdekeket, a mennyiben az igazsággal megegyeznek, tehetsége szerint előmozdítani; de országos dolgokban csakis a nemzetnek valódi érdekeit köteles követni. Különösen pedig nem tartozik, a szeszélyes és félrevezetett tömegeknek változó akaratát követni saját programmja, saját elvei, saját meggyőződése ellenére; de felvilágosítani, jó útra téríteni tartozik azokat, ha tévednek. És ha végre is választania kell saját 31"
