Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

268. or.-zágos ülés november 23. 188:>. 2i5 szenved ily állapotok mellett? és csoda-e t. ház ÄZ, hogy a különféle jurisdictiók szerint nemcsak &z akadályok kttlönféleségében fekszik a házas­sági viszony bizonytalanságának az oka, hanem a különféle praxisban, E tekintetben csak egyet akarok megemlíteni. Minden házasság szerint az error in persona: -a személyben való tévedés, felbontó akadály. Most nézzék meg, hogy magyarázzák azt a canonjog szerint. A túlnyomó vélemény és praxis legalább az. hogy az csak a személy identitására vonatko­zik; a Josephinum szerint pedig már az, ha az illető a másik felet teherbe ejtve találta. 1870-ben — nem is tudom, van-e tudomása róla a cultusminis­ter urnak — Erdélylen fiz evangélikus, a szász egyház egy Eheordnungot csinált. Codificálta az egész házassági jogot, a házassági procedúrát, Áblian már s. kkal messzebb van vive a személy­ben való tévedés mint felbontó akadály — a szö­veget nem akarom felolvasni — a melyhez hasonló mérvűt sem a Josephinum nem ismer, még kevésbé a canonjog. Nem mondom, hogy az helytelenül van-e vagy helyesen, de azt kérdem, hogy egy ily polgári viszuny, mely alapja a többi jogviszonyoknak, melynek szilárdság.;, állandósága, méltósága, tisz­taságii annyira fontos tekintetek által követeltetik, szál ad-e megengedni azt az állapotot, hogy a kü­lönféle felekezetek codificalják ily eltérőlegésmég 4>tt is, hol talán két jog egyenlő, a különféle juris­dictiók miatt az alkalmazásban oly különfélévé váljék? Az egyes egyének meg fogják találni a domiciliumot a bíróságot, melynek, megengedem. állandóan követett és semmi melléktekintet által nem befolyásolt gyakorlata szerint, legkönnyebb menekülni egy házasság alól. De e különféleség nem csak megrendíti a házassági viszony komoly­ságát és erejét, de a legvisszásabb helyzetbejuttatja az állam kormányát magát. Ok maguk sem érzik talán e pillanatban, hogy a cultus és az igazság­ügyi minister urak, a kik oly szépen, békésen egy­más mellett ott ülnek, mennyire bele avatkoznak rendeleteikkel az állampolgárok házassági jogába. Erre nézve én két rendeletre hivatkozóin. Az egyik az, hogy azon tagadhatlan compromissio, a mi a magyarországi házasságokat érte, az a bizony­talanság és önkény, a mely itt fennáll, arra indí­totta a külföldi kormányokat, hogy keressenek egy hivatalos forumot Magyarországon arra, a ki nekik bizonyítsa azt, hogy a külföldön házasságot kötni kívánó állampolgár bir személyes képes­séggel s reá nézve nem forog fenn akadály. Külföldi forrásokból ugy vagyok értesülve, hogy conventio jött létre Magyarország és Ausztria kormányai közt, a mely szerint jelenleg Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister ur bizonyítja hogy ha magyar alattvaló Ausztriában házasságot akar kötni, az ellen nincs házassági akadály. Én KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. elismerem, hogy nagyon merész vállalkozó szel­lemű ember a t.' minister ur, (Derültség) hanem olyan merészséget, a minőt az ilyen bizonyít­ványok kiadása megkíván, alig véltem benne fel­találhatni. (Elénk derültség. Ugy van ! balfelöl.) Még egy másik rendeletre akadtam. Kérdés intéztetett a magyar kormányhoz arra nézve, hogy vájjon a külföldön polgári hatóság előtt kötött házassága a magyar alattvalónak érvényes-e, véve pusztán a megkötési formaságot, azt, hogy polgári hatóság előtt történt — ezt a külföldi kormányok a nemzetközi házassági jog szempontjából tudni akarták — én erre a magyar rendeletek tárában nem tudtam reá jönni, hanem az ausztriai törvények egyik kiadásában találtam, hogy a következő fel­világosítás történi, még- pedig melyik minister részéről? azon minister részéről, a ki jelenleg nincs itt, t. i. az ő Felsége személye körüli minis­ter részéről. (Élénk derültség a hal- és a szélső bal­oldalon.) És mit nyilatkoztatott az ki ? Azt, hogy magyar alattvaló ha külföldön polgári hatóság előtt házasságot köt, az a házasság minden különb­ség nélkül érvénytelen. Ezt nyilatkoztatta ki nem tudom melyik, ő Felsége körüli minister. Egy erős jogásznál is ily absolut kijelentés nagy aggályt okozott volna, valószínűleg ily kor­látlan alakban nem merte volna tenni, de talán ott már az állás természeténél fogva ilyen serupu­lusok nem forognak fenn. És ezzel, azt hiszem, félre vezették a külföldi hatóságokat. Kincs eset reá, hogy ezután egy külföldi alattvaló házasságra merjen lépni egy magyar alattvalóval, hogy ha ez a házasság polgári formában köttetik meg, ha csak azzal az eszmével ki nem békül, hogy ez a ; házas­ság Magyarországon csak concubinátus. És azt a kérést intézem a t. igazságügyminister úrhoz, mondja meg, nincs-e igazam, az az tulajdonképen nincs e neki igaza, midőn a törvényjavaslat indo­kolásában hasonlóan nyilatkozik, ha én kétségbe vonom, hogy azon protestánsokra nézve, a kik a Josephinumnak vannak alávetve, ha mondom, két­ségbe vonom, hogy ez a declaratio helyes, én ugy vélekedem s velem sokan ugy látszik legalább a javaslat indokolásából maga az igazságügyi minis­ter is, hogy magyar protestáns, ha az itteni törvé­nyek szerint személyes képessége megvan és házassági bontó akadály nem forog fenn és kül­földön pl. Németországban polgári hatóság előtt házasságot köt: e házasság a Josephinum értel­mében, mely reájuk nézve irányadó, érvényes. De hát ekkor mit fog csinálni az ő Felsége oldala mel­letti minister, a ki ennek ellenkezőjét egész vigan és könnyedén írásba adta! (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) Én hivatkozom arra, a mire a minister ur motivatiójában hivatkozik, a Josephi­num 40. §-ára, mely azt mondja, hogy az össze­adás módját illetőleg — modum copulationis —• a külföldön kötendő házasságokra nézve e szabälyo­29

Next

/
Oldalképek
Tartalom