Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

232 270. országos ülés noiYinlitr 24. 1883. renesém bemutatni a t. ház előtt, hogy Szilágyi j Dezső igen t. képviselő ur is, a ki e részben nekem szemrehányást tett, maga is az opportunitás embere; hogy ha, mondom, az opportunitás elvét állítjuk előtérbe, és ebből következtetve először az állam és egyház közti viszony szabályozását látom szükségesnek, lehet, csalódom; de nem csalódom abban, hogy az általánosan kötelező polgári házasság behozatalát az állam és egyház közti compromissumnak kell megelőznie. Mert a jog szempontjából lehet t. képviselőház, hogy az elengedhetetlen, hogy azt meg kell valósítani, de ha szükségünk is van az általánosan kötelező polgári házasságra, e hazának nincs szüksége semmi eulturharczra. Én tehát t. ház, midőn ezen szempontokat tájékoztattam, egyúttal indokolását kívántam nyújtani annak, hogy mit értettem én az állam és egyház közti viszony szabályozása alatt. Tekintve most már ezen indokok alapján a benyújtott határozati javaslatokat, én azokat magam részéri)! el nem fogadhatom. Nem járulhatok hozzá Irányi és Győry képviselő urak határozati javaslataihoz. Azok egy kötelező rendszabályt kívánnak megállapítani a kormányra nézve, hogy még ezen ülésszak alatt általánosan kötelező polgári házasság behozatala iránt törvényjavaslatot terjesszen elő. Ott, a hol annyi előzmény vár megoldásra, mint azt kifejteni az imént szerencsém volt, ott ily rövid idő alatt ily nagy horderejű reformkérdést a megvalósítás stádiumába juttatni nem lehet. Én tehát ezen indoknál fogva az előterjesztett határozati javaslatokat képtelenségnek tartom és mint ilyenekhez, magam részéről hozzáj árulni nem tudnék. Szilágjd t. képviselő ur határozati javaslatát sem fogadhatom el. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, mint az imént rámutattam, a t. képviselő ur is az opportunitás embere és hogy mennyire igazam van, igazolja beszédjének azon része, melyben határozati javaslatának előterjesztését indokolja. Mit mond itt a t. képviselő ur! Azt mondja : „Én eredményt akarok, akarom, hogy kimondassák, a miben mindnyáján egyetértünk, az állami törvényhozás és jurisdictio egysége. Erre rá szavazhatnak azok, kik a polgári megkötést általános kötelező formában óhajtanák kimondatni; a kikhez tartozom magam is. Rá szavazhatnak azok is, a kik a polgári megkötési forma kikerülhetlenségét látják, de nem akarják általánosan kötelezővé tenni.'-' Mi tehát ez, t. ház ? Maga a megtestesült opportunitás. Én ilyen minden igényt kielégíteni akaró és tulaj donkép semmi érdeket ki nem elégítő határozati javaslatot saját részemről támogatni, ahhoz hozzájárulni nem tudnék. De nincs is szükség arra t. ház, hogy mi ha- S j tározati javaslattal mondjuk ki a polgári házasság kötelező alakban való szabályozását. Ily határozati javaslatokra talán lehet ott szükség és talán indokolt lehet ott, a hol a kor szelleme követelményekkel nem lép fel. De hiszen azt hangoztatta t. ház, valamennyi szónok, hogy a korszellem is követeli már az általánosan kötelező polgári házasság behozatalát. Ha ez igy áll t. ház, van-e a nógatási politikára szükség, melyet itt a t. képviselő ur e kérdésben hangoztatott ? (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Absolute nincs reá semmi szükség. Most t. ház, odáig jutottunk, hogy az általános polgári törvénykönyv tervezete teljesen elkészült, tárgyalási alapul szolgál és rövid idő alatt, vagy legalább is nem nagyon hosszú idő alatt a ház elé fog terjesztetni. A mint értesülve vagyok, annak egy része még ez ülésszak folyama alatt szándékoltatik előterjesztetni. A kérdés t. ház, az általános polgári törvénykönyvvel szoros kapcsolatban áll. Most sem a kormány, sem a ház, sem a törvényhozás egyetlenegy factora sem térhet ki azon szükséges követelmény elől, hogy e kérdés a polgári törvénykönyv keretében megoldassék. Most tehát micsoda indoka van annak a határozati javaslatnak? Egyedül talán csak az, hogy a ház manifestálja azt, hogy ily elveket vall s ily irányban kivánja a kérdések szabályozását. De, t. ház, hisz ez csak ezen országgyűlésnek a ténye és nem fogja kötelezni már a jövő országgyűlést sem, sőt semmiféle kormányt egy ily elvi denuntiatio kötelezettségi állapotba hozni nem fog. Mi értéke van tehát az ily határozati javaslatnak? Semmi! Ep ezen indoknál fogva, én egyik határozati javaslatot sem fogadhatom el. De itt nem állapodhatom meg. Kiemelem, hogy nincs szükség e határozati javaslatokra. Égetően sürgős szabályozás alatti kérdés nincs más, csak az, melyet e törvényjavaslat van hivatva megoldani; a többi kérdések, ha évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül el tudtak lenni abban az állapotban, melyben most vannak; (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon) ha eddig évtizedeken, évszázadokon keresztül nem volt sürgető e kérdés megoldása: én tagadom azt — az uraknak minden derültségével szemben — hogy az egy-két év alatt égető szükséggé vált volna. (Derültség balfelöl.) Sok oldalról hangoztattatott az, hogy menynyire türhetlen ez a mostani állapot. Tartozom azzal az igazságnak, tartozom saját meggyőződésemnek kijelenteni, hogy az említett állapotokat valami rózsásoknak én sem találom s azok az én ideálomat sem képezik: de hogy vájjon azokon az állapotokon szükséges-c azonnal segíteni vagy sem, ez más kérdés. Győry Elek t. képviselőtársam mindenekelőtt a jogegyenlőség elvét hangoztatta. AjogS egyenlőség elvét legalább i.s nem kizárólag a jog