Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

242 270. országos ülés noTumber 24. 1883. Tisza Kálmán ministerelnök: Alkot mányos, fokozatos fejlődésben más példát mutatni ; nem fognak, mert az abstract elméleteknek egy- i szerre megvalósítása nem az alkotmányos fejlő- I dcsnek, hanem a forradalomnak a müve. (Ugy van! Igaz! jőbbfélöl.) Ezeket elmondva rátérek magukra a határo­zatijavaslatokra. (Halljuk. 1 Halljak!) Mondhatnám, t. ház, én is, még pedig saját tapasztalatomból is, — hisz mások hivatkoztak rá — hogy a határo­zati javaslatoknak legalább közvetlen gyakorlati eredni nye ily dolgokban nem szokott lenni, pedig nem teszem fel azon kormányokról sem, a melyek akkor álltak az ügyek élén, hogy a ház határo­zatfii iránt a kellő' tisztelettel és figyelemin el ne lettek volna. Csak röviden és egyszerűen azt kívánom meg­jegyezni, hogy az én meggyőződésem szerint, a már munkában lévő családi és házassági jog kap­csában lesznek csak a. kérdések általános érvény­nyel czélszerííen megoldhatók. Óhajtom, hogy az lehetőleg minél előbb megtörténjék, de a kormány mint ilyen, ezen nagyfontosságú kérdésben sem azon irányban, melyet a határozati javaslatok megjelölnek, sem annak ellenkezőjében,, sem egy­általán egy irányban is kötelezettséget nem vál­lalhat. Ha a ház többsége a határozatot meghozza, a kormány azon kérdések tárgyalásánál bizonyára köteles figyelemmel lesz azon irányra, a mely ha­tározatban van, de köteles figyelemmel lesz az or­Hz&g általános viszonyaira és érdekeire is és ezek­nek összevetésével fogja megtenni javaslatát és a ház, a mely akkor hivatva le^z Ítélni: épen azért, mert parlamentben vagyunk, fog dönteni a javas­lat felett, De ismétlem, kötelezettséget sem ezen irányban, sem ennek ellenkezőjében, sem semmi más irányban ily fontos kérdéseknél előre vállalni személyesen hajlandók nem lehetünk. (Élénk he­lyeslés jóUbfelöl.) Irányi Dániel: Mielőtt azon ellenvetésekre felelnék, a melyek indítványom ellen a túlsó oldal­ról tétettek, egy kis házi ügyet kell elintéznem. (Halljuk! Halljuk!) Nem szívesen teszem, de közdolgokban és a nyilvánosság előtt saját meggyőződésünk védel­mezése nem csak jog, hanem egyszersmind köte­lesség. T. barátom Hermán Ottó, méltányolva egyéb­iránt a tiszta, az emberbaráti szándékot, a mely szerinte vezetett, hibául rójja fel nekem és azon t. elvbarátaimnak, a kik az általam benyújtott határozati javaslatot aláirtak, hogy az előttünk levő törvényjavaslatot elfogadjuk, s ezen eljárá­sunkat opportunismusnak nevezi. T. barátom ugy látszik nem vette számba, hogy ugyanazon határo­zati javaslatban, a melyben az iránti készségünket fejeztük ki, miszerint a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatot elfogadjuk, egyúttal az általános kötelező polgári házasság iránti törvényjavaslatot sürgettük és pedig oly határozott alakban, hogy az még a jelen országgyűlés folyama alatt terjesz­tessék elő. Nem adtunk és nem adunk tehát fel semmit, hanem csakis addig, iniglen azon egészet kaphatjuk meg, a mely törekvéseink czéiját képezi, készek vagyunk elfogadni részletfizetésül azt, a mi kezünk ügyébe esik. S ezen eljárást követte a párt, mióta létezik, mai napig. Avagy nem járult-e hozzá mindannyiszor azon indítvány okhoz, a melyek hol a balközép, hol ezen párt soraiból az iránt tétettek, hosry a honvédség műszaki csapatokkal láttassák el. Ls nem üdvözöl­tük-e mindnyájan örömmel csak legközelebb a uralt ülésszak alatt azon törvényjavaslatokat, melyek egyike a Ludovica akadémián egy új tiszt­képző tanfolyam szervezését foglalta magában és melyeknek másodika szerint a tartalékos tisztek az utolsó négy esztendőt a honvédségnél kötelesek tölteni. Pedig igen jól tudtuk, hogy a honvédség azon közös hadseregnek képezi kiegészítő részét, a melynek elvi ellensége vagyunk. S feladtuk-e vájjon ez által az önálló magyar nemzeti hadsereg iránti követelésünket? Helfy t. barátom ismételve szólalt fel és adott be határozati javaslatokat az iránt, hogy a budapesti egyetemen egy, a ke­leti akadémiához hasonló intézet állíttassák fel oly czélból, hogy ott magyar ifjak konzuli hiva­talokra képeztessenek. Pedig sem ő. sem mi nem feledtük el, hogy az ezen intézetből majd kikerülő ifjakat a közös kUlügyminister fogja alkalmazni és pedig oly hivatalokra, a melyeknek feladata nem csupán Magyarország', hanem Magyarország és Ausztria, az úgynevezett osztrák-magyar monar­chiakereskedelmi érdekeinek gondozása. S kérdem, lemondtunk-e ez által akár az önálló külügy, akár az önálló kereskedelemhez való igényekről? Az ellenzék részérő] és különösen a mi részünkről is ismételve sürgettetett a kormány, igyekezzék oly tarifa-szerződéseket kötni a kül-államokkal, neve­zetesen Németországgal, a melyek Magyarország­kereskedelmi érdekeire nézve hasznosak legyenek. Pedig nem ignorálhattuk azt, hogy ezen kereske­delmi szerződések nemcsak Magyarországra, hanem az egész úgynevezett osztrák-magyar mon­archiára, a közös vámterületre fognak szólani. Feláldoztuk-e vájjon ez által az önálló vámterület, az önálló kereskedelemhez való jogainkat? Nem áldoztuk fel uraim, hanem kötelességünknek tar­tottuk elfogadni és illetőleg követelni mindazt, a mi, míglen kitűzött czélunk, saját álláspontunktól el nem távolít, sőt ahhoz inkább közelebb juttat, az ország sorsának javítására czélszerűnek mutatkozik. S ezen eljárás az, melyet a jelen törvényjavaslattal szemben is követtünk. (Helyes­lések a szélső balon.) Mi ugyanis meg vagyunk arról győződve, i hogy ezen törvényjavaslat a szabadság és jog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom