Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

270. crözá?i)s ülés november 24. 1J5S3. 231 azokkal szemben a bizottság véleményéi tolmá- I esolhatnám. De miután t. ház, saját személyemben az előadótól nem választhatom el a képviselőt, annál inkább, mert Szilágyi Dezső képviselő ur határozati javaslatát úgyszólván a vita berekesztésének perczében terjesztette elő, midőn tehát már az e tárgyban felszólalt képviselő urak arra vonatkozólag észrevételüket meg nem tehették : indíttatva érzem magamat, hogy mint saját nézetemet, e határozati javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontomat kifejtsem. Én. egyáltalán oly kérdésekben, melyeknek reformezélzata van, határozott ellensége vagyok annak, hogy az események fejlődése útjában oly határozatok hozassanak, melyek annak mikénti megoldását már anticipálják. Ez okból én már ex principio a beterjesztett határozati javaslatokat nem pártolhatom. Ha a kor szelleme követeli azt, hogy hazánkban a házasság kötése az általánosan kötelező polgári házasság szabályai szerint szabályoztassék -— és meggyőződésem szerint a kor szelleme ezt követeli — azt az idő meg fogja érlelni, az elől kitérni nem lehet. De követelje bár a kor szelleme, ha a kérdés nem érett meg annyira, hogy az a megvalósítás stádiumába léphessen, akkor a határozati javaslatok esak a továbbfejlődés, az események fejlődésének logikai rendjét zavarják, a fokozatos fejlődés útját nehezítik. Én t. képviselőház, ugy látom, — bevallom őszintén — hogy a kérdés még annyira megérve nincs, hogy az a megvalósítás stádiumába lépjen. Irányi Dániel t. képviselő ur, valamint Szilágyi Dezső t. képviselő ur is — és ez utóbbi megszokott iróniájával — utasította vissza azon argumentumomat, melyet a polgári házasság behozatala ellen az állam és egyház közti viszony szabályozására alapítottam. Ha t. ház, e kérdéssel szemben az állami törvényhozás hatalmi szempontját állítjuk fel; ha a sic volo, sic jubeo elvre helyezkedünk : akkor be kell ismernem, hogy ezen argumentumom a szigorú bírálatot ki nem állhatja. De mint minden kérdésnek, ugy ezen kérdésnek is két megoldási módja van: vagy gordiusi csomóként ketté vágni, vagy számolva a létező viszonyokkal, compromissumot létesíteni. S itt t. ház, szemben azokkal, a miket Horváth Boldizsár t. képviselő ur fényes beszédjében kifejtett, kijelentem, hogy én a compromissumot nem azon elv compromittálásának tekintem, a melyet képviselünk, hanem az opportunitás követelményének. S ha ezen szempontból vétetik bírálat alá azon argumentum, melyet az állam és az egyház közti viszony szabályozására alapítottam, azon esetben meg fogjuk találni indokolásom igazolását. Ezen kérdésben t. ház, állam és egyház állanak egymással szemben és pedig szemben áll e kérdésben az egyház az állammal a positiv és a történelmi fejlődés alapján. Hivatkozott Irányi Dániel képviselő ur, de hivatkozott Szilágyi Dezső képviselő ur is Francziaország és Belgium példájára. Csakhogy Francziaország és Belgium példája itt helyesen nem hozható fel. Francziaország és Belgium példájából a mi viszonyainkra következtetést levonni absolute nem lehet. Hazánkban Szt. István királyunktól kezdve állam és egyház karöltve fejlődött. Mig más államokban az egyház az államnak csak erkölcsi alapot nyújtott, az hazánkban valóságos államalkotó tényezőjévé vált és ilyen ma is és mint ilyen factorral kell e kérdés megoldásánál számolnunk. Én, t. ház, ugy találom, hogy állam és egyház szoros kapcsolatban állnak e kérdéssel szemben. Ezen kapesolat előtt szemet hunyni nem szabad. S a kik Francziaország példájára hivatkozva, azt állítják, hogy ott a kötelező polgári házasság behozatala nem az állam és az egyház közötti cosnpromissum eredménye, azok csalódnak. Igaz, t. ház, hogy akkor, mikor Francziaországban Danton, Marat és Robespierre rémuralma a franczia társadalmat felzavarta, midőn megtagadva az isten létezését is, mindazzal, a mi a vallással szoros kapcsolatban állott, szakított, mindezt megsemmisítette, megsemmisítette magát az egyházat is. És itt Miehl Jakab képviselő ur megjegyzésére vonatkozólag, a mint előttem is többen kifejtették, előre kell bocsátanom, hogy az általánosan kötelező polgári házasság elvét nem tartom a forradalom gyermekének, az már létezett az előtt is, de tény, hogy a forradalom szakítva az egyházzal, e kérdést a hatalom szavával oldotta meg. De t. ház, méltóztassanak visszatekinteni a restauratio korszakára. Akkor a polgári házasság ugyan fentartatott, hanem kimondatott, hogy a polgári házasság felbonthatatlan. Engedelmet kérek, hát ez nem compromissum eredménye az állam és az egyház közt? Igenis az, t. ház, s én ezen szempontból kijelentem, hogy én a compromissumot nem ezen elv compromittálásának, nem a lejtőn való esésnek, hanem az okszerű haladás eszközének tekintem. T. ház ! Ott, a hol a kérdést ketté vágták, a ketté vágott kérdés a szunnyadó kérdéseknek sokaságát ébresztette fel. Nem kell messzire tekintenünk, ott van a hatalmas német állam, a hatalmas protestáns állam, mely az állam és egyház közti viszonynak csak egy momentumát érintette és a kérdést ketté vágta. Mi lett az eredménye? Lett az eredmény a culturharcz. És hová vezetett ez a eulturharez ? Ez a culturharcz a hatalmas német államot a coropromissumok terére vezette. Én, t. képviselőház, ugy vagyok meggyőződve, hogy ha az opportunitás szempontjából tekintjük a kérdést, pedig lesz sze-