Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

22§ ' 2*'$- orszügos üliis !tov,-mber '23- 1883. toztatása, majd e törvényjavaslat szerinti házasság behozatalától remélik és innen következtetik, hogy a zsidóság a magyar nemzetbe olvad és magyarrá válik; erre, de refieetálnom kell röviden egy képviselő ur azon hangzatos phrázisára is, mintha Istóezy és társai működésükben nem keresztyéni állásponton állanának, daczára annak, hogy a keresztyénség lobogója alatt indulnak a csatába és veszik fel a harczot. T. ház! Mindenek előtt ki kell jelentenem,hogy a fenforgó kérdés megítélése körül engem sem faj-, sem vallásfelekezet elleni gyűlölet nem vezet. Ki kell jelentenem még azon meggyőződésemet is, hogy ma már hazánkban nem zsidó-, hanem egyenesen magyar agrár, magyar földbirtoklási kérdéssel állunk szemben: azért tehát itt részint a vallási alap megváltoztatása, majd a zsidók és keresztyének közötti házasság behozatala reményében experimentálni hiába való időtöltés — és nem lehet ettől várni a viszonyok kedvező átalakulását! Mert jól tudjuk, hogy az 1876. évi XVII. t.-cgikk szerinti emancipatio, melyre Horváth Boldizsár igen tisztelt képviselő ur nagyszabású beszédében hivatkozott a nagyhangzású szabadelvüségre való hivatkozással azon reményben látott világot, hogy a zsidók részint nyelvi, részint erkölcsi, részint társadalmi szokásaikra nézve a nemzettel egybeolvadni fognak. A tapasztalás t. ház, igazolja, hogy ez mind hiú ábránd volt eddig, és jövőre sem remélhető más, mint a mit a zsidóság életfeltételül és czéljául kitűzött: a kapzsi vagyonszerzés és ennek szolgálatában az emancipatio, és annak elérése, hogy az eddig vallásszabadság nélkül élvezett emancipatiót — ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelése által megkoronázzuk és a zsidó vallást törvényesen bevett vallássá emeljük, még pedig a nélkül, hogy annak valódi hitágazatait ismernők. Hová vezet az ily eléggé nem mérlegelt intézkedés? Megteszem én magam reá a feleletet: a megoldatlan hagyott agrár-kérdés elmérgesitésére és íVjabbi bonyodalmak előidézésére. Ismétlem tisztelt ház, hogy ma már Magyarországban nem zsidó-, de agrár-kérdéssel állunk szemben. Ezt igazolandó, statistikai adatokra hivatkozom. A budapesti törvényszéknél mint első folyamodása bíróságnál kezdett perekben, 95%-tóli esik a zsidók által folyóvá tett keresetekre, a bűnügyekben mint vádlottak 90°/

0 jelentkeznek. Magyarországon egy éven át 211,790 tkvi birtoktest cserél gazdát, a mi körülbelül 200 milliót képvisel. Ebből szintén statistikai adatok szerint végrehajtási árverés utján forgalomba jön ?0 ezer birtoktest, mely körülbelül 30 milliót képvisel. Az ingatlanság értéke az ily tömeges végrej bajtások következtében 1875-től 6 éven át 1185 frt átlagárról leszállott csaknem 700 frtra. Egy éven át a magyarországi ingatlanokra bekebeleztetik 150 m*llió új teher, — 6 éven át 900 millió és ebből alig 350—360 millió kebeleztetik ki. Már most, ha az előbbi statistikai adatokat veszem, hogy t. i. nem csak Budapesten, de az egész országban általában a zsidók által a polgári ügyekben80—90% peres ügy tétetik folyamatba: levonhatjuk a következtetést, hogy mennyit tesz ki a isidók betáblázott követelése és hány végrehajtást foganatosíttatnak évenként. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) De tisztelt ház, a nemietek szivének, a nemzetek nyelvét tekinthetj ük: én a zsidókra nézve nyelvünk elsajátítását illetőleg ellenkezőt tapasztaltam, mint a milyenre jutott Horváth Boldizsár tisztelt képviselő ur. Tekintsük Budapest társadalmi életében a zsidót; hány használja családi nyelvéül, hány a társadalmi, hány az üzlet terén a magyar nyelvet, de tekintsük a vidékeket, szintén oly csekély kedvező eredmény áll elő, melyet számba venni aligalig lehet. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ennek ellenkezője előidézése végett is vagyok én antisemita. De tovább megyek tisztelt ház, válaszolok Mezei ur azon megjegyzéseire s arra, midőn az ember közelről és részvéttel kiséri a bajt, melynek tanítja: a tapasztaltak iránti hatás megmarad, mert midőn a szem lát, a szív is megmozdul. Engem a legközelebb múlt év nyarán a baráti és rokoni vonzalom azon Máramarosmegyébe vezetett, hol az áldott jó föld terem sót eleget, utamba esvén több község lakosainak háza, hozzájok bemenve, személyesen győződtem meg azon lesújtó nyomorról, melyet a zsidók lelketlen uzsoráskodása mindenütt előidézett. Tömegesen egész községek ingatlana lett a zsidó korcsmárosok tulajdonává, elért a zsidó vaskeze minden czikket, mely a szájba megy, vagy a testet födi; elpusztította a nép mindazon vagy onát, melyet látni, tapintani és ízlelni lehet. E tömeges nyomor tovább terjeszkedésének megakadályozása végett is vagyok én antisemita! Továbbá, az autisemitákat izgatással, vallás és felekezet elleni gyűlölség szitásának vádjával illetik sokan. Ennek czáfolására elég legyen hivatkozni tisztelt ház, az országos antisemita-párt programmjára, mely következő: „Az országos antisemita-párt, pártszövetkezeti (coaliczionális) alapon megalakulván, czéljait, a melyekre törekszik, a következőkben tűzi ki: 1. A zsidóhatalom megtörése és a zsidó befolyás ellensúlyozása a politikai, társadalmi sközgazdasági téren, nevezetesen a sajtó, a pénz- és-