Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

224 ®fe« országos ülés november 23. 1883. dolunk. Ezen házassági törvény szerint ugy, amint az igazságügyi bizottság helyesen javasolja, mihelyt a keresztény és a zsidó közt kötött házasság esetében a zsidó fél áttér a keresztény hitre, például a róm. katholikusra, e házasság átváltozik egy tisztán katholikusok közötti házassággá. Most az igazságügyi bizottság kimondja azt, ellenére a ministeri javaslatnak, amely egy érvényes házasság mellett annak másodszori megköthetését is kimondá, hogy ezen házasság az áttérés miatt nem kerül ki ezen törvény és az állami bíráskodás alól. Ez anomália, de szükséges intézkedés, nem a ministeri javaslat érdeme, de az igazságügyi bizottságé. De igy is uraim, mi történhetik"? Ha egyik katholikus fél, vagy áttérést nem is tételezve fel, hanem a katholikus fél, oly házasságból, melyben házastársa zsidó, ezen házasság fennállása alatt köt egy másik katholikus féllel házasságot — tegyük fel, a pap semmit sem tud a korábbi kötelékről — kérdem, tisztán katholikus lévén az új házasság, ennek a második házasságnak az érvénye minő törvény szerint Ítéltetik meg és ki fog ítélni benne. A kánoni jog szerint a szentszékek. Az igazságügy minister ur igen jól tudja, hogy az első házasság a kánoni törvények szerint concubinátus, igen jól tudja azt is, hogy az egyház el nem ismeri, hogy a világi hatalom bontó akadályokat állíthasson fel. Most már kérdezem, hogy ha ez a házasság megköttetett, mi fog történni ? A második házasság, mint tisztán katholikusok közti házasság érvényes lesz a kánonjog szerint, annak bírája a szentszék, ha valaki a második házasság érvényét meg akarja támadni, folyamodjék a szentszékhez. (Egy hang a szélső baloldalról: A büntető törvényszékhez!) Arra is rá fogok térni. A szentszék, miután törvényeink szerint jogosítva és kötelezve van a kánonjog szerint eljárni, minthogy ő ezen törvény szerint lérejött házasságban bigamiát nem lát, ezen házasságot ezen okból soha semmisnek nem deelarálhatja és a polgári törvényszék azon házasságból született gyermekeket kénytelen lesz törvényeseknek elismerni, mert a polgári törvényszék készen kapja onnan a házasság érvényére nézve a döntést. (Helyeslés a baloldalon.) De ezzel nincs befejezve a bonyolódás. (Halljuk!) A férfit vagy a nőt, a ki ilyen házasságra lépett, a büntető törvény határozata alá vonja az államügyész s azt mondja, ő tudta azt, hogy érvényes házasságban él az állam törvénye szerint, tudja, hogy ezen kötelék fennáll, ez bigámia. Jól van, meg fogják büntetni. De nem-e itt van a collisiónak legfényesebb demonstrálása, midőn egy ember büntettetik mint bigamus, de az a házasság, a miért büntettetik, érvényes, az abból született gyermekek törvényesek. Hát nines-e itt demonstrálva az egyenlően érvényes törvények feloldhatalan összeütközése. Még egy furcsa bonyolódás támadhat és az a bonyolódás, ha a katholikus vagy görög katholikus, vagy görög nem egyesült lelkész tud az első házasságról, de ő házasságkötésnél az állam törvényei által fel van jogosítva önön törvényei szerint, a kánonjog szerint eljárni, a kánonjog pedig azt mondja, hogy bontó akadályt a világi hatalom nem állíthat fel, tehát kánonjog szerint az első házasság, mely csak concubinátus, bontó akadályt képez. A büntető törvény szerint az ily lelkész büntettetni fog, a kettős házasság megkötésének bűncselekményében lesz bűnös. De mily furcsa, hogy egy lelkészt az ő saját törvényeivel az állam felhatalmaz egy oly tettre, melynek megtételével egy súlyos bűnt követhet el. Tehát ne mondjuk, hogy a polgári hatóság előtt megkötött formából származnak a súrlódások. A súrlódások származnak a felekezeti jogok különféleségéből és abból, hogy érvényben vannak egymás mellett oly jogok és kötelezők, oly polgári viszonyok, a melyeket kibékítni, kiegyenlíteni, teljes harmóniában feloszlatni, teljes lehetetlenség s igy jő létre Magyarországon az a képtelenség, hogy itt betűszerint áll az, hogy van oly nő, kinek több törvényes férje van és van oly férfi, kinek több törvényes neje van, kiknek mindegyike a férj czímét és nevét viseli; sőt lehet, hogy egyik félre kimondatik, hogy a házasság létre sem jött, a másikra, hogy létre jött és fennáll egyenlő jogérvénynyel. (Mozgás.) Tényleg fennáll az a képtelen állapot, hogy egyik törvény szerint a gyermek törvényes, a másik szerint törvénytelen és hogy a végy es házasságok kérdését nem lehet harmonice és kielégítőleg megoldani a felekezeti jogok egyenjogúsága mellett; egy felekezeti jog alá vonni pedig a vegyes házasságokat a jogegyenlőség és lelkiismereti szabadság következtében nem lehet. Itt csak állami törvényhozás segíthet. És minő állapotban van az a vegyes házasság ? Hisz a vegyes házasságra vonatkozó jurisdictiónál mindig az a fél van előnyben, a kire nézve kimondatik, hogy a házasság vagy létre sem jött, vagy az felbontatik, ez teljesen szabad; a másik, a ki ítéletet kap, a kire t. i. kimondatik, hogy a kötelék megvan, létrejött, teljesen védtelen, a mi ítéletet kapott, az valójában hatálytalan. Innen ered az olynemű ingatagsága a házassági kötésnek, hogy az egyén önkényétől függ, hogy jogot változtasson, jurisdictiót cseréljen, ha kényelmetlenné vált a házassági viszony. Nem is szükséges erre mindig vallás-változtatás; számos esetben elég a domicilium változtatása. Nagyon jól tudjuk, hogy némely egyházak gyakorlata szerint 6 heti domicilium, vagy ingatlan birtok elegendő arra, hogy azon egyházi bíróság és az annál érvényben levő törvények szerint ítéltessék meg a házasság. Csoda-e már most t. ház, hogy a házassági viszony komolysága, nem dogmaticai, de erkölcsi értelemben vett szentségé, hogy annak szilárdsága